Némely dolgok csak a korral javulnak: a tölgyfák, a kemény sajtok, George Clooney… Néhány regény is egyre jobb és jobb lesz; vegyük ki belőlük a kezdeti hype-ot, dobjunk hozzá némi történelmi kontextust és időt az újraolvasásra (és újraolvasásra és újraolvasásra), és máris a legizgalmasabb és leghasznosabb szövegeket kapjuk. Íme egy maroknyi könyv az 1960-as évekből, amelyek szerintünk különösen jól öregednek…
1. To Kill A Mockingbird, Harper Lee (1960)
Harper Lee egyetlen regénye a gyermekkorról, az előítéletekről, az igazságszolgáltatási rendszerről, a kisvárosi félelemről, a rasszizmusról, a családon belüli erőszakról és a családi szeretetről szól – mindez nem válik elavulttá vagy lényegtelenné. Scout Finch borotvaéles elbeszélése ma is ugyanolyan vicces és megrendítő, mint 1960-ban volt, Lee karakterei pedig még mindig az amerikai kánon legelevenebbjei közé tartoznak. És Boo Radley? A legérdekesebb szomszéd, akit valaha is láttam. Tény.
2. Egy ránc az időben, Madeleine L’Engle (1962)
Egy fantasy-kalandregény, látszólag gyerekeknek, L’Engle sorozatának első darabja, amely a Murry család gyermekeiről szól, az úgynevezett Időkvintettről; a tizennégy éves Meg Murry történetét meséli el, aki elindul, hogy megtalálja apját, az eltűnt tudóst, aki egy kormányzati projekten dolgozik egy “tesseract”-nak nevezett valamivel kapcsolatban, egyfajta ránc a téridőben, amely lehetővé teszi Meg és testvérei számára, hogy mentőakciójuk során végigsuhanjanak az univerzumon… Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik még mindig szeretik ezt a zseniális és bonyolult könyvet: A Lost című híres tévésorozatba is beleírták. Ha JJ Abramsnek elég jó…
3. Catch-22, Joseph Heller (1961)
A valaha írt egyik legjobb háborús szatíra, a Catch-22 különleges, hiperbolikus elmebajával látványosan jól öregedett; szerintünk Milo Minderbinder, ha ma is működne, a világ minden táján a kormányzati vendéglátóipari megbízásokat venné át. Ahhoz képest, hogy nagyon hosszú és bonyolult könyv, hatalmas szereplőgárdával, lebilincselő és mulatságos, és bármennyire is vicces, még mindig megragadja a végtelen konfliktusok és a bürokráciai megbízás sajátos borzalmát.
4. Hidegvérrel, Truman Capote (1966)
A ma már mindenütt jelenlévő true crime műfaj korai példája, Capote tanulmánya egy 1959-es kansasi gyilkossági ügyről még mindig sokkoló erejű. A Herbert Clutter és családja lemészárlásáról, valamint Richard Hickock és Perry Smith peréről és elítéléséről szóló történetben a jellemzés és a cselekmény kibontakozásának szinte fikciószerű megközelítését a könyv egyes szereplői kritizálták, és megkérdőjelezték a könyv valóságtartalmát, de Capote innovatív formai megközelítése még ma is lenyűgöző. Persze, technikailag nem regény, de nagyon is jól utánozza azt a módot, ahogyan egy regény működhetne, ezért mi mégis becsempésztük ide…
5. A Mester és Margarita, Mihail Bulgakov (1967)
Bulgakov legismertebb regénye, egy szatirikus fantasy, amelynek főszereplői az ördög és gengsztercsapata, valamint egyetlen ellenfelük, a Mester nevű őrült és szeretője, Margarita. Bár nem kifejezetten a 60-as évek könyve, mivel 1928 és 1940 között több vázlatban íródott (és a felirat, elég egyértelműen, a sztálini Oroszország volt), csak 1967-ben jelent meg. Ez sajnos csaknem harminc évvel a szerző halála után történt. A szatíra ma is ugyanolyan csípős, mint valaha, és Bulgakov ambíciója a fantázia és a politika keverésében továbbra is csúcspont azoknak, akik szeretik a briliáns és tökös prózát…
6. A nagyon éhes hernyó, Eric Carle (1969)
Oké, a “regény” talán túlzás, de ez a gyerekeknek szóló klasszikus megérdemelt kedvenc: a kísérőszöveg egyszerű költőiségének ma már aligha találni párját a legtöbb felnőtt prózai regényben. ‘A hold fényében egy kis tojás feküdt egy levélre’ – ugyan már! El tudsz képzelni ennél jobb módját az olvasástanulásnak? A rajzok gyönyörűek, van igazi elbeszélői feszültség (Vajon a hernyó túl sokat eszik? Mi történik abban a furcsa gubóban?), és ma is ugyanolyan népszerű a kisgyermekek körében, mint az 1960-as években. Legyenek átkozottak az ellenzők! Mi imádjuk ezt a könyvet.
