Abstract
Megvizsgáltunk 25 Lyme-kóros és krónikus perifériás neuropátiában szenvedő beteget. Mindegyiküknél immunológiailag bizonyított volt a Borrelia burgdorferi expozíció, és nem volt más azonosítható oka a neuropátiának. A neuropátiás tünetek átlagosan 8 hónappal (tartomány, 0 és 165 között) az erythema migrans után kezdődtek, és az értékelést megelőzően átlagosan 12 hónapig (tartomány, 2 és 168 között) voltak jelen. Tizenkét betegnek (48%) általában szimmetrikus disztális, nem fájdalmas pares-thesiája volt, további 12 betegnek (48%) pedig általában aszimmetrikus radikuláris fájdalma. Egy betegnek (4%) tünetmentes neuropathiája volt. A leggyakoribb fizikai lelet a multimodális szenzoros veszteség volt, amelyet 13 betegnél (52%) észleltek; a gyengeség és a hiporeflexia ritkábban fordult elő. A motoros vagy szenzoros idegvezetés 16 betegnél (64%) volt kissé lassú. A paresztéziás csoportban gyakrabban fordult elő rendellenesség a fizikális vizsgálat és az idegvezetési vizsgálat során, mint a radicularis csoportban. A tűvizsgálat azonban mindkét csoport betegeinek 75-80%-ánál denervációt mutatott ki a paraspinalis és végtagizmokban. A lumbálpunkción átesett 20 beteg közül csak egynél volt enyhe pleocitózis a gerincvelői folyadékban. Hat hónappal az intravénás ceftriaxon-kezelés után 19 beteg (76%) klinikai állapota javult. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a Lyme-kór reverzibilis, enyhe krónikus axonális szenzomotoros poliradikuloneuropátiával vagy poliradikulopátiával járhat.