By Rabbi Moshe Waldoks for JewishBoston
Lényegében ezek a nevek ma már szinte szinonimák.
“Én úgy nőttem fel, hogy “templomba” jártam. Mi a különbség a templom, a zsinagóga és a shul között?”
Lényegében ezek a nevek ma már szinte szinonimák. Hasznos azonban egy pillantást vetni a történelmi fejlődésükre.
Tradicionálisan a zsidó gyülekezeteket kehillot kodesnek, azaz szent gyülekezeteknek (egyszemélyes formában kahal kodesnek) nevezték. Batei knessetnek, azaz gyülekezeti házaknak is nevezték őket. A görög συναγωγή (synagoguē) fordítása “gyülekezetet” jelent. Ma a Knesszet (parlament) az izraeli törvényhozó gyűlés.
Míg a beth hamikdash (az ősi jeruzsálemi templom) létezett, a zsinagógák szerepe egészen más lehetett, mint ma. Tudjuk, hogy léteztek Palesztinában, Babilóniában és máshol is; tudjuk, hogy rendszeresen olvasták bennük a Tórát, és az istentisztelet részeként tefilotokat, imákat vagy zsoltárokat mondtak.
Amikor Kr. u. 70-ben a rómaiak lerombolták a templomot, a zsinagóga még inkább központi szerepet kapott a zsidó közösségek megalakulásában szerte a világon.
A zsinagógákat batei tefilának, azaz imaháznak, és batei midrásnak, azaz tanulmányi háznak is nevezték. Kelet- és Közép-Európában ez vezetett oda, hogy a zsinagógát shulnak nevezték, ami jiddisül iskolát jelent.
Amikor a reformmozgalom laikus mozgalomként megjelent a 19. század első évtizedében, az első “templomot” a németországi Hamburgban alapították. A “templom” név használata szándékos volt. Ez egy nyilatkozat volt az ősi templom messiási időkben történő helyreállításába vetett hagyományos hitről.
Ezek a zsidó reformerek úgy vélték, hogy a zsidó folytonosságot a modern polgári államban úgy kell fenntartani, hogy kerüljük a “kettős hűség” minden szagát. Lehetnek-e a zsidók jó német állampolgárok és mégis reménykedhetnek és imádkozhatnak Jeruzsálem és a Szentély helyreállításáért? Ez ellentmondana az újonnan megszerzett, állampolgári jogokkal rendelkező emancipált zsidó státuszuk lényegének?
A hamburgi templom alapítása tehát annak kinyilvánítása volt, hogy Hamburg az ő Jeruzsálemük, és hogy az ő templomuk a korábban ott állt ősi templomot helyettesíti.
Ez a tendencia jóval több mint száz éven át folytatódott. Az 1920-as évek vége óta a reform ideológia messze eltávolodott azoktól a hamburgi napoktól. A “templom” elnevezés azonban megmaradt, és az 1950-es és 60-as években a konzervatív mozgalomban is elterjedt.
A konzervatívok számára a “templom” elnevezés arra az elképzelésre utalt, hogy a zsinagóga egy mikdash me’at, egy “kicsinyített templom”, amely teljesíti azt a rabbinikus előírást, hogy az ősi templomi szertartásokat tefilot és tóraolvasás és tanítás váltja fel. A konzervatív judaizmus is felülvizsgálta az ősi templom és áldozati ajándékainak helyreállításáért szóló hagyományos imákhoz való hűségét. Ezeket olyan jelenségeknek tekintették, amelyekre emlékezni kell, de a messiási korban nem kell újraéleszteni.
Azaz ma már valóban nincs érdemi különbség aközött, hogy egy zsidó gyülekezetet templomnak, kehillának vagy shulnak nevezünk. Bárhogyan is nevezzük gyülekezeteinket, mindegyikük arra törekszik, hogy a zsidó identitás, a zsidó szolidaritás és a zsidó tanulás központjaivá váljanak; mindegyikük elkötelezett a gondoskodó és együttérző közösségek létrehozása és fenntartása mellett.
Related
.