A szunnita Tarawih imát a hagyományok Qiyam al-Layl min Ramadan (“Ramadán éjszakájának állása”) és Qiyam al-Ramadan (“Ramadán állása”) néven említik. Egyes szunnita muszlimok a Tarawih imát szunnat al-Mu’akkadahnak tekintik. Más szunnita muszlimok úgy vélik, hogy a Tarawih egy fakultatív ima, amelyet otthon is el lehet végezni. E hagyomány szerint Mohamed kezdetben és rövid ideig gyülekezetben imádkozta a Tarawihot a ramadán alatt, de abbahagyta ezt a gyakorlatot, mert attól tartott, hogy kötelezővé válik, ugyanakkor soha nem tiltotta meg. Abban az időben, amikor Umar volt a kalifa, újra bevezette a Tarawih gyülekezetben való imádkozását.
A síita muszlimok a Tarawih-ot bid’ah-nak tekintik, amelyet Mohamed halála után Umar ibn al-Khattab vezetett be, saját szavai szerint.
A hadíszt a (síita) kitab al-kafi: ‘Abu ‘Abdallah, béke legyen vele, azt mondta, hogy Allah Küldötte, béke legyen vele és utódaival, növelte az imát a ramadán hónapban. Al-‘Atmah (késő esti ima) után több imát végzett. A mögöttük lévő emberek felálltak (az imára), de ő bement és otthagyta őket. Aztán, miután kijött, jöttek és felálltak mögötte (imára), de ő otthagyta őket és többször is bement”. Ő (az elbeszélő) azt mondta, hogy az imám ekkor azt mondta: “Nem szabad a késő esti ima után imát végezni a ramadán hónap kivételével máskor”.
Muhammad al-Bukhari a Sahih al-Bukhari-ban a Tarawih imával kapcsolatban elbeszélte:
“Umar bin Al-Khattab társaságában mentem ki egy ramadáni éjszakán a mecsetbe, és különböző csoportokban imádkozó embereket találtam. Egy férfi egyedül imádkozott, vagy egy férfi imádkozott egy kis csoporttal a háta mögött. Erre ‘Umar azt mondta: “Véleményem szerint jobb lenne, ha ezeket (az embereket) egy Qari (recitátor) vezetése alá gyűjteném össze (azaz imádkozzanak gyülekezetben!)”. Ezért elhatározta, hogy összegyűjti őket Ubai bin Ka’b mögött. Aztán egy másik éjszaka ismét elmentem a társaságában, és az emberek a recitátoruk mögött imádkoztak. Erre ‘Umar megjegyezte: “Micsoda kiváló bid’a (azaz újítás a vallásban) ez!”
A tizenkét vallásúak a Tahadzsúd imában vagy Szalát al-Lájlban (“éjszakai ima”) hisznek, amelyet egész évben, különösen a ramadán éjszakáin ajánlott imádkozni.