A mezőgazdasági civilizációk évezredek óta felismerték, hogy a bumper termés által termelt felesleges gabona tárolása biztonsági puffert jelent a szűk esztendők, vagy akár csak egy hosszú tél ellen. A leghíresebb ókori beszámoló erről az elképzelésről valószínűleg a Genezis 41. könyvében található bibliai történet, amelyben József azt tanácsolja Egyiptomnak, hogy halmozzon fel gabonát, hogy túlélje a hét évre előre jelzett éhínséget.
Tény, hogy az ókori egyiptomi raktárak maradványai még ma is léteznek. Ugyanez igaz az ókori Görögország, a Közel-Kelet, valamint Észak- és Dél-Amerika raktáraira is.
Római feljegyzések szerint Észak-Afrikában gödrökben tárolták a gabonát. A “siló” szó pedig valójában a görög “siros” szóból származik, ami “gabonát tároló gödröt” jelent.
Siló: An Important Innovation
A silók sokkal többre képesek, mint száraz gabona vagy vetőmag tárolására. A modern mezőgazdaság történetének egyik legfontosabb találmányáért is felelősek: a szilázsért.
Az 1800-as évek kísérletei során kifejlesztett szilázs lényegében egy lombos termény – talán egy egész kukoricaszár, talán egy egész lucernanövény, talán valami más -, amelyet finomra aprítottak, majd tároltak, amíg a nedvességtartalom még magas volt, valahol 60 százalék közelében.
A nedvességtartalom miatt a szilázs magasabb energia- és fehérjeszintet tart fenn, mint a szárított takarmány (széna). Ez a tény lehetővé tette a tejtermelők számára, hogy a teheneket még télen is megbízható tejtermelésben tartsák.
Egy kikötés azonban van. Valahogyan meg kell akadályozni, hogy a szilázs megromoljon.
Ahol a gazdák szénát készítenek, a tartósítás kulcsa az alacsony nedvességtartalom biztosítása és a széna szárazon tartása. A gazdák azonban frissen rakják fel a silót, így a hosszú távú silótárolás kulcsa az oxigénszint minimális szinten tartása.
A siló a kulcs ebben a folyamatban. A szilázs lényegében pácolva van.
A siló oxigénszegény környezetében történő tárolás az anaerob mikrobákat a takarmánytermék erjesztésére ösztönzi, de olyan módon, hogy a kérődzők – beleértve a juhokat, kecskéket és jelentős mértékben a szarvasmarhákat is – még meg tudják emészteni.
Elméletileg az erjedési folyamat és a siló megvédi a silót a rothadástól. A szilázs egy kiváló találmány. Az évek során számos különböző megoldás született a szilázs tárolására: a modern siló.
Vegyünk egy terepszemlét, és vizsgáljunk meg néhány modern (1900 utáni) silótípust, amelyeket felfedezhetünk, miközben felfedezzük a vidéki Amerikát.
Tornyos silók
A gazdák az 1800-as években néhány évtizedig kísérleteztek a silózással, többnyire gödröket vagy meglévő pajták belsejébe épített négyzet alakú szerkezeteket használva. Csak az 1880-as évek végén John Steele, a wisconsini törvényhozás tagja építette meg az első kerek toronyszilót, amelyet “Steele-szilónak” neveztek el.
A Wisconsini Kísérleti Állomás mezőgazdasági tudósa, Franklin Hiram King 1891-ben továbbfejlesztette az innovációt a “King Silóval”.
A legtöbb embernek a kerek tornyos siló jut eszébe, amikor a silóra gondol. Mint a tengerparton a világítótornyok, a tornyos silóknak is van valami bájos vonzerejük.
Még azok is azonnal felismerik őket, akik nem ismerik a használatukat. Ráadásul a vidéki élet ikonikus szimbólumai.
A kerek silók több okból is előnyösek. Egyrészt a kör erős, különösen, ha acélszalagokkal van megerősítve, mint a legtöbb siló.
A silóban lévő gabona súlya (gondoljunk erre úgy, mint egyfajta nyomásra) kifelé nyomja az oldalakat, és megpróbál minden irányba kifolyni. A kör segít ezt megakadályozni. Emellett a korai szögletes silók tartalma a sarkokban nagymértékű romlást szenvedett.
A kerek toronyszilóknak azonban vannak hátrányai is. Maga az erjedési folyamat, amely tartósítja a silót, olyan gázokat hozhat létre, amelyek egészségtelenek és veszélyesek az emberre nézve.
Egyes silók, különösen az üveg/acél silók, nagyon hatékonyan tartják minimálisan az oxigénszintet. Ez veszélyt jelenthet bárki számára, aki karbantartás vagy ellenőrzés céljából belép a silóba. A szilázs tűzveszélyes is lehet.
