Mindannyian láttuk már a képeket: a part menti szemétkupacokban fészkelő madarakról, az eldobott hálókba halálosan beleakadt halakról és az óceánban úszó hatalmas szemétmozaikokról. Még riasztóbb, hogy amit ezeken a megrendítő képeken látunk, az csak egy része a problémának. A műanyagszennyezés körülbelül fele az óceán felszíne alatt van, nagy része olyan apró mikroműanyagok formájában, hogy talán soha nem leszünk képesek teljesen eltakarítani őket.
Az óceánszennyezési válság óriási méretének átvágásához az egyik megközelítés az, hogy a szemétről készült képeken belül valami felismerhetőre összpontosítunk. Azonosítson valamit, amit személyesen használt, és ami az óceánba kerülhetett – talán egy vizes palackot. Keressen egyet a képen, és kérdezze meg magától, hogyan került oda?
A műanyag egy ember által előállított, szintetikus anyag, amelyet több mint száz évvel ezelőtt fedeztek fel először, de csak az 1950-es években került széles körben a köztudatba. Bár jelenleg az óceánok szennyezésének egyik fő okozója, a műanyag nem eleve rossz az emberre vagy a környezetre. Sőt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) a műanyagok negatív hatásainak leküzdéséről szóló jelentésében Erik Solheim, az ENSZ környezetvédelmi programjának vezetője kiemelte, hogy a műanyag valójában egy “csodaanyag”.”
“A műanyagoknak köszönhetően számtalan életet mentettek meg az egészségügyben, nagyban elősegítették a szélerőművekből és napelemekből származó tiszta energia növekedését, és forradalmasították a biztonságos élelmiszer-tárolást” – írta Solheim bevezetőjében. Mégis a műanyag palackok az egyik leggyakoribb tárgyak közé tartoznak a tengeri hulladékon belül. Hogyan válhatott tehát egy ilyen ígéretes anyag az emberi környezetgyalázás szimbólumává?
A műanyag palackok egyszer használatos műanyagok, olyan termékek, amelyeket arra terveztek, hogy csak egyszer használják, majd eldobják őket. Az egyszer használatos műanyagok közé tartozik a műanyag csomagolás is, például a húsok és a friss termékek esetében, amely az összes műanyagszennyezés közel felét teszi ki. Ez a fajta műanyag termék különbözik a többször használatos műanyagtól, amelyek szintén szennyezhetik az óceánokat, de többször használatos jellegük miatt általában ritkábban halmozódnak fel.
Az újratölthető palackok például úgy tudják tárolni a vizet, hogy nem keletkezik az egyszer használatos műanyag vizes palackok ismételt szemete. Az újratölthető palackok számos anyagból, többek között műanyagból is készülhetnek, de sokkal tovább tartanak, mint az egyszer használatos palackok, és újrahasznosíthatók, ha elöregednek vagy megsérülnek. Mindkét palacktípus esetében az eldobás módja határozza meg végső nyughelyüket, és azt, hogy az óceánok szennyezőjévé válnak-e.
Az egyszer használatos műanyag vizes palackot legyártották, megtöltötték vízzel, és valószínűleg egy boltba szállították, ahol a polcon várta a szomjas vásárlót. Sokan közülünk egy átlagos nap, hét vagy hónap során többször isznak műanyag palackból. Ha végeztünk vele, választhatunk, hogy hol hagyjuk azt a palackot:
- Újrahasznosító kuka: Az újrahasznosításra szánt palackok jelenlegi formájukban nem valószínű, hogy az óceánba kerülnek, kivéve, ha rosszul kezelik vagy elvesznek a feldolgozó létesítménybe való szállítás során. Azonban az újrahasznosítható anyagok nemzetközi szállításának és feldolgozásra történő átvételének legújabb korlátai miatt sok ilyen palack sajnos inkább a hulladéklerakókban fog kikötni, mint az újrahasznosító létesítményekben.
- Szemetes kuka: Ezek a palackok sem valószínű, hogy jelenlegi formájukban az óceánba kerülnek. Azonban azokon a területeken világszerte, ahol rossz a hulladékgazdálkodás vagy nincsenek megfelelően lezárt hulladéklerakók, ahogy a palack idővel mikroműanyag-részecskékre bomlik, egyes részecskék beszivároghatnak a talajba, és végül eljuthatnak a vízfolyásainkba, végül pedig az óceánba kerülnek és szennyezik azt.
- Szemét:
A többször használatos műanyag palackok életük végén ugyanezekkel az útvonalakkal szembesülnek – de ez természetesen sokkal ritkábban fordul elő, mivel többször is felhasználhatók.
Heather J. Koldewey, a National Geographic felfedezője azon dolgozik, hogy világszerte képessé tegye a közösségeket arra, hogy az egyszer használatos műanyagok okozta óceánszennyezési válság megoldásában részt vegyenek apró egyéni akciókkal – többek között az Egy kevesebbet elnevezésű kampánnyal, amely arra ösztönzi az embereket, hogy teljesen hagyjanak fel az egyszer használatos műanyag vizes palackok használatával. A One Less jelenleg az angliai Londonban és annak lakóira összpontosít, de bárki dönthet úgy, hogy eggyel kevesebb egyszer használatos palackot használ.
Az óceánba kerülve az egyszer használatos vagy többször használatos palack a széllel és az óceáni áramlatokkal együtt mozog az elemekkel szemben. A műanyagoknak több száz évbe is beletelik, mire mikroműanyaggá bomlanak, ami rengeteg időt ad nekik arra, hogy a tengereken vitorlázzanak. Egy bizonyos idő elteltével a partról származó törmelék nagy része találkozik egy óceáni ciklámennel – forgó áramlatok nagy rendszerével. A Csendes-óceáni szemétfolt, az óceánszennyezés széles körben ismert ikonja, az egyik ilyen örvényben található.
Jenna Romness Jambeck, a National Geographic felfedezője leírta a műanyagok mozgását az ilyen óceáni örvényekbe. Munkája befolyásolta az amerikai kongresszusban tett tanúvallomásokat, és vitát inspirált az ENSZ-ben azokról a politikákról, amelyek segíthetnek a tengeri szemétválság enyhítésében. Egy olyan alkalmazást is társfejlesztett, amely a nyilvánosság részvételét ösztönzi a tengeri hulladék, köztük a műanyagok azonosításában és eltakarításában, lehetővé téve az alulról jövő polgári tudományos megoldásokat.
Konkrétan Jambeck a Science című folyóiratban publikált kutatási eredményeket, amelyek részleteket közölnek az óceánba kerülő műanyag mennyiségéről. Jambeck ebben a publikációban megjegyezte, hogy egy országon belül a hulladékgazdálkodás minősége jelentősen befolyásolja a tengerek szennyezéséhez való hozzájárulását. A tengerszennyezés elleni azonnali intézkedésként Jambeck és kollégái azt javasolják, hogy az iparosodott országok foglalkozzanak az egyszer használatos műanyagok növekvő használatával. Egy 2018-as ENSZ-jelentés szerint hatvan ország fogadott el ilyen szabályozást a műanyag zacskók és a polisztirolhab (közismert nevén hungarocell) termékek használatának visszaszorítására.