Ez elég egyszerűnek tűnik: az állat szomjasnak érzi magát, iszik egy kis vizet, és már nem érzi magát szomjasnak. Bár ez az eseménysorozat valószínűleg ismerős a Földet benépesítő állatok milliárdjai és milliárdjai közül bármelyiknek, a tudósok csak most közelednek ahhoz az idegi áramkörhöz, amely a szervezetben lévő vízhiányt az ivás elkerülhetetlen késztetésévé alakítja.
Az agynak azt a részét, amely érzékeli és szabályozza a szervezet belső vízháztartását, lamina terminalisnak nevezik. Három összefüggő alrégiója van: a subfornikus szerv (SFO), az organum vasculosum lamina terminalis (OVLT) és a medián preoptikus mag (MnPO).
Egereken végzett legújabb kutatások kimutatták, hogy a dehidratáció aktivitást vált ki az SFO-ban, ami aztán aktiválja az MnPO-t, ami viszont úgy tűnik, hogy ivási viselkedést vált ki. Amikor a szervezet folyadékszintje visszatér a normális szintre, az MnPO olyan jelet küld vissza az SFO-nak, amely megszünteti a szomjúságot. Az agy ezen részeiben lévő bizonyos neuronok stimulálásával és deaktiválásával a kutatók megerősítették a kapcsolatot.
A fenti képen az MnPO gerjesztett neuronjai láthatók a dehidratáció hatására.