FIGYELMEZTETÉSEK
Az ÓVALLÁSOK szakasz részeként szerepel.
FIGYELMEZTETÉSEK
Veseelégtelenség
Veseelégtelenségről, beleértve a minimálisan változó nefropátiát,akut és krónikus interstitiális nephritist és veseelégtelenséget, számoltak be olyan betegeknél, akik mezalamint tartalmazó vagy mezalaminná konvertálódó készítményeket, mint az Asacol, szedtek.
A betegeknek ajánlott a vesefunkció értékelését elvégeztetni az Asacol szedésének megkezdése előtt és rendszeresen a terápia ideje alatt.
A felíróknak gondosan fel kell mérniük a kockázatokat és az előnyöket, amikor az Asacol-t olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél ismert a vesekárosodás vagy a vesebetegség a kórtörténetben .
Mezalamin-indukált akut intolerancia szindróma
A mezalamint akut intolerancia szindrómával hozták összefüggésbe, amelyet nehéz lehet megkülönböztetni a colitis ulcerosa exacerbációjától. Bár az előfordulás pontos gyakoriságát nem határozták meg, a mezzalamin vagy szulfaszalazin kontrollált klinikai vizsgálatainak 3 százalékában fordult elő. A tünetek közé tartoznak a görcsök, hasi fájdalom, véres hasmenés, és néha láz, fejfájás és kiütés. A betegek szoros megfigyelése e tünetek súlyosbodása miatt a kezelés alatt. Ha akut intolerancia szindróma gyanúja merül fel, azonnal hagyja abba az Asacol-kezelést.
Túlérzékenységi reakciók
Néhány betegnél, akiknél szulfaszalazinra tapasztaltak túlérzékenységi reakciót, hasonló reakció léphet fel az Asacolra vagy más, mezalamint tartalmazó vagy azzá átalakuló vegyületekre.
Az Asacol és más termeszzalamin-gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatban szív túlérzékenységi reakciókat (szívizomgyulladás és szívburokgyulladás) jelentettek. Óvatosan kell felírni ezt a gyógyszert olyan betegeknek, akik olyan állapotban vannak, hogy hajlamosak myocarditis vagy pericarditis kialakulására.
Májelégtelenség
Mezalamint kapó, már fennálló májbetegségben szenvedő betegeknél jelentettek májelégtelenséget. Óvatossággal kell eljárni, amikor az Asacol-t májbetegségben szenvedő betegeknek adják.
Hosszan tartó gyomorretenció felső gyomor-bélrendszeri obstrukcióban szenvedő betegeknél
A felső gyomor-bélrendszeri traktus szervi vagy funkcionális obstrukciója az Asacol hosszan tartó gyomorretencióját okozhatja, ami késleltetheti a mezalamin felszabadulását a vastagbélben.
Nonklinikai toxikológia
Karcinogenezis, mutagenezis, a termékenység károsodása
Karcinogenezis
A mezalamin nem volt karcinogén patkányoknál legfeljebb480 mg/kg/nap és egereknél 2000 mg/kg/nap étrendi dózisban, ami kb. 2 db.9 és 6,1-szerese az Asacol 1,6 g/nap vagy 26,7 mg/kg/nap maximálisan ajánlott fenntartó dózisának, 60 kg testtömegre vonatkoztatva, illetve a testfelületre vonatkoztatva.
Mutagenezis
A mesalamin negatív volt a mutagenezisre vonatkozó Ames-tesztben, negatív volt a testvér kromatidcserék (SCE) és kromoszómaaberrációk indukciójára kínai hörcsög petefészek sejtekben in vitro, és negatív a mikronukleuszok (MN) indukciójára egér csontvelő polikromatikus eritrocitákban.
A termékenység károsodása
Mesalamin, 480 mg/kg/napig terjedő orális dózisban (kb. 1.9-szerese az ajánlott emberi kezelési dózisnak a testfelület alapján), nem volt hatással hím és nőstény patkányok termékenységére vagy reprodukciós teljesítményére.
