A tudományos rasszizmus, a tudományhoz való folyamodás az emberi populációk közötti hierarchikus összehasonlítás igazolására és racionalizálására, a XIX. század második felében vált egyre fontosabbá, párhuzamosan a birodalmi hatalmak növekvő befolyásával a nemzetközi színtéren. Ekkoriban dolgozták ki az első valóban rasszista világképeket, amelyeket a fajok közötti testi különbségek biológiai méréseinek sorozata kísért (például a koponyamérés). Míg a XIX. századi biológiai tudományok kulcsfontosságú érveket szolgáltattak a rasszizmusnak, a XX. századi tudomány, különösen a humángenetika hatásának értékelése sokkal összetettebb. Az egyik oldalon, különösen az 1940-es évekig, a humángenetikát mélyen rasszista elképzelések fenntartására használták. A másik oldalon nemcsak a genetika (hard-hereditás) hozta létre a faj mint biológiai fogalom és a kultúra előnyös szétválasztását, hanem egyre inkább az egyén (és nem a csoport vagy a faj) központi szerepét hangsúlyozta, mint az emberi variációk elemzésének egyetlen jelentős szintjét.
Az emberi variációk elemzésének egyetlen jelentős szintje.