Sztereotípia
A kocka sztereotípia miatt sok okos embert gyakran tartanak kockának. Ez a hiedelem káros lehet, mivel a középiskolásokat arra késztetheti, hogy “kikapcsolják a fényeket” attól való félelmükben, hogy kockának bélyegzik őket, és azt eredményezheti, hogy az egyébként vonzó embereket pusztán az intellektusuk miatt kockának tartják. Valaha azt hitték, hogy az értelmiségiek azért kockák, mert irigylik őket. Paul Graham azonban a “Miért népszerűtlenek a kockák” című esszéjében azt állította, hogy az intellektus semleges, ami azt jelenti, hogy sem szeretni, sem megvetni nem lehet érte. Azt is állítja, hogy csak az összefüggések miatt tűnnek az okos tinik automatikusan strébernek, és hogy a stréber az, aki nem eléggé szociálisan ügyes. Továbbá azt mondja, hogy sok okos gyerek azért nem népszerű, mert “nincs idejük a népszerűséghez szükséges tevékenységekre.”
A sztereotipikus kocka megjelenése, amelyet gyakran karikatúrákban gúnyolnak, magában foglalhatja a nagyon nagy szemüveget, a fogszabályzót, a bakfogakat, a súlyos pattanásokat és a derékban magasan hordott nadrágot. A hangulatjelekben való népszerű használatot követve az Unicode 2015-ben kiadta a “Nerd Face” karaktert, amely e sztereotípiák némelyikét tartalmazza: 🤓 (kódpont U+1F913). A médiában sok kocka férfi, akiket úgy ábrázolnak, mint akik fizikailag alkalmatlanok, vagy túlsúlyosak, vagy a testmozgás hiánya miatt soványak. Egyesek, például Mary Bucholtz nyelvész, azt állítják, hogy kockának lenni a “hiperfehérség” állapota lehet, amely elutasítja az afroamerikai kultúrát és szlenget, amelyet a “menő” fehér gyerekek használnak. A Revenge of the Nerds (A kockák bosszúja) filmsorozat (multikulturális kockákkal), valamint a Family Matters című tévésorozat Steve Urkel karakterének bemutatása után azonban a kockák minden rasszban és bőrszínben megjelentek, valamint újabban Észak-Amerikában gyakori kelet-ázsiai vagy indiai fiatal férfi sztereotípia. A “kocka lányok” ábrázolása, olyan filmekben, mint a She’s Out of Control, a Welcome to the Dollhouse és a She’s All That azt ábrázolja, hogy az okos, de kocka nők később az életben szenvedhetnek, ha nem a fizikai vonzerejük javítására koncentrálnak.
Az Egyesült Államokban a Journal of International and Intercultural Communication című folyóiratban közzétett 2010-es tanulmány szerint az ázsiai amerikaiakat tartják a legnagyobb valószínűséggel strébernek, őket követik a fehér amerikaiak, míg a nem fehér spanyolajkúakat és a fekete amerikaiakat tartják a legkisebb valószínűséggel strébernek. Ezek a sztereotípiák az orientalizmus és a primitivizmus fogalmaiból erednek, amint azt Ron Eglash “Race, Sex, and Nerds” című esszéje tárgyalja: From Black Geeks to Asian American Hipsters”.
A “kocka” sztereotípiához kapcsolódó sztereotip viselkedések egy része összefügg az Asperger-szindróma vagy más autizmus spektrumú betegségek vonásaival.
Pride
A Szilícium-völgy és általában az amerikai számítógépipar felemelkedése lehetővé tette sok úgynevezett “kocka ember” számára, hogy nagy vagyonokat halmozzon fel és befolyásolja a médiakultúrát. Számos sztereotipikusan kocka érdeklődési kör, például a szuperhősök, a fantasy és a sci-fi művek ma már nemzetközi popkultúra-sikerek. A kockaság egyes mértékeit ma már állítólag kívánatosnak tartják, mivel egyesek szerint olyan személyt sugall, aki intelligens, tisztelettudó, érdekes és képes nagy fizetést keresni. A sztereotipikus kocka tulajdonságok fejlődnek, az esetlenségtől és a társadalmi kiközösítéstől a másságuk állítólagos szélesebb körű elfogadásáig, sőt néha még a másságuk ünnepléséig is eljutnak.
