Cyntoia Brown-Long mindössze 16 éves volt, amikor életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték egy férfi meggyilkolásáért, akit állítása szerint szexért vett meg. A hajléktalan szökevény megfordult a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében, több nemi erőszakot és bántalmazást élt túl, és akkori barátja, a Kut Throat néven ismert strici szexrabszolgaságra kényszerítette, aki rendszeresen eladta őt drogpénzért.
Mégis kevés részletet hallott Brown-Long zűrös gyermekkoráról a Tennessee állambeli bíróság 2004-ben, amely ehelyett többször “tini prostituáltnak” nevezte őt, és felnőttként ítélte el. Ma, 15 évvel később és alig néhány hónappal azután, hogy az állam kormányzója megváltoztatta életfogytiglani büntetését, Brown-Long újraírta a bebörtönzése – és a múltja – mögött álló történetet egy memoárban, amelyet még a börtönben kezdett el írni.
“Azt akarom, hogy az igazságszolgáltatási rendszernek arcot adjak” – mondja Brown-Long telefonon Nashville-ből a Free Cyntoia: A megváltás keresése az amerikai börtönrendszerben című könyvéről, amely a múlt héten jelent meg.
“Remélem, hogy az emberek az én szemszögemből látják majd a dolgokat, és segít nekik felnyitni a szemüket arról, hogy mi is történik valójában a hírek és a bírósági ügyek mögött. Sok ember a rendszerben elveszik az ügyszámok mögött – és néhányuk ítélete teljesen felháborító.”
Brown-Long tudja, hogy az ő esete egyedi volt. Több mint egy évtizedes börtönbüntetés után, ahol végül két egyetemi diplomát szerzett, megtalálta Istent és megnősült (még a börtönben, telefonon kötötte össze az életét Jamie Long keresztény hip-hop előadóval), kegyelemért folyamodott. A petíció vírusként terjedt el, miután olyan hírességek, mint Rihanna, LeBron James és Kim Kardashian West a közösségi médiában elítélték életfogytiglani büntetését.
A felháborodás hozzájárult ahhoz, hogy országos vita induljon a gyermekkereskedelemről és arról, hogy az amerikai fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszere nem képes azonosítani és támogatni a veszélyeztetett fiatalokat. Tennessee-t arra is késztette, hogy felülvizsgálja saját szokatlanul szigorú fiatalkorúakra vonatkozó törvényeit, amelyek szerint az első fokú gyilkosságért elítélt 18 év alattiaknak 51 évet kell rács mögött tölteniük, mielőtt esélyük lenne a feltételes szabadlábra helyezésre. Mielőtt kegyelmi kérvényének helyt adtak volna, Brown-Long 69 éves koráig nem lett volna jogosult feltételes szabadlábra helyezésre.
Most, hogy szabad, Brown-Long létrehoz egy nonprofit szervezetet, az Igazság, Szabadság és Irgalom Alapítványt, hogy segítsen felszólalni “az összes többi Cyntoias nevében, akik még mindig be vannak zárva”. Célja, hogy olyan jogszabályokért szálljon síkra, amelyek megváltoztatnák különösen a fiatalkorúak elítélésének módját.
“Fontos számomra, hogy olyan módon szólaljak meg, amely visszaadja nekik a hangjukat. Hirtelen a legrosszabb dologról ismerik őket, amit valaha tettek – és úgy tűnik, hogy mindenki csak ezt látja” – mondja.
“A legnagyobb probléma jelenleg a börtönreformmal kapcsolatban az, hogy meggyőzzük az embereket arról, hogy reformra van szükség. Azt hiszik, hogy ez az egész ‘keményen a bűnözés ellen’ dolog a helyes út. De én ezt másképp látom. Mit jelentene az, ha kegyelmet mutatnánk az embereknek, és ehelyett ezt ápolnánk a börtönrendszerben?”
Brown-Long a memoárjában részletesen beszámol a saját bebörtönzéséhez vezető körülményekről: olyan anyától született, aki egész terhessége alatt ivott; a gyermekkorát fiatalkorúak intézeteiben töltötte; a kábítószerrel és szexuális visszaéléssel teli éveket.
16 évesen találkozott a 24 éves Garion McGlothennel, aki a Kut Throat névre hallgatott, akivel Nashville környéki motelekben éltek, és minden nap kokaint szippantottak. A férfi elküldte, hogy szexeljen férfiakkal, és megverte és megerőszakolta, ha nem jött vissza készpénzzel, állítása szerint.
“Elmagyarázta nekem, hogy egyesek kurvának születtek, és én is az vagyok, egy ribanc, és senki sem akar engem, csak ő, és a legjobb, amit tehetek, hogy megtanulok jó kurvának lenni” – mondta Brown-Long a feltételes szabadlábra helyezési meghallgatáson.
