Felfedezés történeteSzerkesztés
1906-ban George Reber Weiland a plesiosaurusok és sauropoda dinoszauruszok maradványaihoz kapcsolódó kopott és csiszolt kvarckavicsok jelenlétéről számolt be, és ezeket a köveket gasztrolitokként értelmezte. 1907-ben Barnum Brown kavicsot talált a kacsacsőrű hadroszaurusz Claosaurus fosszilis maradványaival szoros összefüggésben, és azt gasztrolitokként értelmezte. Brown volt az egyik első paleontológus, aki felismerte, hogy a dinoszauruszok emésztőrendszerükben gasztrolitokat használtak a táplálék őrlésének elősegítésére. Ezt az értelmezést azonban az évek során más paleontológusok nem tartották meggyőzőnek. 1932-ben Friedrich von Huene a késő triász üledékekben, a prosauropoda Sellosaurus fosszilis maradványaihoz kapcsolódóan köveket talált, és azokat gasztrolitokként értelmezte. 1934-ben a Howe-kőfejtőben, egy Wyoming északnyugati részén található fosszilis lelőhelyen szintén dinoszauruszcsontokat találtak a hozzájuk tartozó gasztrolitokkal együtt. 1942-ben William Lee Stokes a késő jura kori rétegekből előkerült sauropoda dinoszauruszok maradványaiban felismerte a gasztrolitok jelenlétét.
AzonosításSzerkesztés

A geológusok általában több bizonyítékot igényelnek, mielőtt elfogadják, hogy egy kőzetet egy dinoszaurusz az emésztését segítette. Először is, a kőnek nem hasonlítania kell a geológiai környezetében található kőzetekre. Másodszor, lekerekítettnek és csiszoltnak kell lennie, mert a dinoszauruszok gyomrában minden valódi gyomorkőre más kövek és rostos anyagok hatottak volna, egy olyan folyamat során, amely hasonló a kődaráló működéséhez. Végül pedig a kőnek annak a dinoszaurusznak a fosszíliáival együtt kell előkerülnie, amelyik lenyelte. Ez utóbbi kritérium okoz gondot az azonosításban, mivel a kontextus nélkül talált sima köveket (egyes esetekben esetleg tévesen) el lehet vetni, mintha a víz vagy a szél csiszolta volna őket. Christopher H. Whittle (1988,9) úttörő munkát végzett a gasztrolitok kopási mintázatának pásztázó elektronmikroszkópos elemzésében. Wings (2003) megállapította, hogy a strucc gasztrolitok a csontvázon kívül rakódnak le, ha a tetemet a halált követő néhány napon belül vízi környezetben helyezték el. Arra a következtetésre jutott, hogy ez valószínűleg minden madárra igaz (a moa lehetséges kivételével), mivel csontjaik levegővel teltek, ami miatt a vízben lerakott tetem úszna a vízben annyi ideig, amíg kellően elrothad ahhoz, hogy a gasztrolitok ki tudjanak jutni.
A gasztrolitokat több kritérium alapján is meg lehet különböztetni a patak- vagy tengerparti lekerekített kövektől: a gasztrolitok a magasabb felületeken erősen csiszoltak, a mélyedésekben vagy a hasadékokban kevés vagy egyáltalán nincs csiszolás, gyakran erősen hasonlítanak a kopott állati fogak felületére. A patak- vagy tengerparti kopott sziklák, különösen a nagy hatású környezetben, kevésbé csiszoltak a magasabb felszíneken, és gyakran sok apró gödör vagy repedés található ezeken a magasabb felületeken. Végül az erősen csiszolt gyomorköveken gyakran láthatók hosszú mikroszkopikus barázdák, amelyeket feltehetően a gyomorsavval való érintkezés okozott. Mivel a legtöbb gyomorkő az állat elpusztulásakor szétszóródott, és sok közülük patak vagy tengerpart környezetébe került, egyes gyomorkövek e kopási jellemzők keverékét mutatják. Másokat kétségtelenül más dinoszauruszok nyeltek le, és az erősen csiszolt gasztrolitokat többször is lenyelhették.
A Cedarosaurus gasztrolitok 2001-es vizsgálata során vizsgált gasztrolitok egyike sem mutatta azt a “szappanos” textúrát, amelyet a gasztrolitok más típusú rögöktől való megkülönböztetésére szoktak használni. A kutatók “megbízhatatlannak” minősítették a szappanos textúra használatát a gasztrolitok azonosítására. A gasztrolitok általában mattak voltak, bár a színek változatosak voltak, beleértve a feketét, a sötétbarnát, a lilásvöröset és a szürkéskéket. Az 50%-nál nagyobb reflexiós értékek nagyon diagnosztikusak a gasztrolitok azonosítására. A strandokról és a patakokból származó klasztok visszaverődési értéke általában 35%-nál kisebb volt. A tengerparti klasztok kevesebb mint tíz százalékának fényvisszaverődési értéke 50 és 80% között van.