Alkalmazás speciális populációkban
Várandósság
C kategóriájú terhesség
Kockázati összefoglaló
Nincsenek megfelelő és jól kontrollált vizsgálatok azAsacol terhes nőknél történő alkalmazásáról. A mezalaminnal kapcsolatos korlátozott számú publikált humán adat nem mutatja a veleszületett rendellenességek általános arányának növekedését. Egyes adatok a koraszülés, a halvaszületés és az alacsony születési súly megnövekedett arányát mutatják; azonban ezek a kedvezőtlen terhességi kimenetelek az aktív gyulladásos bélbetegséggel is összefüggésbe hozhatók. Ezenkívül minden terhességben, függetlenül a gyógyszer-expozíciótól, 2-4 százalékos a súlyos rendellenességek háttéraránya, és 15-20 százalékos a terhesség elvesztésének aránya. A mesalaminnal végzett állatkísérletek során patkányokon és nyulakon, az ajánlott humán adag kb. 1,9-szeresének (patkány) és 3,9-szeresének (nyúl) megfelelő szájon át szedett adagok mellett nem észleltek magzati károsodásra utaló jeleket. A dibutil-ftalát (DBP) azonban az Asacol bélbevonatának inaktív összetevője, és a patkányokon végzett állatkísérletekben a testfelület alapján számított emberi adag 190-szeresét meghaladó dózisban az anyai DBP-t külső és csontváz-rendellenességekkel és a hímivarsejtekre gyakorolt káros hatásokkal hozták összefüggésbe. Az Asacol csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha a potenciális haszon igazolja a magzatra jelentett potenciális kockázatot.
Humán adatok
A mezalamin áthalad a placentán. Több mint 600, a terhesség alatt mezalaminnak kitett nő prospektív és retrospektív vizsgálatában a veleszületett rendellenességek megfigyelt aránya nem emelkedett az általános populációban megfigyelhető háttérarány fölé. Egyes adatok a koraszülés, a halvaszületés és az alacsony születési súly megnövekedett arányát mutatják, de nem világos, hogy ez az anyai alapbetegségnek, a gyógyszer-expozíciónak vagy mindkettőnek volt-e köszönhető, mivel az aktív gyulladásos bélbetegség is összefüggésbe hozható a terhesség kedvezőtlen kimenetelével.
Adatok állatokon
Mezalaminnal szaporodási vizsgálatokat végeztek az organogenezis során patkányokon és nyulakon 480 mg/kg/napig terjedő orális dózisban.Nem volt bizonyíték a termékenység károsodására vagy a magzat károsodására. A mezzalamin dózisok körülbelül 1,9-szerese (patkány) és 3,9-szerese (nyúl) volt a testfelület alapján ajánlott emberi dózisnak.
A dibutil-ftalát (DBP) az Asacol bélbevonatának inaktív összetevője. A DBP emberi napi bevitele az Asacol tabletta maximálisan ajánlott adagjából körülbelül 21 mg. A patkányokon közzétett jelentések azt mutatják, hogy a DBP-nek méhen belül kitett hím patkány utódok (100 mg/kg/napnál nagyobb vagy azzal egyenlő, ami körülbelül 39-szerese az emberi dózisnak a testfelület alapján) az androgénfüggő fejlődés zavarával összeegyeztethető szaporodási rendellenességeket mutatnak. E megállapítás klinikai jelentősége patkányok esetében nem ismert. Nagyobb dózisoknál (500 mg/kg/napnál nagyobb vagy azzal egyenlő, a testfelületre vonatkoztatott emberi dózis körülbelül 194-szerese) további hatásokat észleltek, beleértve a kriptorchizmust, a hypospadiát, a nemi járulékos szervek sorvadását vagy agenezisét, a herék sérülését, a csökkent napi spermatermelést, a mellbimbók tartós visszamaradását és az anogenitális távolság csökkenését. A női utódok nem érintettek. A vemhes patkányoknak adott nagy DBP-dózisok a fejlődési rendellenességek, mint például a szájpadhasadék (630 mg/kg/napnál nagyobb vagy azzal egyenlő, az emberi adag kb. 244-szerese, a testfelület alapján) és a csontozat rendellenességeinek (750 mg/kg/napnál nagyobb vagy azzal egyenlő, az emberi adag kb. 290-szerese, a testfelület alapján) megnövekedett előfordulási gyakoriságával voltak kapcsolatban az utódoknál.