De ez nem akadályozta meg a toronyszilók széles körű elterjedését.
A sokféle építési módszerrel épített toronyszilókra lehet uszonyokat építeni, amelyek közül néhány az évek során hol divatba jött, hol kiment a divatból.
Bővebben: Íme 4 módja a silóponyva felhasználásának a zöldségtermesztésben.
Fa
A fából készült silók egészen 1900 körülig voltak népszerűek, amikor is kezdték felváltani őket más, a silószivárgás okozta romlásnak jobban ellenálló anyagok.
Néha inkább nyolcszög vagy sokszög alakúak, mint kerekek. Ez valószínűleg azért van, mert az ilyen formákat könnyebb fából megépíteni.
A még meglévő fából készült silók nagyon szépnek és érdekesnek tűnnek – a vidéki történelem egy olyan pillanatának lenyűgöző darabjai, amely gyorsan eltűnt.
Kőművesek
Láthatunk falazott szerkezetű, például kőből vagy téglából készült régi silókat is. Ezek némelyike igen vonzó és egyedi.
Ezek gyakran történelmi jellegűek, a silók kísérleti korszakában épültek, amikor a gazdák a fa alternatíváit keresték, de mielőtt a beton és az üveg/acél silók normává váltak volna.
A kő- vagy téglasilók építésének költségeit befolyásolta, hogy kőműveseket kellett alkalmazni a munkához. De ha a régió kőben gazdag volt, az anyag könnyen elérhető volt.
Beton
A beton hamarosan kiváló építőanyagnak bizonyult. És sok klasszikus toronysziló betonfalakból épült, fémtetővel. Itt felfedezhetsz néhány alváltozatot:
- Pálcás betonszilók. Ezeknél a silóknál az egymásba illeszkedő betontömbökből, úgynevezett pálcákból álló egyedi blokkokat használnak a szerkezet felépítéséhez. Ezek a blokkok általában meglehetősen vékonyak, csak kb. 3 hüvelyk vastagságúak, és acélszalagok erősítik meg az egész szerkezetet. A pálcás betonszilók nagyon elterjedtek, és néhány gazdaságban még ma is használatosak.
- Öntött betonszilók. Ezek különbözőek. Itt az egész siló egyetlen monolitikus darabból épül, és a falak vastagabbak, körülbelül 6 hüvelyk. Az öntöttbeton silók építéséhez nagyméretű formák szükségesek, míg a pálcák kis formából is elkészíthetők.
- Betonblokk silók. Néhány régebbi siló betontömbökből készült, amelyek sokkal vastagabbak, mint a vesszők.
Bővebben: Íme 4 ok, amiért mezőgazdasági biztosításra van szüksége hobbifarmja számára.
Üveggel bélelt acélsilók
Az 1950-es évek körül kezdődően egyre népszerűbbek lettek az üveggel bélelt acéllemezekből épített silók. Az egymáshoz csavarozott és hatékonyan porcelánnal burkolt acéllemezek alkotják a falakat.
A silót felülről töltik be ezekbe a jellegzetes silókba, és alulról egy kirakodó segítségével távolítják el. Az ilyen üvegszilókat oxigénszegény silóknak nevezik, mivel nagyon jól zárnak, és műanyag léghólyagokat tartalmaznak, amelyek tovább védik a silót az oxigénhatástól.
A léghólyagok lehetővé teszik, hogy a siló belsejében a légnyomás megegyezzen a kültéri légnyomással.
Bár néhány gazdaságban még mindig használják, az üvegszilók nem őrizték meg korábbi népszerűségüket, valószínűleg a bunkersilók konkurenciája miatt. Emellett a kirakodó mechanizmusok javítása nehéznek és költségesnek bizonyul.
Téglalap/négyszögletes silók
A négyszögletes siló kialakítása megelőzte a kerek toronyszilót. De, mint említettük, ez a kialakítás a sarkokban romláshoz vezetett.
A gazdák végül felhagytak a szögletes silókialakítás koncepciójával. A mai gazdák azonban ismét megtalálják a szögletes silók előnyeit.
A romlást megakadályozó új innovációkkal a modern szögletes silók lehetővé teszik a gazdák számára, hogy maximalizálják a tárolóterületet. (A négyzetes silókban körülbelül 25 százalékkal több hely van, mint a kerek silókban.)
Ezek a silók különböző rekeszeket tartalmazhatnak, lehetővé téve több termék tárolását ugyanabban a silóban. Emellett sokkal könnyebben összeszerelhetők.