7. Az erőszakos elviszi, Flannery O’Connor (1960)
A gyönyörűségtől a groteszkig – O’Connort ma talán leginkább novellistaként ismerik, és gyűjteményei is kiemelkedőek, de ez, a második regénye, remek példája a déli gótikus írói iskolának, amelyet ma talán Cormac McCarthy képvisel a legjobban. Az Erőszakos elviszi Francis Tarwaterről szól, egy fiúról, aki küzd a sorsa ellen, amelyet fanatikus öreg dédnagybátyja keresztény prófétaként szánt neki. O’Connor írása inkább ószövetségi, mint újszövetségi, ami az energiát és az eseményeket illeti, vágyik a saját keresztény hitére, és ez a könyv olyan kemény és komor, vicces és igaz, mint bármi, amit ebből a századból olvashattunk. Nézze meg.
8. Miss Jean Brodie prímása, Muriel Spark (1961)
Egy csapat skót diáklányt vesz szárnyai alá az iskolájuk tanára, Jean Brodie, egy antikonvencionális nő “prímása”, akit az intézmény (a többi tanár) nem kedvel, és felforgató hatással gyanúsít. Spark proleptikus (flash-forward) szerkezete és összetett jellemrajza és kezelése vagy erkölcsisége (Jean Brodie forradalmár vagy manipulatív?) Rövid, mély és roppant éleslátó, havonta szeretnénk újraolvasni.”
9. The Crying of Lot 49, Thomas Pynchon (1966)
Zavaros és összetett, mint Pynchon minden műve, ez is egy rövid és intenzív szám, és a posztmodern amerikai fikció kiváló példája. Hősnőnk, Oedipa Maas, egy kaliforniai háziasszony, akit volt szeretője hagyatékának gondozására bíznak, és egy különös tényfeltáró küldetésen köt ki, amikor egy furcsa szimbólum folyton felbukkan….. Földalatti szervezetek, összeesküvések, paranoia és ritka bélyegek: hosszúsága ellenére nem egy gyors olvasmány, de érdekes fejtörő, amely olyanokat inspirált, mint a Radiohead és William Gibson. Ha még nem próbáltad Pynchont, itt egy jó kiindulópont.
10. Revolutionary Road, Richard Yates (1961)
Hogy befejezzük, íme egy szánalmas kis mese a külvárosi és házastársi boldogtalanságról, a félreértésekről és az elidegenedésről. Filmváltozatot is készítettek belőle Leonardo diCaprio és Kate Winslet főszereplésével, de mint mindig, a könyv jobb. Yates dísztelen, Carver-szerű prózája itt, a debütáló könyvében megadja az alaphangot az életmű többi részéhez – csupa szomorúság, meghiúsult ambíciók és rossz kapcsolatok. Talán nem az, amit nászajándékba adhatsz az új házastársadnak, de mégis élvezni kell. A külvárosi szorongás végül is még mindig él és virul!
További szuperszonikus történetekért kövessen minket Twitteren és Facebookon