Johannes Grenzfurthner, kutató, önjelölt kocka és a Traceroute című kocka-dokumentumfilm rendezője a kockák és a kockakultúra kialakulásáról elmélkedik:
Úgy gondolom, hogy a kocka alakja gyönyörű mintát nyújt a fegyelmi társadalomnak a kontrolltársadalommá való átalakulásának elemzéséhez. A kocka, a maga közhelyes formájában, először az 1970-es évek közepén lépett a világ színpadára, amikor kezdtük hallani az első morajlásait annak, ami az információs társadalom kambriumi robbanásává vált. A kockának a nyugati társadalom jövőtől való félelmének komikus megkönnyebbülését kell szolgálnia. … A burjánzó kockaság csírasejtje a másság. A vágyakozás arra, hogy megértsenek, hogy lehetőséget találjanak az élmények megosztására, hogy ne maradjanak egyedül bizarr érdeklődésükkel. Ugyanakkor az ember szinte perverz élvezetet merít abból, hogy ebben a hiányban dagonyázik. A kockák szeretik a hiányt: a másikét, de a sajátjukét is. A kockák lelkes felfedezők, akik élvezik, hogy egymáshoz mérik magukat, és agresszívan versenyeznek is. És mégis, a kocka létezésében benne van az okkultizmus, a titokzatosság eleme is. Nagyon fontos, hogy ezt az erőt hogyan fejezik ki vagy összpontosítják.”
– Johannes Grenzfurthner, Thomas Kaestle interjúja, Boing Boing, 2016. április 14.
A kockák bosszúja című 1984-es filmben Robert Carradine a kocka sztereotípiájának megtestesítésén dolgozott; ezzel hozzájárult a kockákról alkotott végleges kép kialakításához. Ráadásul a történet előrevetítette, és talán segített inspirálni az 1990-es években kialakult “kocka büszkeséget”. Az American Splendor törzsvendége, Toby Radloff azt állítja, hogy ez volt az a film, amely arra inspirálta, hogy “Az igazi kocka az ohiói Clevelandből” legyen. Az American Splendor filmben Toby barátja, az American Splendor szerzője, Harvey Pekar kevésbé volt fogékony a filmre, mivel reménytelenül idealisztikusnak tartotta, és azzal magyarázta, hogy Tobynak, a felnőtt, alacsony jövedelmű irattárosnak semmi köze nincs a filmben szereplő középosztálybeli srácokhoz, akik végül egyetemi diplomát szereznek, sikeresek lesznek, és megszűnnek kockának lenni. Úgy tűnik azonban, hogy sokan osztják Radloff véleményét, mivel a “kocka büszkeség” az azóta eltelt években egyre elterjedtebbé vált. Az MIT professzora, Gerald Sussman például igyekszik büszkeséget ébreszteni a kockákban:
Az elképzelésem az, hogy olyan képet mutassak a gyerekeknek, hogy jó dolog értelmiséginek lenni, és ne törődjenek a kortársak nyomásával, hogy anti-intellektuálisak legyenek. Azt akarom, hogy minden gyerekből kocka váljon – ahol ez olyasvalakit jelent, aki inkább tanul és tanul, mint a társadalmi dominanciáért való versengést, ami sajnos a társadalmi elutasítás lefelé tartó spiráljához vezethet.”
– Gerald Sussman, idézi Katie Hafner, The New York Times, 1993. augusztus 29.
