DNS elnyeli az UV-fényt, amelynek maximális abszorbancia hullámhossza 260 nm közelében van. Ez az abszorpció a DNS aromás bázisaiban lévő pi-elektronoknak köszönhető. A dsDNS-ben, vagy akár az RNS olyan régióiban, ahol kettős szálas szerkezet fordul elő, a bázisok egymással párhuzamosan helyezkednek el, és a bázisok molekuláris pályáinak átfedése az UV-fény abszorpciójának csökkenéséhez vezet. Ezt a jelenséget hipokróm hatásnak nevezik. Amikor a DNSz felszabadítja a nukleotidokat a dsDNS-ből, a bázisok már nem úgy vannak egymásra helyezve, mint a dsDNS-ben, így az orbitális átfedés minimálisra csökken, és az UV-abszorbancia megnő. Ez az abszorbancia-növekedés képezi a DNSse-aktivitás Kunitz-egységének alapját. Egy Kunitz-egységet úgy határoznak meg, mint az 1 mg/ml lazac spermium DNS-hez adott enzim azon mennyisége, amely a 260 nm-es hullámhosszon az abszorbancia 0,001/perc növekedését okozza, amikor 25 °C-on 0,1 M NaOAc (pH 5,0) pufferben, erősen polimerizált DNS-re hat. A készülék neve M. Kunitz orosz-amerikai biokémikus nevét viseli, aki 1946-ban javasolta a standard tesztet.
A standard enzimkészítményt egy ismeretlennel párhuzamosan kell futtatni, mert a DNS-készítmények és azok polimerizációs fokának standardizálása oldatban nem lehetséges.