Valószínűleg kijött egy filmből, és megjegyezte, hogy valamelyik rész “lehangoló” volt, de valószínűleg soha nem mondta, hogy “klinikailag lehangoló”. A klinikai depresszió egy súlyos mentális zavar állapota, melynek előfordulási gyakorisága az élet során nőknél akár 20%, férfiaknál 12% is lehet. Ez az egyik leggyakoribb ok, amiért az emberek ellátást keresnek. Bár viszonylag gyakori, ettől még nem kevésbé súlyos. Jelentősen befolyásolhatja a mindennapi életet: a munkát, az étkezést, az alvást, a tanulást és még sok mást. Számos tényező okozza ezt az állapotot, amelyek közé tartozik a genetika, a biológiai okok, a környezet és az egyén pszichológiai feldolgozása. Akiknek családtagja depresszióban szenved, akár háromszor nagyobb valószínűséggel lehetnek maguk is érintettek. A kapcsolat annál erősebb, minél közelebbi rokonságban állnak a rokonok.
Biológiailag a legtöbb gyógyszer általában 4 neurotranszmitterre koncentrál. A neurotranszmitterek alapvetően olyan molekulák, amelyek segítik az üzenetek neuronról neuronra történő továbbítását, amelyeket az egyik neuron bocsát ki, a másik pedig fogad. Ez okozza az üzenet továbbítását. Annak szabályozása, hogy hány neurotranszmitter van jelen, vélhetően nagy szerepet játszik a depressziós tünetekben. Kimutatták, hogy azoknál az embereknél, akiknek a családtagjai depresszióban szenvednek, háromszor nagyobb a valószínűsége annak, hogy ők maguk is depresszióban szenvednek. annak szabályozása, hogy hány ilyen neurotranszmitter van egy adott időpontban a neuronok között, vélhetően részt vesz a hangulatban, mivel ezek különböző neurológiai funkciókban, például a figyelemben, az étvágyban, az alvásban és a kognitív funkciókban vesznek részt. Elsősorban a szerotonin, a dopamin és a noradrenalin áll a középpontban. Hatékonynak bizonyultak azok az antidepresszánsok, amelyek lehetővé teszik, hogy ezekből a neurotranszmitterekből több legyen jelen a szinaptikus résben, a neuronok közötti térben, ami alátámasztja a monoamin-hiány elméletet (miszerint bizonyos neurotranszmitterek alacsony szintje depresszió kialakulásához vezethet). Ezek a neurotranszmitterek monoaminok, mivel molekulaszerkezetükben egy amincsoport található. Pontosabban, a noradrenalinról úgy vélik, hogy különösen a szorongásra és a figyelemre, a szerotonin különösen a rögeszmékre és a kényszerképzetekre, a dopamin pedig az örömre, a motivációra és a figyelemre van hatással. A szerotonint azonban különösen a szerotonint tartják a legfontosabb neurotranszmitternek, amely esetleg még a többi neurotranszmittert is képes szabályozni. Kiderült, hogy amikor a szervezet nem tud annyi szerotonint előállítani, talán olyan esetekben, mint a triptofánhiány (amely az az aminosav, amelyet a szervezet a szerotonin előállításához használ), az embereknél a depresszió tünetei jelentkezhetnek. Bár ez egy érdekes gondolat, a kutatás még folyamatban van, hogy miért csökkenhetnek bizonyos neurotranszmitterek a depressziós betegeknél. Végső soron a depresszió kialakulása bonyolult, igaz? Más tényezők is közrejátszhatnak, mint például a nagyobb stresszhatások és az, hogy mindannyian egyénileg hogyan birkózunk meg azzal, ami az utunkba kerül.
A depressziós zavar diagnózisát megkönnyítő súlyos depressziós epizód diagnosztizálásához a betegeknek meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak, amelyek a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiegészítésében találhatók. A nap nagy részében, szinte minden nap 5/9 tünetnek kell őket érintenie, és az egyiknek vagy depressziós hangulatnak, vagy a tevékenységek iránti csökkent érdeklődésnek kell lennie. További tünetek közé tartozik a súlygyarapodás vagy -csökkenés, álmatlanság vagy túlalvás, pszichomotoros izgatottság vagy lassúság, fáradtság, túlzott értéktelenség vagy bűntudat érzése, megismerési zavarok és visszatérő halál- vagy öngyilkossági gondolatok. A személy életében jelentős károsodásnak vagy szorongásnak kell fennállnia. A tünetek nem lehetnek orvosi állapotra vagy szerekre (mérgezés vagy elvonás) visszavezethetőek, és nem magyarázhatók jobban más pszichiátriai zavarral.
A depresszió különböző altípusokba is sorolható.
