A bal-jobb diszkrimináció (LRD) a személy azon képességére utal, hogy különbséget tud tenni a bal és a jobb oldal között. A bal és jobb közötti pontos különbségtételre való képtelenséget bal-jobb zavartságnak (LRC) nevezzük. A Drexel Egyetemen John R. Clarke által végzett kutatás szerint az LRC a lakosság körülbelül 15%-át érinti. Az LRC-ben szenvedő emberek jellemzően el tudják végezni a mindennapi navigációs feladatokat, például a közúti jelzések szerinti vezetést vagy a térkép követését, de nehézségekbe ütközhetnek az irányparancsok pontos megértését igénylő tevékenységek elvégzésében, például a társastáncban.
ElőfordulásSzerkesztés
Az LRC előfordulására vonatkozó adatok elsősorban viselkedési tanulmányokon, önértékeléseken és felméréseken alapulnak. Gormley és Brydges azt találták, hogy egy 800 felnőttből álló csoportban a nők 17%-a és a férfiak 9%-a számolt be nehézségekről a bal és a jobb oldal megkülönböztetésében. Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy a nők hajlamosabbak az LRC-re, mint a férfiak, a nők mind a pontosság, mind a válaszadás gyorsasága tekintetében nagyobb arányban számoltak be az LRC-ről.
Nemi különbségekSzerkesztés
A Bergen bal-jobb megkülönböztető teszt (BLRD) az LRD pontosságában nyújtott egyéni teljesítmény mérésére szolgál. Ezt a tesztet azonban kritizálták, mivel olyan feladatokat tartalmaz, amelyek további stratégiák használatát igénylik, mint például a mentális rotáció (MR). Mivel a férfiakról kimutatták, hogy az MR feladatokban következetesen felülmúlják a nőket, az e különleges stratégia használatát magában foglaló tesztek alternatív kognitív követelményeket támaszthatnak, és az LRD teljesítmény pontatlan értékeléséhez vezethetnek. A BLRD teszt kibővített változatát úgy tervezték meg, hogy lehetővé tegye az LRD és MR képességek differenciált értékelését, amelyben a mentális rotációra vonatkozó magas vagy alacsony követelményeket támasztó alvizsgálatokat hoztak létre. E vizsgálatok eredményei nem találtak nemi különbségeket az LRD-teljesítményben, amikor a mentális rotációs követelmények alacsonyak voltak. Egy másik vizsgálat azt találta, hogy a bal-jobb megkülönböztetésben nemi különbségek léteztek az önbevallás szerinti nehézség tekintetében, de nem a ténylegesen vizsgált képességben.
Az LRD-re mint az MR-től elkülönülő jelenségre összpontosító vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy az LRD-ben nemi különbségek vannak jelen. A tudósok kontrollálták az MR igénybevételt, a menstruációs ciklus lehetséges hatásait és más hormoningadozásokat, és megállapították, hogy az LRD-t támogató neurokognitív mechanizmusok különböznek a férfiak és a nők esetében. Ez a kutatás kimutatta, hogy az inferior parietális és a jobb szögletes gyrus aktivációja mind a férfiak, mind a nők esetében korrelált az LRD teljesítményével. A nők szintén fokozott prefrontális aktivációt mutattak, de nem mutattak nagyobb kétoldali aktivációt. Ezenkívül egyik nem esetében sem találtak összefüggést az LRD pontossága és az agyi aktiváció, illetve az agyi aktiváció és a reakcióidő között. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy nemi különbségek vannak az LRD-teljesítmény hátterében álló neurokognitív mechanizmusokban; az eredmények azonban nem utaltak arra, hogy a nők hajlamosabbak az LRC-re, mint a férfiak.
Elsajátítás és összehasonlításSzerkesztés
Az emberek folyamatosan döntéseket hoznak a térbeli viszonyokról; azonban néhány térbeli viszony, például a bal-jobb, gyakran összekeveredik, míg más térbeli viszonyokat, például a fent-lefelé, fent-alul és elöl-hátul, ritkán, vagy egyáltalán nem tévesztik össze. A tér kategorizálásának és tagolásának képessége alapvető eszköz a 3D-s világban való eligazodáshoz; ez a képesség már a korai csecsemőkorban kialakul. Úgy tűnik, hogy a csecsemők azon képessége, hogy vizuálisan megfeleltessék a fent-alul és a balra-jobbra viszonyokat, a korai kisgyermekkorban csökken, mivel a nyelvtanulás megnehezítheti a verbális címkézést. A gyermekek hároméves koruk körül megtanulják verbálisan megkülönböztetni az alul-felül viszonyokat, és hat és hét éves koruk között megtanulják a bal-jobb nyelvi címkéket; ezek az osztályozások azonban csak nyelvi kontextusban létezhetnek. Más szóval, a gyermekek megtanulhatják a bal és jobb kifejezést anélkül, hogy kialakult volna egy olyan kognitív reprezentáció, amely lehetővé tenné az ilyen térbeli megkülönböztetések pontos alkalmazását.
A kutatások a bal-jobb megkülönböztetéssel kapcsolatos neurális aktivitást próbálják megmagyarázni, és megpróbálják azonosítani a bal-jobb és a fent-alsó viszonyok kódolásában, konszolidálásában és előhívásában mutatkozó különbségeket. Egy tanulmány megállapította, hogy a bal-jobb és a fent-alacsonyabb megkülönböztetés neurális aktivitási mintázatai eltérően reprezentálódnak az agyban, ami ahhoz az elmélethez vezetett, hogy ezeket a térbeli ítéleteket külön kognitív mechanizmusok támogatják. A kísérletek magnetoencefalográfiával (MEG) rögzítették az idegi aktivitást egy számítógépes nonverbális feladat során, vizsgálva a bal-jobb és a fent- lent különbségeket a kódolásban és a munkamemóriában. Az eredmények a jobb kisagy, a jobb felső temporális gyrus és a bal temporoparietális csomópont neurális aktivitási mintázatában mutattak különbségeket a kódolási fázis során, és a munkamemória tesztek során az inferior parietális, a jobb felső temporális és a jobb kisagyi régiók differenciált neurális aktivitását jelezték.
A figyelemelterelés szerepeSzerkesztés
Bár egyes egyének jobban küzdenek az LRD-vel, mint mások, a bal és jobb oldal megkülönböztetése figyelemelterelés mellett bizonyítottan rontja még a legügyesebb egyének képességét is a kettő pontos megkülönböztetésére. Ez a kérdés különösen fontos az orvostanhallgatók, klinikusok és egészségügyi szakemberek számára, ahol a munkahelyi figyelemelterelés és az LRD pontatlansága súlyos következményekkel járhat, beleértve az oldalisági hibákat és a rossz oldali műtéteket. Az oldalirányú hibák a repülés területén is hasonlóan pusztító eredményekhez vezethetnek, például súlyos repülőgép-szerencsétlenséget okozhatnak.
A figyelemelterelés jelentős hatással van az LRD pontosságára, és a figyelemelterelés típusa megváltoztathatja e hatások nagyságát. Például a kognitív figyelemelterelés, amely akkor jelentkezik, amikor az egyén nem közvetlenül az adott feladatra összpontosít, mélyebb hatást gyakorol az LRD teljesítményére, mint az auditív figyelemelterelés, például a folyamatos környezeti zaj jelenléte. Továbbá az egészségügy területén megjegyezték, hogy a mentális rotáció gyakran részt vesz a bal-jobb megkülönböztetésben, például amikor egy orvos a betegével szemben áll, és az ellentétes bal-jobb viszonyokhoz kell igazodnia.