A tej-alkáli szindróma az 1900-as évek elején alakult ki, amikor a betegek bőséges mennyiségű tejet és savlekötőket fogyasztottak fekélyük megfékezésére. Ez a gyakorlat megnövelte az egyének kockázatát, hogy veszélyesen magas kalciumszint alakuljon ki a vérben, ami magas vérnyomást és akár veseelégtelenséget is okozhatott. A tej-alkáli szindróma előfordulása csökkent, amikor újabb fekélygyógyszerek váltak elérhetővé, de úgy tűnik, hogy a főleg a csontritkulás megelőzésére és kezelésére használt, vény nélkül kapható kalcium- és D-vitamin-kiegészítők fokozott használatának köszönhetően ismét emelkedőben van. Sok esetben a szindrómás betegek kórházi kezelést igényelnek.
Stanley Goldfarb, MD és Ami Patel, MD (University of Pennsylvania School of Medicine) azt javasolják, hogy a tej-alkali szindróma nevét változtassák meg kalcium-alkali szindrómára, mivel az állapotot ma már nem a tej, hanem a nagy mennyiségű kalciumbevitelhez kötik. A posztmenopauzában lévő nők, a terhes nők, a transzplantációban részesülők, a bulimiában szenvedő betegek és a dialízisben részesülő egyének esetében a legnagyobb a kockázata a kalcium-alkali szindróma kialakulásának különböző élettani okok miatt.
A szerzők szerint a kalcium-alkali szindróma elleni nyilvánvaló megelőző stratégia a kalciumbevitel napi 1,2-1,5 grammnál nem többre korlátozása. “Az ajánlott mennyiségben szedett kalcium-kiegészítők nemcsak biztonságosak, hanem kifejezetten előnyösek is. A túlzásba vitt fogyasztás jelenti a problémát” – mondta Dr. Goldfarb. “Még az ajánlott dózis mellett is bölcs dolog minden gyógyszeres kezelés gondos ellenőrzése, és a kalcium-kiegészítőket vagy D-vitamint szedő betegek esetében a vér kalciumszintjének éves meghatározása bölcs megközelítés” – tette hozzá.
.