A szülés utáni depresszió a szülés után jelentkezik. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy gyakran már a szülés előtt is jelentkeztek depressziós tünetek, és ma már a peripartum kezdetű depressziós rendellenességként diagnosztizálják. Tehát a kezdet bekövetkezhet a terhesség alatt vagy 4 héttel a szülés után. A hormonális változások szerepet játszhatnak, különösen az ösztrogén és a progeszteron. Emellett az életmód hirtelen változása is tényező lehet, mert ez férfiaknál is előfordulhat.
Atipikus depresszióról akkor beszélünk, ha pozitív eseményeknek/tevékenységeknek kitéve javul a hangulat. Ezt nevezzük hangulati reaktivitásnak. Ez ellentétben áll a melankolikus depresszióval. Előfordulhat továbbá fokozott étvágy, túlzott alvás, nehézségi érzés (más néven ólombénulás) és elutasítási érzékenység. Ez utóbbi az elutasítás legkisebb jelére is szorongást jelent. Az atipikus depresszió egy másik fontos altípus, amelyet javuló hangulat jellemez. Egy másik entitás az úgynevezett tartós depressziós zavar, amelyet néha a depresszió enyhébb tüneteinek leírására használnak, amelyek hosszabb időn, 2+ éven keresztül jelentkeznek, és a következők közül kettőnél többet mutatnak: étvágytalanság, alvászavar, fáradtság/alacsony energia, alacsony önértékelés, gyenge koncentráció vagy határozatlanság, valamint reménytelenség vagy pesszimizmus érzése. Végül, a depressziós/alacsony hangulat a nap nagy részében jelen van, több napon át, mint nem ezen a több mint 2 éves időtartamon keresztül.
A depresszióban ennyi tényezőt figyelembe véve, a kezelés kihívásokkal járhat. A betegek 70-80%-a azonban jelentős javulást tapasztalhat a kezeléssel. Két csoportba sorolható: farmakológiai és nem-farmakológiai.
Nem-farmakológiai
-Sok tanulmány támasztja alá a fizikai aktivitás robusztus előnyeit. Különösen az, hogy hetente legalább 90 percet töltsünk a szívritmustartalék (HRR) 70-85%-ánál. Endorfinok, neurostransmitterek és endokannabinoidok szabadulnak fel. Emellett emelkedik a testhőmérséklet és ellazulnak a feszült izmok.
Az étrendi változtatások segíthetnek. Az élelmiszerekhez azonban nincs ezüstgolyó. De a több gyümölcs és zöldség segít a kiegyensúlyozott táplálkozásban, elősegíti az egészséges bélbaktériumok fejlődését, és lehetővé teszi, hogy hozzájussunk az ezen neurotranszmitterek és más, a neurológiai egészséget elősegítő vegyületek előállításához szükséges tápanyagokhoz.
-Pszichoterápia, különösen az olyan módozatok, mint a kognitív viselkedésterápia, az interperszonális terápia és a dialektikus viselkedésterápia bizonyítottan hatékonyak. Ezek valóban elősegítik a terápiás kapcsolatokat a neuronhálózatainkban, és egyes tanulmányok szerint még a neurogenezist is elősegítik.
Farmakológiai
Súlyos vagy tartósabb depressziós tünetek esetén gyógyszeres kezelés javallott lehet. A leggyakrabban felírt formák a szelektív szerotonin újrafelvétel gátlók vagy SSRI-k. A szinaptikus hasadékban a neurotranszmitterek felszabadulása után visszaszívódnak, az SSRI-k blokkolják a visszavételüket, lehetővé téve, hogy elősegítsék a neuronok közötti több kommunikációt. Más gyógyszercsoportok közé tartoznak a triciklikumok és a monoamino-oxidáz-gátlók (MAOI). A MAOI-kat még mindig a depressziós zavarok leghatékonyabb gyógyszerei között tartják számon. A leghatékonyabb kezelés azonban továbbra is az elektrokonvulzív terápia (ECT). Különösen a depresszió nagyon makacs eseteiben vagy súlyos depresszióban (pl. pszichotikus depresszió, fenyegető öngyilkosság és katatón depresszió). Kis mennyiségű elektromos áramot vezetnek át az agyon, miközben a betegeket általános érzéstelenítésben tartják, és rövid (~1 perces) rohamot idéznek elő. Az ECT-t évtizedek óta alkalmazzák, és a betegek 50%-ánál, esetenként 85%-ánál hatásos a remisszió elérésében. De az ok, amiért az indukált roham látszólag javítja a tüneteket, nem teljesen tisztázott.
A klinikai depresszió kemény dolog. Mind az azt átélők, mind az őket körülvevő személyek számára. Sok más betegséggel ellentétben a mentális betegség sajnos továbbra is megbélyegzést hordoz, ami ítélkezéshez vezet, ami miatt a depressziós ember még rosszabbul érezheti magát. A szociális támogatás feltétlenül szükséges, és jobb eredményekhez vezet.