A hordóerő nem a whisky legmagasabb fokozata. A still-strength whisky jellemzően magasabb proof. A pot stillben előállított whisky erőssége minden egyes lepárlással növekszik, és jellemzően körülbelül 70%-os alkoholtartalomra desztillálják, az oszlopos lepárlók pedig sokkal magasabb proof-szintek előállítására képesek. A legtöbb lepárló úgy csökkenti a proofot, hogy a whiskyhez vizet ad a hordózás előtt.
A proof szint az érlelési folyamat során a tárolási körülményektől függően hajlamos némileg változni. A skót whiskyt jellemzően használt hordókban érlelik, és Skócia viszonylag hűvös éghajlata miatt a proof szintje az érlelés során általában változatlan marad vagy csökken. Ezzel szemben az amerikai bourbon whiskyt új hordókban készítik, és a Kentuckyban és Tennessee-ben, ahol szinte az összes whisky készül, a tárolási körülmények lehetővé teszik, hogy a proof-szint az érlelés során emelkedjen.
A palackozott whisky túlnyomó többségét körülbelül 40-46%-os alkoholtartalomra hígítják, bár egyes whiskyrajongók számára forgalmazott whiskyket egészen a hordóerősségig tartó proof-szintekkel palackoznak.
Az Egyesült Államokban a különböző kifejezések – köztük a “barrel proof” – használatát a termékek címkéin a “truth in labeling” követelmények szabályozzák. Az Egyesült Államok Alkohol-, Dohány- és Lőfegyverügyi Hivatalának 79-9-es határozata szerint egy whisky csak akkor nevezhető “barrel proof”-nak, ha a palackozási proof nem kevesebb, mint 1%-kal (2 fok U.S. proof) alacsonyabb, mint amikor a hordókat az érlelési időszak végén kidobták.(ref 5 link törve: a szöveg ellentmondani látszik a https://www.ttb.gov/images/pdfs/rulings/79-9.htm hivatkozott rendeletnek ) A határozat számos más, a magas alkoholtartalmú whiskyket leíró kifejezés használatára is kiterjed. Az “original proof”, “original barrel proof” és “entry proof” kifejezések csak arra korlátozódnak, hogy “azt jelzik, hogy a hordóba töltött szeszes italok és a palackozott szeszes italok bizonyító ereje megegyezik”.