Oskar Kokoschka osztrák művész és költő volt, aki expresszionista portréiról és tájképeiről ismert. Staccato ecsetvonások és élénk színek jellemzik, a művész olyan műveket alkotott, amelyek mintha remegnének az energiától. “Hogyan definiáljam a műalkotást?” – kérdezte egyszer. “Nem érték a tőzsdei értelemben, hanem egy ember félénk kísérlete arra, hogy megismételje azt a csodát, amelyre a legegyszerűbb parasztlány is képes bármikor, hogy a semmiből varázslatos módon életet teremtsen”. 1886. március 1-jén született az ausztriai Pöchlarnban, Bécsben nőtt fel, és 18 évesen ösztöndíjat kapott a város művészeti és kézműves iskolájába. 1908-ban azonban elbocsátották az intézményből, miután tartalmilag és technikailag egyaránt zavarónak tartott műveket mutatott be. Egon Schiele mellett a bécsi avantgárd egyik vezető alakja, 1912-ben viszonyt kezdett Alma Mahlerrel, Gustav Mahler zeneszerző özvegyével és Walter Gropius egykori szeretőjével. Ez a viszony és annak későbbi felbomlása inspirálta Kokoschkát egyik legelismertebb művének, A szél menyasszonyának (A vihar) (1913-1914) megalkotására. Az 1920-as és 1930-as években végigutazta Európát, és kifejlesztette jellegzetes módszerét a túlzó portréfestészetre, amely drámai módon ábrázolja az ábrázoltak lelki állapotát. Miután egyszer már elmenekült a náci rezsim elől, 1937-ben a nácik “degenerált művészetnek” minősítették munkásságát, és kénytelen volt Angliába menekülni. Később a Genf melletti Villeneuve-ben telepedett le, ahol az Internationale Sommer Akademie für Bildenden Künste tanára volt. 1962-ben a londoni Tate Galériában nagyszabású retrospektív tárlatot rendeztek róla. 1989. február 22-én, 93 éves korában halt meg a svájci Montreux-ban. Művei ma többek között a chicagói Art Institute of Chicago, a bázeli Kunstmuseum, a New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeum és a bilbaói Szépművészeti Múzeum gyűjteményében találhatók.