A behajtási szolgalmi jog egy olyan jog, amellyel valaki más tulajdonán áthaladhat – kitalálta – behajtás céljából. Léteznek más típusú szolgalmi jogok is, amelyek nem a megközelítést szolgálják, mint például a mobiltorony elhelyezésére és üzemeltetésére vonatkozó szolgalmi jog valaki földjén. Egy magánút is hozzáférést biztosít valakinek a földjéhez.

Általában csak korlátozott számú személy használhat behajtási szolgalmat. Hasonlóképpen csak korlátozott számú személy használhat magánutat.

Az önkormányzatnak nincs joga a szolgalmi jog vagy a magánút használatára vagy szabályozására a földtulajdonosok beleegyezése vagy jogszabályi rendelkezés hiányában.

Mi a különbség tehát a szolgalmi jog és a magánút között? A “magánút” kifejezést alkalmazó New Hampshire-i törvények elfogadásáig a válasz az lett volna, hogy “nagyon kevés”.

A zűrzavar 1983-ban kezdődött az RSA 674:41 törvénybe iktatásával. Ez a jogszabály megtiltja egy épület felállítását, hacsak az az utca, amely megközelíti azt a telket, amelyen az épületet elhelyezni kívánják, nem V. osztályú, önkormányzati fenntartású út. Néhány akadályon átugorva egy személy VI. osztályú (nem városi fenntartású) vagy magánúton is emelhet épületet. A jogszabály azonban nem határozta meg a “magánút” fogalmát, ami jogvitákhoz vezetett.

A New Hampshire-i Legfelsőbb Bíróság szóbeli vitája egy ilyen ügyben, a Russell Forest Management LLC kontra Town of Henniker 162 N.H. 141 (2011) ügyben, ráébreszt arra, hogy milyen nehéz bírónak lenni. A bíróság előtt álló egyik kérdés az volt, hogy egy bizonyos szolgalmi jog felemelkedett-e a magánút szintjére. Megjegyezve, hogy sem az RSA 674:41 – sem más jogszabály – nem határozta meg a magánút fogalmát, a főbíró a tőle balra és jobbra álló bírákra nézett, és ironikusan megjegyezte, hogy nem ez az első eset, hogy a jogalkotó olyan ügyet dobott el, amelyet nem tudott vagy nem akart a bíróságnak tetsző módon megoldani. (A bíróság úgy döntött, hogy a szolgalmi jog nem magánút.)

A közelmúltban az RSA 231:81-a 2019. augusztus 2-án lépett hatályba. Ez a jogszabály kimondja, hogy ha egynél több lakástulajdonos élvez közös hasznot egy magánútból, az új törvény szerint minden lakástulajdonosnak “méltányosan” hozzá kell járulnia a magánút fenntartásának “ésszerű költségeihez”. Az RSA 674:41-hez hasonlóan az RSA 231:81-a nem határozza meg a magánút fogalmát.

A felosztási rendeletek néha az “út” szót használják anélkül, hogy kifejtenék annak jelentését, ami egy “majd megismerjük, ha látjuk” megközelítést eredményez.

És mi a helyzet a felosztásokban a hallgatólagos szolgalmi jogokkal? A felosztási terv rögzítése, majd a terv szerinti telkek átadása általában hallgatólagos szolgalmi jogot keletkeztet a terven szereplő utak használatára, de vajon ettől ezek az “utak” az RSA 674:41 és az RSA 231:81-a értelmében magánutak lesznek?

Legalább ennyit lehet mondani: bár valószínűleg minden magánút is szolgalmi jog, nem minden szolgalmi jog magánút.

Paul Alfano a [email protected] vagy a (603) 226-1188 címen érhető el.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.