A mezőgazdasági civilizációk évezredek óta felismerték, hogy a bumper termés által termelt felesleges gabona tárolása biztonsági puffert jelent a szűk esztendők, vagy akár csak egy hosszú tél ellen. A leghíresebb ókori beszámoló erről az elképzelésről valószínűleg a Genezis 41. könyvében található bibliai történet, amelyben József azt tanácsolja Egyiptomnak, hogy halmozzon fel gabonát, hogy túlélje a hét évre előre jelzett éhínséget.

Tény, hogy az ókori egyiptomi raktárak maradványai még ma is léteznek. Ugyanez igaz az ókori Görögország, a Közel-Kelet, valamint Észak- és Dél-Amerika raktáraira is.

Római feljegyzések szerint Észak-Afrikában gödrökben tárolták a gabonát. A “siló” szó pedig valójában a görög “siros” szóból származik, ami “gabonát tároló gödröt” jelent.

Siló: An Important Innovation

A silók sokkal többre képesek, mint száraz gabona vagy vetőmag tárolására. A modern mezőgazdaság történetének egyik legfontosabb találmányáért is felelősek: a szilázsért.

Az 1800-as évek kísérletei során kifejlesztett szilázs lényegében egy lombos termény – talán egy egész kukoricaszár, talán egy egész lucernanövény, talán valami más -, amelyet finomra aprítottak, majd tároltak, amíg a nedvességtartalom még magas volt, valahol 60 százalék közelében.

A nedvességtartalom miatt a szilázs magasabb energia- és fehérjeszintet tart fenn, mint a szárított takarmány (széna). Ez a tény lehetővé tette a tejtermelők számára, hogy a teheneket még télen is megbízható tejtermelésben tartsák.

Egy kikötés azonban van. Valahogyan meg kell akadályozni, hogy a szilázs megromoljon.

Ahol a gazdák szénát készítenek, a tartósítás kulcsa az alacsony nedvességtartalom biztosítása és a széna szárazon tartása. A gazdák azonban frissen rakják fel a silót, így a hosszú távú silótárolás kulcsa az oxigénszint minimális szinten tartása.

A siló a kulcs ebben a folyamatban. A szilázs lényegében pácolva van.

A siló oxigénszegény környezetében történő tárolás az anaerob mikrobákat a takarmánytermék erjesztésére ösztönzi, de olyan módon, hogy a kérődzők – beleértve a juhokat, kecskéket és jelentős mértékben a szarvasmarhákat is – még meg tudják emészteni.

Elméletileg az erjedési folyamat és a siló megvédi a silót a rothadástól. A szilázs egy kiváló találmány. Az évek során számos különböző megoldás született a szilázs tárolására: a modern siló.

Vegyünk egy terepszemlét, és vizsgáljunk meg néhány modern (1900 utáni) silótípust, amelyeket felfedezhetünk, miközben felfedezzük a vidéki Amerikát.

Paulette Johnson

Tornyos silók

A gazdák az 1800-as években néhány évtizedig kísérleteztek a silózással, többnyire gödröket vagy meglévő pajták belsejébe épített négyzet alakú szerkezeteket használva. Csak az 1880-as évek végén John Steele, a wisconsini törvényhozás tagja építette meg az első kerek toronyszilót, amelyet “Steele-szilónak” neveztek el.

A Wisconsini Kísérleti Állomás mezőgazdasági tudósa, Franklin Hiram King 1891-ben továbbfejlesztette az innovációt a “King Silóval”.

A legtöbb embernek a kerek tornyos siló jut eszébe, amikor a silóra gondol. Mint a tengerparton a világítótornyok, a tornyos silóknak is van valami bájos vonzerejük.

Még azok is azonnal felismerik őket, akik nem ismerik a használatukat. Ráadásul a vidéki élet ikonikus szimbólumai.

A kerek silók több okból is előnyösek. Egyrészt a kör erős, különösen, ha acélszalagokkal van megerősítve, mint a legtöbb siló.

A silóban lévő gabona súlya (gondoljunk erre úgy, mint egyfajta nyomásra) kifelé nyomja az oldalakat, és megpróbál minden irányba kifolyni. A kör segít ezt megakadályozni. Emellett a korai szögletes silók tartalma a sarkokban nagymértékű romlást szenvedett.

A kerek toronyszilóknak azonban vannak hátrányai is. Maga az erjedési folyamat, amely tartósítja a silót, olyan gázokat hozhat létre, amelyek egészségtelenek és veszélyesek az emberre nézve.

Egyes silók, különösen az üveg/acél silók, nagyon hatékonyan tartják minimálisan az oxigénszintet. Ez veszélyt jelenthet bárki számára, aki karbantartás vagy ellenőrzés céljából belép a silóba. A szilázs tűzveszélyes is lehet.

