Hát nem azok! De tegyünk úgy egy pillanatra, mintha azok lennének. A következőképpen működik:
A gravitáció minden térbeli irányban egyenletesen húz (ha minden más egyenlő). Minél több anyagot vonz egy formálódó bolygó, annál erősebb lesz a gravitációs vonzás a középpontja felé. A gömb egy ilyen helyzet természetes eredménye; a gömbszerűségtől való eltéréseknek össze kell gyűjteniük a nem gravitációs erőket, hogy ellenálljanak a gravitáció lefelé húzó erejének. (A kis eltérések, a hegyektől a saját testünkig, ezt teszik.)
A történet azonban nem ilyen egyszerű. Newton mozgástörvényei kimondják, hogy egy mozgó test hajlamos arra, hogy mozgásban maradjon, és egy bolygó egyenlítőjénél az anyag elég gyorsan foroghat ahhoz, hogy kifelé irányuló dudort hozzon létre (a Földön is van ilyen). A bolygók tehát mégsem tökéletesen kerekek. “Kerekségük” a tömegtől, a mérettől és a forgási sebességtől függ. A tudósok könnyen ki tudják következtetni egy bolygó tömegét, ha van egy műholdja (mondjuk egy hold), ha Newton törvényeit alkalmazzák a hold pályájára, és így kapnak egy egyszerű egyenletet, amely a bolygó tömegét és a műhold sebességét kapcsolja össze.
Kövesse az Élet kis rejtélyeit a Twitteren @llmysteries. A Facebookon & Google+-on is megtalálhatóak vagyunk.
Újabb hírek