Ebben a kontextusban szedte fel 2004 augusztusában egy gyorsétteremben a 43 éves ingatlanügynök, Johnny Allen, aki Brown-Long állítása szerint felajánlotta neki, hogy vesz neki harapnivalót, és 150 dollárt (117 fontot) fizet a szexért. A házába visszatérve Allen mutogatni kezdte neki a fegyvergyűjteményét, ami miatt a nő féltette az életét – állítja Brown-Long. Azt állítja, hogy később önvédelemből lelőtte a férfit. A rendőrség azonban Allen-t meztelenül találta az ágyban, tarkóján lőtt sebbel, kezeit a feje alatt tartva, mintha aludna.
A rendőrség Brown-Longot első fokú gyilkossággal és rablással vádolta meg – mivel a bizonyítékok később kimutatták, hogy ellopta a férfi teherautóját, pénztárcáját és fegyvereit -, de Brown-Long mindig is azt állította, hogy nem azért lőtt rá, hogy kirabolja.
A börtönben, amikor a diplomájára készült, Brown-Long egy olyan kifejezéssel találkozott, amiről még sosem hallott – a szexkereskedelemmel -, ami arra késztette, hogy újragondolja saját tapasztalatait.
“Azt gondoltam magamban, miért csak most jövök rá, hogy nem létezik olyan, hogy tiniprostituált. Miért van az, hogy az emberkereskedelem áldozatául esett tinédzsereket mintha kizsákmányolnák és kihasználnák, de a társadalom eddig csak azt mondta nekünk, hogy rosszak vagyunk, hogy promiszkuálisak vagyunk?
“Ekkor jöttem rá igazán, hogy el kell kezdenünk felvilágosítani egymást arról, hogy mi történik a fiatal lányokkal, nem pedig deréktornászokról és kontúrozásról beszélni, és arról, hogyan legyünk kívánatosak a férfiak számára. Ez volt az egyik közvetlen oka annak, hogy egy hotelszobában találtam magam egy férfival, aki éppen erre képzett ki. Tíz évembe telt, mire megbirkóztam a ténnyel, hogy valójában az emberkereskedelem áldozata voltam.”
Brown-Long most azzal tölti napjait, hogy közösségi munkát végez, és mentorálja a veszélyeztetett lányokat a határok fontosságáról és a közösségi média valódi veszélyeiről.
“Beszélek nekik arról, hogy mi vezetett ahhoz, hogy ilyen helyzetbe kerültem, és hogy ez nem arról szól, hogy egy fickó felkap az utcasarkon, pisztolyt tart a fejedhez, és rávesz bizonyos dolgokra” – mondja Brown-Long.
“Fiatalnak, gondoskodónak és befolyásolhatónak lenni sokkal sebezhetőbbé tehet minket. És a közösségi média most annyira veszélyes, ahogyan árucikké teszi a nőket, és elbűvöli a gerinctörést, hogy szépnek tűnj az emberek előtt, és hogy megöld magad a like-okért és a követőkért. Beszélgetéseket kell folytatnunk arról, hogy ez hogyan tehet minket sebezhetővé, és hogyan védekezhetünk ez ellen nőként egészségesebb gondolkodásmóddal.”
Brown-Long a börtönből való szabadulása óta nyilvánosan bocsánatot kért a férfi családjától, akit megölt, és emlékirataiban leírja, milyen bűntudatot érzett, amiért akkoriban nem mondta el az édesanyjának, hogy sajnálja – ezt a tanácsot az ügyvédje adta neki, mert attól tartott, hogy ez “tönkretenné az ügyét”.
“Rájöttem, mennyire elcseszett a rendszer” – írta Brown-Long.
“Nem azt akarjuk, hogy az emberek bűntudatot érezzenek, hogy lenyeljék a büszkeségüket és odanyúljanak ahhoz, akit megbántottak? Nincs hely a büntető igazságszolgáltatási rendszerben, nem úgy, ahogyan az ma fel van építve. Soha nem tudtam bocsánatot kérni az áldozatom édesanyjától. Meghalt volna, mielőtt esélyem lett volna rá.”
-
Free Cyntoia: Megváltáskeresésem az amerikai börtönrendszerben, írta Cyntoia Brown-Long, a Simon & Schuster kiadónál jelent meg, 18 fontért.99
{{topLeft}}
{{bottomLeft}}
{{{topRight}}
{{bottomRight}}
{{/goalExceededMarkerPercentage}}
{{/ticker}}
{{heading}}
{{#paragraphs}}
{{.}}
{{{/paragraphs}}}{{highlightedText}}
- Megosztás a Facebookon
- Megosztás a Twitteren
- Megosztás e-mailben
- Megosztás a LinkedInen
- Megosztás a Pinteresten
- Megosztás a WhatsAppon
- Megosztás a Messengeren
.