Az Egyesült Államokban tízből négy dolgozó nő (42%) állítja, hogy szembesült már munkahelyén neme miatti megkülönböztetéssel. A Pew Research Center felmérési adatainak új elemzése szerint a személyes tapasztalatok széles skálájáról számolnak be, kezdve attól, hogy kevesebbet keresnek, mint férfi kollégáik ugyanazért a munkáért, egészen odáig, hogy fontos feladatoknál nem vesznek részt.
A felmérés – amelyet nyáron végeztek, mielőtt a közelmúltban a politikában, a médiában és más iparágakban dolgozó prominens férfiak ellen szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádak hulláma indult – megállapította, hogy a foglalkoztatott felnőttek körében a nők körülbelül kétszer akkora valószínűséggel (42% a férfiak 22%-ával szemben) állítják, hogy a munkahelyükön a nemi diszkrimináció nyolc konkrét formája közül legalább egyet tapasztaltak.
Az egyik legnagyobb nemi különbség a jövedelem területén tapasztalható: Minden negyedik dolgozó nő (25%) állítja, hogy kevesebbet keresett, mint egy ugyanolyan munkát végző férfi; minden huszadik dolgozó férfi (5%) állítja, hogy kevesebbet keresett, mint egy női kollégája.
A nők nagyjából négyszer nagyobb valószínűséggel mondják azt, mint a férfiak, hogy nemük miatt úgy kezelték őket, mintha nem lennének kompetensek (a dolgozó nők 23%-a, szemben a férfiak 6%-ával), és körülbelül háromszor nagyobb valószínűséggel mondják, mint a férfiak, hogy nemük miatt többször tapasztaltak kisebb sértéseket a munkahelyükön (16% szemben 5%-kal).
Más kérdésekben is jelentős különbségek vannak. Míg a dolgozó nők 15%-a állítja, hogy kevesebb támogatást kapott a felső vezetőktől, mint egy ugyanolyan munkát végző férfi, addig a dolgozó férfiaknak csak 7%-a számolt be hasonló tapasztalatról. Minden tizedik dolgozó nő azt mondja, hogy neme miatt utasították el a legfontosabb feladatoknál, szemben a férfiak 5%-ával.
A felmérés, amelyet 2017. július 11. és augusztus 10. között végeztek 4914 felnőtt (köztük 4702 legalább részmunkaidőben foglalkoztatott) országos reprezentatív mintával, külön kérdésben kérdezett rá a szexuális zaklatásra is. Megállapította, hogy míg a nők és férfiak hasonló arányban mondják, hogy a szexuális zaklatás legalábbis kisebb problémát jelent a munkahelyükön (36% versus 35%), a nők körülbelül háromszor nagyobb valószínűséggel tapasztaltak ilyet személyesen a munkahelyükön, mint a férfiak (22% versus 7%).
A más szervezetek által végzett újabb felmérésekben a szexuális zaklatással kapcsolatos személyes tapasztalatokról beszámoló nők aránya ingadozott, részben attól függően, hogy hogyan tették fel a kérdést. Az ABC News/Washington Post október 12-15. között végzett felmérésében például a nők 54%-a mondta azt, hogy kapott már nem kívánt szexuális közeledést egy férfitól, amit helytelennek érzett, függetlenül attól, hogy a közeledésnek volt-e köze a munkához vagy sem; 30% mondta, hogy ez a munkahelyén történt vele. Az NPR/PBS NewsHour/Marist november 13-15. között végzett felmérésében a nők 35%-a mondta, hogy személyesen tapasztalt már szexuális zaklatást vagy visszaélést valakitől a munkahelyén.
A Központ felmérése a munkahelyi szexuális zaklatásról kérdezett. A felmérés egy szélesebb körű, a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai (STEM) területeken dolgozó nőkről és kisebbségekről készülő tanulmány részeként készült.
Különbségek végzettség szerint
A foglalkoztatott nők körében nagyjából hasonló a munkahelyi szexuális zaklatást tapasztaltak aránya a faji és etnikai, oktatási, generációs és pártvonalak között. Ami azonban a felmérésben vizsgált munkahelyi diszkrimináció konkrét formáit illeti, a nők között jelentős különbségek vannak, amelyek elsősorban az iskolai végzettségükben gyökereznek.
