Öt év alatt 2815 betegnél 5685 magzati szívfrekvencia (FHR) vizsgálat során 147 pozitív kontrakciós stressztesztet végeztek. A kiindulási FHR-mintákat reaktívnak tekintették, ha a kontrakciós stresszteszt 30 perce alatt három vagy több gyorsulás történt, és nem reaktívnak, ha kevesebb vagy egyáltalán nem észleltek gyorsulást. A reaktív pozitív kontrakciós stressztesztek száma 75, a nem reaktív pozitív kontrakciós stressztesztek száma pedig 72 volt. Mindkét csoportot azonnal szállították, általában (91%) az utolsó tesztet követő 24 órán belül. A reaktív pozitív mintákat produkáló magzatok általában érettebbek, nagyobbak voltak, és leggyakrabban utóérettséget vizsgáltak. A nem reaktív pozitív mintákat mutató magzatoknál szignifikánsan magasabb volt a perinatális mortalitás és morbiditás, a növekedési elmaradás és a császármetszés aránya; ezeket gyakran magas vérnyomású anyák hordták ki. Minden csoportot a lassulás:összehúzódás arány szerint elemeztek, és a lassulás:összehúzódás arány deciliseit 30 és 100% között vizsgálták. A perinatális szövődmények progresszíven növekedtek a magasabb lassulás: összehúzódás arányok növekedésével, függetlenül a kiindulási reaktivitástól; azonban a nem reaktív magzatok bármelyik lassulás: összehúzódás arány tizedében gyakoribb volt a perinatális kompromisszum, mint reaktív társaiké. A reaktív pozitív kontrakciós stresszvizsgálatokkal összefüggő specifitás hiánya (75 esetből 26 rossz kimenetel) a hüvelyi szülés gyakoribb megkísérlésére ösztönöz; ebben a csoportban 71 betegből 64 sikeres hüvelyi szülés volt. Továbbá a jó magzati kimenetel magas előfordulási gyakorisága a reaktív pozitív csoportban azt sugallja, hogy ilyen körülmények között újra kell értékelni a szülés sürgősségét, és a szüléssel kapcsolatos döntéseknél más magzati-anyai mutatókat is figyelembe kell venni.