Horizontális silók
Bármennyire is ikonikusak voltak a toronyszilók az elmúlt több mint 100 évben, és bármennyire is hasznosak a szilázs tárolására, az idők változnak. És velük együtt a technológia is változik.
Napjainkban – egyfajta visszatérés a múltba – a vízszintes silók veszik át a toronyszilók helyét, különösen a nagy mezőgazdasági üzemek esetében.
A vízszintes silók, bár talán nem rendelkeznek a fenséges toronyszilók pásztori bájával, az elmúlt években újra és újra bebizonyították, hogy nagy mennyiségű szilázs tárolására és biztonságos tárolására alkalmasak és hatékonyak.
A vízszintes silókat gyorsabban lehet kirakodni is – ez a kritikus tényező teszi őket kívánatosabbá sok mai gazdaságban.
Silózó bunkerek
A silózó bunkerek általában két hosszú, párhuzamos beton- vagy fából készült falból állnak. Az egyik végén egy harmadik fal mentén egy harmadik fal mentén bepakolt, majd műanyaggal lezárt terményeket lehet találni.
Azért, hogy további oxigént préseljenek ki a terményből, a gazdák nagy kerekű traktorokat használnak, amelyek a töltési folyamat alatt és után oda-vissza áthajtanak a szilázsbunkereken, hogy segítsenek kipréselni az oxigént a takarmányból. A feltöltés után nagyméretű műanyag fóliával fedik le a bunkert, hogy a lehető legjobban elzárják a levegőtől.
Végül a műanyagot lenehezítik, gyakran gumifalakkal, de esetenként más eszközökkel, például homokzsákokkal. Ez a súly a műanyag szél elleni védelmét szolgálja, és nyomást gyakorol a szilázsra, ami további oxigént szorít ki.
A szilázsbunker megfelelő megrakása és karbantartása meglehetősen sok szakértelmet és kutatást igényel. Hatalmas mennyiségű romlás és a szilázs veszélyes lavinásodása következhet be, ha helytelen eljárásokat alkalmaznak. De ha megfelelően építik és töltik fel ezeket a szerkezeteket, akkor lehetővé teszik hatalmas mennyiségű takarmány biztonságos tárolását – és gyorsabb eltávolítását a takarmányozáshoz.
Nem csoda, hogy olyan népszerűek a nagyobb mezőgazdasági létesítményekben.
A gödrös silók lényegében ugyanazt a koncepciót használják, azzal a különbséggel, hogy a bunkert a földbe ássák, ahelyett, hogy ráépített falakat használnának.
Bővebben: A széna nedvességmérője segíthet a szénabálák tárolásában.
Silókupacok
Egy másik, a silóbunkerhez hasonló lehetőség a silókupac, amelyet néha áthajtott kupacnak is neveznek. Ezt néha tartalékmegoldásként használják egy-egy bőtermés idején, amikor többlet szilázs van, ami nem fér be a silóba vagy a bunkerbe.
Egyes gazdaságok még elsődleges szilázstárolóként is használják a silókupacokat. Ezek állandó szállást biztosítanak a terménynek, nem használnak mást, mint egy nagy betonlapot és megfelelő műanyag borítást.
A szilázsbunkerekhez hasonlóan a halmot nagy kerekű traktorok tömörítik, hogy segítsék az oxigén eltávolítását. A bunker betonfalai nélkül azonban nagyobb kihívást jelent a megfelelő mértékű tömörítés elérése.
Az emberek gyakran gumiabroncsfalakat használnak a műanyag borítás leszorítására.
Mellékszál: Egy régi siló felújítása
Mindig jó látni a régi gazdasági épületek felújítását. És ha önnek is van olyan ingatlana, amelyen egy régebbi siló található, talán ön is fontolóra veszi a restaurálást.
A silók esetében azonban nem szabad elfelejtenie, hogy fokozott óvatossággal és körültekintéssel járjon el – lehetőleg egy silószakértő segítségével. Ez különösen akkor igaz, ha a silót újra használatba kívánják venni.
De még akkor is, ha egyszerűen a szerkezet stabilizálása a cél, mindenképpen kérjen vizsgálatot és tanácsot az esetleges repedésekkel, alapozási problémákkal és korrózióval kapcsolatban, amelyek a fémtartókon évekig tartó silósav hatására kialakulhattak.
A helyreállító cégek kijavíthatják a ferde silókat, saválló bevonatot alkalmazhatnak, és bármi mást is tehetnek, hogy a szerkezet ismét biztonságos és működőképes legyen.
Ez a cikk eredetileg a Hobby Farms magazin 2020. szeptember-októberi számában jelent meg.