A legalább alapfokú végzettséggel rendelkező nők jelentősen nagyobb arányban számoltak be arról, hogy számos elemben tapasztaltak diszkriminációt, mint az alacsonyabb végzettségű nők. És bizonyos tekintetben a legmagasabban képzett nők kiemelkednek. Míg például a posztgraduális diplomával rendelkező dolgozó nők 57%-a állítja, hogy tapasztalt már valamilyen nemi megkülönböztetést a munkahelyén, addig ugyanez igaz az alapfokú végzettségű nők 40%-ára és a főiskolát nem végzettek 39%-ára.
A posztgraduális diplomával rendelkező dolgozó nők közül nagyjából három a tízből (29%) állítja, hogy többször tapasztalt már kisebb sérelmeket a munkahelyén neme miatt, szemben az alapfokú végzettségűek 18%-ával és az alacsonyabb végzettségűek 12%-ával. Hasonlóképpen, a posztgraduális diplomával rendelkező dolgozó nők sokkal nagyobb valószínűséggel mondják, hogy kevesebb támogatást kaptak a felső vezetőktől, mint egy ugyanolyan munkát végző férfi (a posztgraduális diplomával rendelkező nők 27%-a, szemben az alapfokú végzettségű nők 11%-ával és az alacsonyabb végzettségű nők 13%-ával). Hasonló a helyzet az előléptetések elmaradásával és a munkahelyi elszigeteltség érzésével kapcsolatban is.
A bérek tekintetében a legalább alapfokú végzettséggel rendelkező dolgozó nők sokkal nagyobb valószínűséggel mondják azt, hogy kevesebbet kerestek, mint egy ugyanolyan munkát végző férfi, mint az alacsonyabb végzettségűek. A 100 000 dolláros vagy magasabb családi jövedelemmel rendelkező nők itt is kiemelkednek: 30%-uk állítja, hogy kevesebbet keresett, mint egy hasonló munkát végző férfi, szemben az alacsonyabb jövedelmű nők nagyjából minden ötödik nővel (21%). Összességében azonban a magasabb családi jövedelemmel rendelkező nők nagyjából azonos valószínűséggel tapasztalták a nemi alapú megkülönböztetés legalább egyikét a munkahelyükön.
A faji és etnikai hovatartozás szerint is vannak különbségek. Míg a foglalkoztatott fekete nők nagyjából fele (53%) állítja, hogy tapasztalt már legalább egyfajta nemi megkülönböztetést a munkahelyén, a fehér és a spanyolajkú nőknél kevesebben mondják ugyanezt (mindkét csoportban 40%). Az egyik terület, ahol a fekete nők különösen kilógnak a sorból, az az, hogy arról számolnak be, hogy nemük miatt nem vették át a legfontosabb feladatokat – a foglalkoztatott fekete nők 22%-a állítja, hogy ez történt velük, míg a fehérek 8%-a és a spanyolajkúak 9%-a.
A nők munkahelyi diszkriminációval kapcsolatos tapasztalatai pártok szerint is eltérőek. A dolgozó demokrata nők és a demokrata párti függetlenek nagyjából fele (48%) állítja, hogy tapasztalt már legalább egyfajta nemi megkülönböztetést a munkahelyén, szemben a republikánus és a republikánus párti nők egyharmadával. Ezek a pártok közötti különbségek még a faji hovatartozás figyelembevétele után is fennmaradnak. A pártok közötti különbség összhangban van a férfiak és a nők körében a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos nézeteikben mutatkozó nagy pártkülönbségekkel; a Pew Research Center külön 2017-es felmérése szerint a demokraták nagyrészt elégedetlenek az országnak a nemek közötti egyenlőség irányába tett előrehaladásával.
A felmérésről: Ez a 2017. július 11. és augusztus 10. között 4914, 18 éves és idősebb felnőtt országos reprezentatív mintán végzett felmérés néhány eredménye. A felmérés, amelyet online, angol és spanyol nyelven végeztek a GfK Tudáspanelen keresztül, a természettudományokkal, technológiával, mérnöki és matematikával kapcsolatos területeken dolgozó foglalkoztatott felnőttek túlmintáját tartalmazta. A mintavételi hibahatár a mintában szereplő 4 702 foglalkoztatott felnőtt alapján plusz-mínusz 2,0 százalékpont. A mintavételi hibahatár a mintában szereplő 2344 foglalkoztatott nő alapján plusz-mínusz 3,0 százalékpont. A kérdés pontos megfogalmazását lásd a felső sorban.