A Slashdot népszerű, számítógépekkel kapcsolatos hírportál a “News for nerds” szlogent használja. Stuff that matters.” A Charles J. Sykes idézet: “Légy kedves a kockákkal. Chances are you’ll end up working for one” – népszerűsítették az interneten, és tévesen Bill Gatesnek tulajdonították. Spanyolországban 2006 óta május 25-én tartják a Kocka Büszkeség Napját, ugyanazon a napon, mint a Törölköző Napját, amely szintén egy kissé kockás ünnep. A dátumot azért választották, mert ez a nap a Star Wars: Egy új remény megjelenésének évfordulója.
A Freakazoid című animációs sorozat “Nerdator” című epizódjában kockákat használnak egy Predator-szerű ellenség elméjének működtetésére. A sorozat közepe felé ezt a beszédet mondta :
… a legtöbb kocka félénk, átlagos kinézetű típus, akit nem érdekel a fizikai aktivitás. De, ami hiányzik a fizikai képességükből, azt az eszükkel pótolják. Mondd csak, ki írja a legjobban fogyó könyveket? A kockák. Ki készíti a legtöbb bevételt hozó filmeket? Kockák. Ki tervez olyan bonyolult számítógépes programokat, hogy csak ők tudják használni? Kockák. És ki indul magas állami tisztségekért? Senki más, csak kockák. … Ha nincsenek stréberek az élen, a világ kormányai megbicsaklanak, kénytelenek lesznek a jóképű, de üresfejű léghajúaktól útmutatást kérni.”
A dán valóságshow FC Zulu, amely a nemzetközi franchise-formátumban FC Nerds néven ismert, olyan formátumot hozott létre, amelyben egy stréberekből álló csapat két-három hónapos felkészülés után megmérkőzik egy profi focicsapattal.
Egyes kommentátorok úgy vélik, hogy a szó leértékelődik, ha olyan emberekre alkalmazzák, akik szubkulturális viselkedésmintát vesznek fel, ahelyett, hogy a kifejezett képességekkel rendelkező emberekre tartanák fenn.
Noha eredetileg elsősorban amerikai sztereotípia volt, a kocka-kultúra világszerte elterjedt, és ma már elfogadottabb és elterjedtebb, mint valaha. Az olyan ausztrál rendezvények, mint az Oz Comic-Con (egy nagy képregény és Cosplay találkozó, hasonlóan a San Diego Comic-Con International-hoz) és a Supernova, hihetetlenül népszerűek a magukat kockaként azonosító emberek kultúrája körében. 2016-ban a Perth-ben megrendezett Oz Comic-Conon közel 20 000 cos-playes és képregényrajongó találkozott, ezért az eseményt “a kockák professzionálisan szervezett Woodstockjának” nevezték el.
A Vlogbrothers (egy YouTube-csatorna, amelynek főszereplői John és Hank Green) rajongói “nerdfighters”-nek nevezik magukat, és a rajongótábor egészére “Nerdfighteria”-ként hivatkoznak.
Bullying
A “kockának” bélyegzett egyének gyakran válnak bullying célpontjává különböző okok miatt, amelyek közé tartozhat a fizikai megjelenés vagy a társadalmi háttér. Paul Graham felvetette, hogy a stréberek azért válnak gyakran a zaklatás célpontjává, mert közömbösek a népszerűség vagy a társadalmi kontextus iránt, szemben a népszerűséget elsődlegesnek tekintő ifjúsági kultúrával. A kutatási eredmények azonban arra utalnak, hogy a zaklatók gyakran ugyanolyan szociálisan alkalmatlanok, mint a tanulmányi szempontból jobban teljesítő áldozataik, és hogy a népszerűség nem nyújt védelmet a zaklatással szemben. Más kommentátorok rámutattak, hogy az intellektuálisan orientált fiatalok általános zaklatása csak a huszadik század közepén kezdődött, és egyesek szerint ennek oka a jövőbeli munkalehetőségek és kereseti lehetőségek iránti féltékenység.
A zaklatás oka a jövőbeli munkalehetőségek és kereseti lehetőségek iránti féltékenység.