Itt egy érdekes dolog a pszichológiáról: Többnyire mindenki, függetlenül a végzettségétől, szakértőnek érzi magát ezen a területen. Ez nem igaz mondjuk a biokémiára, a geokémiai mérnöki tudományokra vagy az asztrofizikára.”
Amiként, aki egyszerre tanulmányozza az emberi pszichológiát tudományos szempontból a megélhetésért – és mint olyan ember, aki egyszerűen csak meg akarja érteni, mi van az emberekkel -, megértem ezt. Nem minden pszichológia doktora zseniális, ha az emberi állapot megértéséről van szó. És rengeteg “nem pszichológus” vetett fontos fényt az emberi viselkedés természetére – Kurt Vonnegut, Frida Kahlo, Bob Dylan, Mark Twain, William Shakespeare stb.
Mindezek ellenére, mint a tudományos pszichológia hivatalos területéről érkező személy, és mint olyan, aki évtizedek óta tanít egyetemi szintű órákat ezen a területen, figyelemre méltónak tartom, hogy sok népszerű tévhit él az emberi pszichológiával kapcsolatban. Másképpen fogalmazva, vannak olyan fogalmak a szakterületen, amelyeket a pszichológia hallgatói rendszeresen nehezen értenek meg.
A következőkben 10 olyan pszichológiai fogalmat sorolok fel, amelyek megértésével a hallgatók rendszeresen küzdenek:
1. Személyiségtípusok vs. személyiségdimenziók
A pszichológusok, akik személyiségfogalmakat tanulmányoznak, mint például a nárcizmus, leggyakrabban egy folytonos dimenzióról beszélnek, amelyben az emberek különböznek – nem pedig egy kategorikus változóról. A személyiségjegyek oroszlánrészét illetően a pszichológusok arról beszélnek, hogy valaki milyen mértékben ér el magas pontszámot egy dimenzióban (pl. Joe kissé az átlag felett teljesített a nárcizmusban) – nem pedig arról, hogy valaki határozottan “ebbe a kategóriába” tartozik-e vagy sem.
2. Természet vs. nevelés
Ritkán tekintik a pszichológusok bizonyos viselkedések okát kizárólag a “természet” (vagyis nagyjából a biológia) vagy a “nevelés” (a környezet) okának. A pszichológusok többnyire úgy beszélnek valamilyen pszichológiai tulajdonságról (például arról, hogy valaki mennyire extravertált), mint a természet és a nevelés kölcsönhatásának termékéről az élet során. Az az elképzelés, hogy a viselkedés kizárólag a természetnek vagy a nevelésnek köszönhető, valójában egyfajta mítosz.”
3. Pszichológus vs. terapeuta
A “pszichológus” kifejezés valószínűleg tágabb, mint gondolná. A pszichológus bárki, aki a viselkedést tanulmányozza (bármely és minden fajban) és/vagy azon dolgozik, hogy a viselkedéstudományok kutatásából származó ötleteket alkalmazza, hogy segítsen konkrét problémák kezelésében, például a kliensek mentális egészségével kapcsolatban. A “terapeuta” kifejezés konkrétabb, és csak olyan személyekre vonatkozik, akik pszichológiai fogalmakat alkalmaznak az egyének pszichológiai problémák kezelésének segítésére (pl. mentálhigiénés tanácsadók). A két kifejezés nem felcserélhető.
4. Pszichológus vs. pszichiáter
A pszichológusok olyan viselkedéskutatók vagy gyakorló szakemberek, akik a viselkedést tudományos szemszögből tanulmányozzák, vagy akik ilyen fogalmakat alkalmaznak alkalmazott kérdésekre (például az egyéneknek személyes problémák kezelésében való segítségnyújtás). A pszichiáterek olyan orvosok, akik az orvosi és a viselkedéstudományi képzés kombinációját használják arra, hogy segítsenek az embereknek a problémák kezelésében. A pszichiáter tehát a terapeuták egy sajátos fajtája. A pszichológus és a pszichiáter kifejezések pedig nem felcserélhetők egymással.
5. 1-es típusú hiba
A pszichológiai kutatások nagyrészt statisztikai eredményeken alapulnak. Amikor egy kutató egy vizsgálatban olyan eredményt kap, amely “szignifikánsnak” mutatkozik, akkor tévedhet – valójában az eredmény nem feltétlenül tükrözi érvényesen azt, ahogy a dolgok a világban vannak, annak ellenére, amit a kutató talált. Ha egy kutató valamit szignifikánsnak talál, de valójában téved, akkor ezt “1. típusú hibának” nevezzük.”
