Hét évvel az abortusza után Pat Layton egy floridai autópályán vezetett, amikor könnyekben tört ki. Az autórádiójában játszott keresztény talkshow-ban nők beszéltek az abortuszukról. Megemlítették a drogokkal, alkohollal, dühvel, depresszióval és szégyennel való küzdelmüket. Layton mindezeket a problémákat megtapasztalta, és végre rájött, hogy ezek az 1977-es abortuszából erednek, amit főiskolásként hajtott végre.
“Az egész ok, amiért abortuszt akartam, az az volt, hogy független legyek és jó állásom legyen” – mondta Layton. “Tulajdonképpen elértem, amit akartam.”
De nyomorultul érezte magát. Hét évbe telt, mire Layton rájött, hogy az abortusz fájdalmat okozott neki.
Most a kutatók megpróbálják elhárítani a Laytonhoz hasonló nők által átélt fájdalmat. Múlt héten a Social Science & Medicine című tudományos folyóiratban megjelent egy tanulmány, amely azt állítja, hogy az abortusz utáni nők az abortuszuk utáni években inkább megkönnyebbülést, mint megbánást éreznek. A kutatók, akiket Corrine H. Rocca, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem munkatársa vezetett, 667 abortuszon átesett nőt követtek nyomon, és egy héttől öt évvel a beavatkozás után nyomon követték érzelmeiket.
“Nem találtunk bizonyítékot a kialakuló negatív érzelmekre vagy az abortuszról szóló döntés megbánására” – állította a tanulmány. A tanulmány következtetésében azzal érvelt, hogy megállapításai megkérdőjelezik az életpárti törvényeket, amelyek a nők érzelmeinek védelmére hivatkozva szabályozzák az abortuszhoz való hozzáférést. A Laytonéhoz hasonló történetek azonban megkérdőjelezik ezeket a következtetéseket. Azóta megírta a Surdering the Secret (A titok átadása) című bibliatanulmányt, amelyet országszerte használnak az abortuszból való felépüléshez. Layton elmondta, hogy az abortuszból való felépülése azon a napon kezdődött, amikor az autópályán vezetett.
Pamela Whitehead, a ProLove Ministries ügyvezető igazgatója elmondta, hogy egy évtizedbe telt, mire felismerte terhessége megszakításának hatásait. Alig néhány nappal a 2001-es abortusza után történt a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, és ő eltemette a gyászát. A következő években öngyilkosságot kísérelt meg, drogfüggővé vált, és homoszexuális kapcsolatban élt, noha nem volt leszbikus. Csak 2011-ben jött rá Whitehead, hogy abortusza volt az önpusztító döntései “kiváltó oka”. “Erre az eseményre tudtam visszavezetni” – mondta.”
Noha Whitehead életében az emberek bátorították, hogy vetesse el a gyermekét, évekig küzdött a bánattal és a szégyennel. “Kérdezzünk meg még ötöt, és nézzük meg, hol állnak” – mondta, utalva a UCSF tanulmányában részt vevő nőkre.
A tanulmány eredményeivel ellentétben Whitehead azt mondta, hogy érzelmei közvetlenül az abortuszából eredtek.
“Ez valami olyasmi volt, ami belülről jött” – mondta. “Amint tudatára ébredtem a tudomány igazságának … meg kellett békélnem azzal a ténnyel, hogy szerepet játszottam ennek a gyermeknek a megölésében. Én vagyok az, akinek ezzel együtt kell élnie.”
Whitehead és Layton is megjegyezte, hogy a tanulmány korlátozott számú nőt vizsgált. A jelentés szerint a vizsgálatban való részvételre felkért nőknek csak 37,5 százaléka járult hozzá, és még kevesebben fejezték be azt. Whitehead szerint a nők végső száma kevesebb, mint 0,01 százalékát tette ki az évente abortuszon áteső nők teljes számának. Layton rámutatott, hogy azok a nők, akik abortuszukkal kapcsolatban bármilyen traumát vagy szégyent éltek át, a legkevésbé hajlandóak részt venni egy ilyen vizsgálatban.
Más kutatások is igazolják a Whiteheadhez és Laytonhoz hasonló nők abortusz utáni negatív tapasztalatait. Egy 2018-as szakirodalmi áttekintés olyan korábbi tanulmányokat vizsgált, amelyek az abortusznak a nők mentális egészségére gyakorolt hatásaival foglalkoztak. “Az abortusz és a szorongás, a depresszió, a szerhasználat, a traumatikus tünetek, az alvászavarok és más negatív kimenetek magasabb aránya közötti összefüggés a legtöbb elemzésben statisztikailag szignifikáns” – állapította meg az áttekintés.
Egy másik, 2017-ben közzétett tanulmány az abortusz utáni nők körében végzett felmérést, akiknek többsége terhességgondozó központokban kereste fel az abortusz utáni helyreállítási szolgáltatásokat. A 987 részt vevő nő 67,5 százaléka mondta, hogy pszichiátert, pszichológust vagy tanácsadót keresett fel az első abortusz után – ez jelentős növekedés ahhoz a 13 százalékhoz képest, akik már az abortusz előtt is részesültek mentális egészségügyi szolgáltatásokban. A kutatók azt is megállapították, hogy nőtt azoknak a nőknek az aránya, akik az abortuszt követően mentális egészségük érdekében vényköteles gyógyszereket használtak.
A UCSF tanulmányának következtetései azonban lekicsinylik az abortusz ezen negatív mentális egészségügyi hatásait. Az így kapott adatok a kiszolgáltatott nőket – és a meg nem született babákat – komoly veszélynek teszik ki, miközben azt az érvet támasztják alá, hogy az abortusz igazolható.
“Ez nem más, mint valakinek az elvesztegetett ideje, hogy megpróbálja igazolni az abortuszt, és megpróbálja úgy beállítani, mintha az nem ártana a nőknek” – mondta Layton.