Az Áramlat ellen első és második része olvasható: A buddhista kézikönyv spirituális forradalmároknak című könyvét itt.

Az áramlat ellen: A Buddhist Manual for Spiritual Revolutionaries

A Buddha egy tanítást is adott az egykedvűségként ismert szívminőségről, amely a nagylelkűség, az együttérzés és a szerető kedvesség egyensúlyát jelenti

Amikor először hallottam ezt a tanítást, félreértettem, azt hittem, hogy az egykedvűség azt jelenti, hogy mindenkit egyformán szeretünk. De amiről a Buddha beszélt, az az egyensúly érzése, az az érzés, hogy a káprázat nem taszít ki a középpontból, különösen, amikor az együttérzés vagy a szenvedéssel való törődés birodalmába kerülünk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy “törődöm vele, tehát tennem kell valamit ellene”. Az emberek szenvednek, tehát meg kell állítanunk a szenvedést.”

A Buddha az egykedvűségről szóló tanításában azt mondja, hogy a helyes megértés az, hogy bár a megfelelő válasz a törődés, ezt bölcsességgel kell kiegyensúlyozni.

Noha fizikai és talán érzelmi szinten is törődhetünk és meg akarjuk védeni egymást, végső soron nem tehetünk semmit azért, hogy megszüntessük a belső ragaszkodást és a sóvárgással és ellenszenvvel való azonosulást, ami szenvedést okoz másokban. Ezt a munkát minden lénynek magának kell elvégeznie; mindenkinek meg kell tisztítania a saját karmáját. Nem tehetjük meg ezt senki másért, és senki más nem teheti meg helyettünk.”

Ezt a tanítást két szinten kell megérteni. Van egy szintje a fizikai szenvedésnek, amelynek enyhítése érdekében mindent megtehetünk és meg is kell tennünk. Aztán van a belső szenvedés finomabb szintje, amely a ragaszkodásból és az ellenszenvből fakad, és amelyet másoknál nem tudunk befolyásolni. Ez a második szint az, amire a kiegyensúlyozottság rámutat.

Az egykedvűség rávilágít arra a tényre, hogy csak az egyénnek van képessége arra, hogy átalakítsa az elméhez való viszonyát. Nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy szabadok legyenek; a belső forradalmat mindenkinek magának kell elkezdenie.

Az egykedvűség e birodalmában való gyakorlás magában foglalja a megnyílást az együttérzés és az alázat egyensúlyának megértése felé. Bár lehet a legnagyobb szándékunk, hogy minden lényt megszabadítsunk a szenvedéstől – és a nagylelkűség és kedvesség gyakorlásával sokat tehetünk – az egykedvűség megmutatja, hogy végső soron minden lénynek önmagát kell megszabadítania.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.