De ez nem akadályozta meg a toronyszilók széles körű elterjedését.

A sokféle építési módszerrel épített toronyszilókra lehet uszonyokat építeni, amelyek közül néhány az évek során hol divatba jött, hol kiment a divatból.

Bővebben: Íme 4 módja a silóponyva felhasználásának a zöldségtermesztésben.

Fa

A fából készült silók egészen 1900 körülig voltak népszerűek, amikor is kezdték felváltani őket más, a silószivárgás okozta romlásnak jobban ellenálló anyagok.

Néha inkább nyolcszög vagy sokszög alakúak, mint kerekek. Ez valószínűleg azért van, mert az ilyen formákat könnyebb fából megépíteni.

A még meglévő fából készült silók nagyon szépnek és érdekesnek tűnnek – a vidéki történelem egy olyan pillanatának lenyűgöző darabjai, amely gyorsan eltűnt.

William Garrett/Flickr

Kőművesek

Láthatunk falazott szerkezetű, például kőből vagy téglából készült régi silókat is. Ezek némelyike igen vonzó és egyedi.

Ezek gyakran történelmi jellegűek, a silók kísérleti korszakában épültek, amikor a gazdák a fa alternatíváit keresték, de mielőtt a beton és az üveg/acél silók normává váltak volna.

A kő- vagy téglasilók építésének költségeit befolyásolta, hogy kőműveseket kellett alkalmazni a munkához. De ha a régió kőben gazdag volt, az anyag könnyen elérhető volt.

Beton

A beton hamarosan kiváló építőanyagnak bizonyult. És sok klasszikus toronysziló betonfalakból épült, fémtetővel. Itt felfedezhetsz néhány alváltozatot:

  • Pálcás betonszilók. Ezeknél a silóknál az egymásba illeszkedő betontömbökből, úgynevezett pálcákból álló egyedi blokkokat használnak a szerkezet felépítéséhez. Ezek a blokkok általában meglehetősen vékonyak, csak kb. 3 hüvelyk vastagságúak, és acélszalagok erősítik meg az egész szerkezetet. A pálcás betonszilók nagyon elterjedtek, és néhány gazdaságban még ma is használatosak.
  • Öntött betonszilók. Ezek különbözőek. Itt az egész siló egyetlen monolitikus darabból épül, és a falak vastagabbak, körülbelül 6 hüvelyk. Az öntöttbeton silók építéséhez nagyméretű formák szükségesek, míg a pálcák kis formából is elkészíthetők.
  • Betonblokk silók. Néhány régebbi siló betontömbökből készült, amelyek sokkal vastagabbak, mint a vesszők.

Bővebben: Íme 4 ok, amiért mezőgazdasági biztosításra van szüksége hobbifarmja számára.

Üveggel bélelt acélsilók

Az 1950-es évek körül kezdődően egyre népszerűbbek lettek az üveggel bélelt acéllemezekből épített silók. Az egymáshoz csavarozott és hatékonyan porcelánnal burkolt acéllemezek alkotják a falakat.

A silót felülről töltik be ezekbe a jellegzetes silókba, és alulról egy kirakodó segítségével távolítják el. Az ilyen üvegszilókat oxigénszegény silóknak nevezik, mivel nagyon jól zárnak, és műanyag léghólyagokat tartalmaznak, amelyek tovább védik a silót az oxigénhatástól.

A léghólyagok lehetővé teszik, hogy a siló belsejében a légnyomás megegyezzen a kültéri légnyomással.

Bár néhány gazdaságban még mindig használják, az üvegszilók nem őrizték meg korábbi népszerűségüket, valószínűleg a bunkersilók konkurenciája miatt. Emellett a kirakodó mechanizmusok javítása nehéznek és költségesnek bizonyul.

Téglalap/négyszögletes silók

A négyszögletes siló kialakítása megelőzte a kerek toronyszilót. De, mint említettük, ez a kialakítás a sarkokban romláshoz vezetett.

A gazdák végül felhagytak a szögletes silókialakítás koncepciójával. A mai gazdák azonban ismét megtalálják a szögletes silók előnyeit.

A romlást megakadályozó új innovációkkal a modern szögletes silók lehetővé teszik a gazdák számára, hogy maximalizálják a tárolóterületet. (A négyzetes silókban körülbelül 25 százalékkal több hely van, mint a kerek silókban.)

Ezek a silók különböző rekeszeket tartalmazhatnak, lehetővé téve több termék tárolását ugyanabban a silóban. Emellett sokkal könnyebben összeszerelhetők.