6. 2. típusú hiba
Ha egy kutató olyan eredményt kap egy vizsgálatban, amely “nem szignifikánsnak” mutatkozik, akkor tévedhet. Ha egy kutató valamit nem szignifikánsnak talál, de valójában téved, akkor ezt “2-es típusú hibának” nevezzük
7. Kísérlet vs. kvázi-kísérlet
A valódi kísérlet az egyetlen módja annak, hogy ok-okozati következtetéseket vonjunk le a változók közötti kapcsolatra vonatkozóan. Egy valódi kísérlet pedig megköveteli a különböző körülményekhez való véletlenszerű hozzárendelést. Ha egy vizsgálatot végzünk, és meg akarjuk nézni, hogy az emberek az egyik helyzetben (pl. azok, akik sok kávét isznak) másképp viselkednek-e, mint a másik állapotban lévők (pl. azok, akik nem isznak kávét), akkor véletlenszerűen kell az embereket a két feltétel egyikéhez rendelni. Egy olyan vizsgálat, amely a természetben előforduló csoportok (pl. a rendszeresen kávét ivó emberek azokkal szemben, akik nem isznak kávét) közötti különbségeket keresi valamilyen kimenetelben, “kvázi-kísérlet”, és nem tudja megállapítani, hogy az egyik változó változása okoz-e változást a másik változóban.
8. Statisztikai kölcsönhatások
Néha egy változónak az emberek egyik csoportjánál egy hatása van, egy másik csoportnál pedig teljesen más hatása. Így valamely változó hatása valamilyen kimeneti változóra gyakran függ valamilyen más változótól. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a tizenévesek más korcsoportokhoz képest nagyobb valószínűséggel választják-e a mások társaságát, akkor hasznos lenne tudni, hogy az elmúlt 24 órában például megfésülködtek-e, és hogy családtagok vagy idegenek társaságában lesznek. Azok a tizenévesek, akik nem fésülték meg a hajukat, talán nagyobb valószínűséggel választják mások társaságát, ha családtagok társaságában lesznek. Néha az egyik változó (hogy milyen emberekkel töltené az idejét) hatása egy másik változótól (hogy megfésülte-e a haját) függ valamilyen kimenetel meghatározásában (hogy választja-e, hogy találkozik-e ezekkel az emberekkel). A statisztikai kölcsönhatások megértése segít megérteni a viselkedés árnyalatait.
9. Mi a “természetes” vs. mi a “helyes”
Néha egy diák hallja, hogy egy viselkedést “természetesnek” neveznek, és ezt tévesen úgy értelmezi, hogy a viselkedés erkölcsileg helyes vagy indokolt. David Buss (2006) például jól érvelt amellett, hogy az emberölésnek az embernél erős evolúciós alapja van. Fontos, hogy Buss nem azt állítja, hogy az emberölésnek “meg kellene” történnie az emberekben. Inkább a kérdések tudományos elemzése azt sugallja, hogy az emberölés az emberi természet része. Az, hogy azt, ami “van”, összekeverjük azzal, aminek “lennie kellene”, a téves gondolkodás egyik példája. A tudományosan képzett pszichológusokat erre a fontos különbségtételre oktatják.”
10. Többtényezős ok-okozati összefüggés
Az egyik legalapvetőbb probléma azzal, ahogyan a legtöbb ember a pszichológiát érti, ez: Az emberek gyakran beleesnek abba a csapdába, hogy azt gondolják, hogy bármely viselkedési eredménynek egyetlen oka van. Valójában a képzett pszichológusok nagyon jól tudják, hogy gyakran több ok is szerepet játszik bármely viselkedés kialakulásában. A tömeges lövöldözések, amelyek a modern élet egy borzalmas aspektusát alkotják, világos példát szolgáltatnak erre a fajta érvelésre. Egyesek azt állítják, hogy a tömeges lövöldözések mentális problémák következményei. Mások azt állítják, hogy a tömeges lövöldözések a fegyverek ellenőrzésére vonatkozó rossz törvények következményei. Valójában mindkét kérdésről bebizonyosodott, hogy szerepet játszik. És számos más tényező is szerepet játszik ebben az összetett társadalmi kérdésben. A viselkedések oroszlánrészében több tényező is szerepet játszik.
Lényeg a lényeg
Akár tetszik másoknak a mi szakterületünkön, akár nem, a pszichológiából szerzett doktori cím nem igazán jogosít fel minket arra, hogy az emberi viselkedés egészének szakértői legyünk. Az emberi viselkedésnek valójában számos területről vannak szakértői. Ennek ellenére a tudományos pszichológia formális területe fontos fényt vetett arra, hogy mit jelent embernek lenni. Egy olyan ember szemszögéből, aki évtizedek óta tanít ezen a területen, elmondhatom, hogy az itt leírt kérdések olyan fogalmak, amelyeket a diákok rendszeresen nehezen értenek meg. Ahhoz, hogy továbbfejlesszük tudásunkat arról, hogy mit jelent embernek lenni, bölcsen tennénk, ha meggyőződnénk arról, hogy a pszichológia szakos hallgatók bizonyítják, hogy jól értik ezeket a fogalmakat, mielőtt kilépnek a világba.