Szoptató anyák
A meszalamin és N-acetil-metabolitja jelen van az emberi tejben. A közzétett szoptatási vizsgálatokban az anyai mezalamin adagok különböző orális és rektális készítményekből és termékekből 500 mg-tól 3 g-ig terjedtek naponta. A mezalamin koncentrációja a tejben a nem kimutathatótól 0,11 mg/l-ig terjedt. Az N-acetil-5-aminoszalicilsav-metaboliter koncentrációja 5 és 18,1 mg/l között változott. E koncentrációk alapján a kizárólag szoptatott csecsemők becsült napi adagja 0-0,017 mg/kg/nap meszalamin és 0,75-2,72 mg/kg/nap N-acetil-5-aminosalicilsav.
A dibutil-ftalát (DBP), az Asacol tabletta enterális bevonatának inaktív összetevője és elsődleges metabolitja, a mono-butil-ftalát (MBP) kiválasztódik az emberi tejbe. Ennek klinikai jelentőségét nem határozták meg.
A szoptatás fejlődési és egészségügyi előnyeit az anya Asacol iránti klinikai szükségletével és a szoptatott gyermekre a gyógyszerből vagy az anyai állapotból eredő esetleges káros hatásokkal együtt kell figyelembe venni. Legyen óvatos, ha az Asacol-t egy szoptató nőnek adják.
GYermekeknél történő alkalmazás
Az Asacol biztonságosságát és hatékonyságát 5-17 éves korú gyermekbetegeknél enyhe vagy közepesen aktív fekélyes vastagbélgyulladás kezelésére 6 hetes időszak alatt állapították meg. Az Asacol alkalmazását ebben a korcsoportban az Asacol felnőtteknél végzett megfelelő és jól kontrollált vizsgálatai és egy gyermekbetegeknél végzett egyetlen vizsgálat bizonyítékai támasztják alá.
Az Asacol-t egy randomizált, kettős vak, párhuzamos csoportos, 6 hetes, két dózisú Asacol-kezelési vizsgálatban vizsgálták 82, 5 és 17 év közötti, enyhén vagy közepesen aktív fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő gyermekbetegnél. A betegeket súlycsoportok szerint osztották fel (17-33 kg-nál kisebb, 33-54 kg-nál kisebb és 54-90 kg), és véletlenszerűen osztották be őket alacsony dózisú (1,2, 2,0 és 2,4 g/nap az adott súlycsoportban) vagy magas dózisú (2,0, 3,6 és 4,8 g/nap) kezelésre. A kiindulási és a szűrővizsgálatokat 6 hetes kezelési időszak követte.A magas dózis nem volt hatékonyabb, mint az alacsony dózis, és nem engedélyezett dózis.
Az Asacol biztonságosságát és hatékonyságát 5 év alatti gyermekbetegeknél nem állapították meg. Az Asacol biztonságosságát és hatékonyságát a fekélyes vastagbélgyulladás remissziójának fenntartásában gyermekbetegeknél nem állapították meg.
Időskori alkalmazás
Az Asacol klinikai vizsgálataiban nem vettek részt elegendő számú 65 éves és idősebb alany, hogy megállapítsák, másképp reagálnak-e, mint a fiatalabbak. Más jelentett klinikai tapasztalatok nem mutattak ki különbségeket az idős és a fiatalabb betegek közötti válaszreakcióban. Általánosságban elmondható, hogy az Asacol felírásakor figyelembe kell venni a csökkent máj-, vese- vagy szívműködés, valamint a kísérő betegségek vagy egyéb gyógyszeres kezelés nagyobb gyakoriságát az idős betegeknél. A nem kontrollált klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatal utáni jelentési rendszerekből származó jelentések a vérzészavarok, azaz az agranulocitózis, neutropénia, pancytopénia nagyobb előfordulására utalnak a 65 éves vagy idősebb Asacolt kapó alanyoknál. Óvatosan kell eljárni a vérsejtszám szoros figyelemmel kísérése érdekében az Asacol-kezelés alatt.
Veseelégtelenség
A mesalaminról ismert, hogy jelentős mértékben kiválasztódik a vesén keresztül, és a gyógyszerrel kapcsolatos toxikus reakciók kockázata nagyobb lehet a károsodott vesefunkciójú betegeknél. Mivel az idős betegeknél nagyobb a valószínűsége a csökkent vesefunkciónak, a gyógyszeres kezelés felírásakor körültekintően kell eljárni. Ajánlott, hogy minden betegnél az Asacol-terápia megkezdése előtt és az Asacolterápia ideje alatt rendszeresen elvégezzék a vesefunkció értékelését.