Daniel Johnson

Horizontális silók

Bármennyire is ikonikusak voltak a toronyszilók az elmúlt több mint 100 évben, és bármennyire is hasznosak a szilázs tárolására, az idők változnak. És velük együtt a technológia is változik.

Napjainkban – egyfajta visszatérés a múltba – a vízszintes silók veszik át a toronyszilók helyét, különösen a nagy mezőgazdasági üzemek esetében.

A vízszintes silók, bár talán nem rendelkeznek a fenséges toronyszilók pásztori bájával, az elmúlt években újra és újra bebizonyították, hogy nagy mennyiségű szilázs tárolására és biztonságos tárolására alkalmasak és hatékonyak.

A vízszintes silókat gyorsabban lehet kirakodni is – ez a kritikus tényező teszi őket kívánatosabbá sok mai gazdaságban.

Silózó bunkerek

A silózó bunkerek általában két hosszú, párhuzamos beton- vagy fából készült falból állnak. Az egyik végén egy harmadik fal mentén egy harmadik fal mentén bepakolt, majd műanyaggal lezárt terményeket lehet találni.

Azért, hogy további oxigént préseljenek ki a terményből, a gazdák nagy kerekű traktorokat használnak, amelyek a töltési folyamat alatt és után oda-vissza áthajtanak a szilázsbunkereken, hogy segítsenek kipréselni az oxigént a takarmányból. A feltöltés után nagyméretű műanyag fóliával fedik le a bunkert, hogy a lehető legjobban elzárják a levegőtől.

Végül a műanyagot lenehezítik, gyakran gumifalakkal, de esetenként más eszközökkel, például homokzsákokkal. Ez a súly a műanyag szél elleni védelmét szolgálja, és nyomást gyakorol a szilázsra, ami további oxigént szorít ki.

A szilázsbunker megfelelő megrakása és karbantartása meglehetősen sok szakértelmet és kutatást igényel. Hatalmas mennyiségű romlás és a szilázs veszélyes lavinásodása következhet be, ha helytelen eljárásokat alkalmaznak. De ha megfelelően építik és töltik fel ezeket a szerkezeteket, akkor lehetővé teszik hatalmas mennyiségű takarmány biztonságos tárolását – és gyorsabb eltávolítását a takarmányozáshoz.

Nem csoda, hogy olyan népszerűek a nagyobb mezőgazdasági létesítményekben.

A gödrös silók lényegében ugyanazt a koncepciót használják, azzal a különbséggel, hogy a bunkert a földbe ássák, ahelyett, hogy ráépített falakat használnának.

Bővebben: A széna nedvességmérője segíthet a szénabálák tárolásában.

Silókupacok

Egy másik, a silóbunkerhez hasonló lehetőség a silókupac, amelyet néha áthajtott kupacnak is neveznek. Ezt néha tartalékmegoldásként használják egy-egy bőtermés idején, amikor többlet szilázs van, ami nem fér be a silóba vagy a bunkerbe.

Egyes gazdaságok még elsődleges szilázstárolóként is használják a silókupacokat. Ezek állandó szállást biztosítanak a terménynek, nem használnak mást, mint egy nagy betonlapot és megfelelő műanyag borítást.

A szilázsbunkerekhez hasonlóan a halmot nagy kerekű traktorok tömörítik, hogy segítsék az oxigén eltávolítását. A bunker betonfalai nélkül azonban nagyobb kihívást jelent a megfelelő mértékű tömörítés elérése.

Az emberek gyakran gumiabroncsfalakat használnak a műanyag borítás leszorítására.

Mellékszál: Egy régi siló felújítása

Mindig jó látni a régi gazdasági épületek felújítását. És ha önnek is van olyan ingatlana, amelyen egy régebbi siló található, talán ön is fontolóra veszi a restaurálást.

A silók esetében azonban nem szabad elfelejtenie, hogy fokozott óvatossággal és körültekintéssel járjon el – lehetőleg egy silószakértő segítségével. Ez különösen akkor igaz, ha a silót újra használatba kívánják venni.

De még akkor is, ha egyszerűen a szerkezet stabilizálása a cél, mindenképpen kérjen vizsgálatot és tanácsot az esetleges repedésekkel, alapozási problémákkal és korrózióval kapcsolatban, amelyek a fémtartókon évekig tartó silósav hatására kialakulhattak.

A helyreállító cégek kijavíthatják a ferde silókat, saválló bevonatot alkalmazhatnak, és bármi mást is tehetnek, hogy a szerkezet ismét biztonságos és működőképes legyen.

Ez a cikk eredetileg a Hobby Farms magazin 2020. szeptember-októberi számában jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.