Az Amerikai Természettudományi Múzeum 311488. számú fotója egy Psittacosaurus mongoliensis csuklós csontvázát mutatja, az Ondai Sair Formációból, Mongólia alsó kréta időszakából, melyen egy kb. 40 gyomorkőből álló gyűjtemény látható a bordakosár belsejében, körülbelül a váll és a medence között félúton.
Földtani elterjedésSzerkesztés
JuraSzerkesztés
A gasztrolitokat néha Morrison-köveknek is nevezik, mivel gyakran megtalálhatók a Morrison-formációban (a Colorado állambeli Denvertől nyugatra fekvő Morrison városáról elnevezett), egy késő jura kori, nagyjából 150 millió éves formációban. Egyes gasztrolitok megkövesedett fából készültek. A megőrződött sauropoda gasztrolitok legtöbb ismert példánya jura kori állatoktól származik.
KrétaSzerkesztés
A középső Utah államban található kora kréta kori Cedar Mountain Formáció tele van erősen csiszolt vörös és fekete csillámokkal, amelyek részben gasztrolitokat képviselhetnek. A csillámok maguk is tartalmazhatnak ősi állatok, például korallok fosszíliáit. Úgy tűnik, hogy ezek a kövek nem kapcsolódnak patakmedrekhez, és ritkán nagyobbak ökölnyi méretnél, ami összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy ezek gasztrolitok.
Sauropoda gasztrolitokSzerkesztés
A megőrzött sauropoda gasztrolitok legtöbb ismert példája jura kori állatokból származik. A sauropoda csontvázakkal kapcsolatban talált legnagyobb ismert gasztrolitok körülbelül 10 centiméter hosszúak.
Cedarosaurus weiskopfaeSzerkesztés
2001-ben Frank Sanders, Kim Manley és Kenneth Carpenter publikált egy tanulmányt 115 gasztrolitról, amelyeket egy Cedarosaurus példányhoz kapcsolódóan találtak. A köveket szoros térbeli eloszlásuk, részleges mátrix alátámasztásuk és a széleken való elhelyezkedésük alapján gyomorkőnek azonosították, ami arra utal, hogy akkor rakódtak le, amikor a tetem még lágy szövetekkel rendelkezett. Magas felületi reflexiós értékük összhangban van más ismert dinoszaurusz gasztrolitokkal. A Cedarosaurus gasztrolitok majdnem mindegyike egy 0,06 m-es térfogaton belül került elő a csontváz bélrendszerének régiójában.
Maguk a gasztrolitok össztömege 7 kilogramm volt. A legtöbbjük térfogata nem érte el a 10 millilitert (0,35 imp fl oz; 0,34 US fl oz). A legkisebb tömegű rög 0,1 gramm (0,0035 oz), a legnagyobb 715 gramm (25,2 oz) volt, a legtöbbjük a tartomány kisebbik vége felé volt. A rögök általában közel gömb alakúak voltak, bár a legnagyobb példányok voltak a legszabálytalanabbak is. A legnagyobb gasztrolitok járultak hozzá a legtöbbet a készlet teljes felületéhez. Néhány gasztrolit olyan nagy és szabálytalan alakú volt, hogy nehéz lehetett lenyelni őket. A gasztrolitok többnyire kovakőből álltak, néhány homokkő, iszapkő és kvarcit klasztot is tartalmazott.
Mivel néhány szabálytalan gasztrolit egyben a legnagyobb is, nem valószínű, hogy véletlenül nyelték le őket. A Cedarosaurus a szabálytalan klasztokat vonzó potenciális gasztrolitoknak találhatta, vagy nem válogatott az alakot illetően. A rögök általában tompa színűek voltak, ami arra utal, hogy a szín nem volt fontos tényező a szauropoda döntéshozatala során. A legnagyobb klasztok nagy felület/térfogat aránya arra utal, hogy a gasztrolitok az elfogyasztott növényi anyagot őrléssel vagy aprítással bontották fel A homokkő klasztok általában törékenyek voltak, és néhányuk eltört a gyűjtés során. A homokkő gasztrolitok a lerakódás után a külső kémiai környezet okozta cementvesztés miatt válhattak törékennyé. Ha a rögök az állat életében ilyen törékenyek voltak, akkor valószínűleg gurultak és bukdácsoltak az emésztőrendszerben. Ha szilárdabbak voltak, akkor egy golyós malomrendszer részeként szolgálhattak.
MigrationEdit
A paleontológusok új módszereket kutatnak az állati maradványoktól elkülönítve talált gasztrolitok azonosítására, mert fontos információkkal szolgálhatnak. Ha az ilyen gasztrolitok valódiságát sikerül igazolni, lehetséges lehet a gasztrolit kőzetek eredeti forrásáig visszavezetni. Ez fontos információkkal szolgálhat a dinoszauruszok vándorlásának módjáról. Mivel a feltételezett gasztrolitok száma nagy, jelentős új ismeretekkel szolgálhatnak a dinoszauruszok életéről és viselkedéséről.