433 Erósz egy S-típusú aszteroida, amely a Nap körül kering, főként a Föld és a Mars pályája között.
orbit: 172,800,000 km from the Sun (average) size: 33x13x13 km
Erosz a szerelem és a vágy görög istene volt.
A 2000. február 17-i sajtótájékoztatón a Földközeli aszteroida randevú küldetés tudósai olyan légkört árasztottak magukból, mint a gyerekek az édességboltban, amikor az Eros aszteroidával kapcsolatos legújabb eredményekről beszéltek. A pályán töltött kevesebb mint egy hét után a NEAR máris káprázatos képeket küldött vissza, amelyek meglepték és elragadtatták a kutatókat.
“Először szóhoz sem jutottam ennek az aszteroidatájnak a szépségétől” – mondta Mark Robinson, a NEAR képalkotó csapatának tagja a Northwestern Egyetemről. “Amint túltettem magam rajta, a geológia vette át az irányítást.” A NEAR első felvételei megmutatták, hogy az Eros felszínét kráterek, barázdák, rétegek, házméretű sziklák és más összetett vonások borítják. “Ez nem csak egy újabb szikla, amely az űrben lebeg” – folytatta Robinson. “Rengeteg szép geológiai képződmény van rajta.” “Vannak kínzó utalások arra, hogy az aszteroida réteges szerkezetű, mint egy rétegelt lemez” – mondta Andrew Cheng, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának munkatársa, aki a NEAR misszió vezető tudósa. “Ezek a rétegek nagyon laposnak tűnnek, és úgy tűnik, hogy végigfutnak egymás mellett. Ez akkor jöhetett létre, ha az Eros valaha egy nagyobb test része volt, talán egy bolygó töredéke.”
Ez az elképzelés beleillik abba az általános képbe, amit a tudósok az aszteroidákról alkotnak. A legtöbbjük a Mars és a Jupiter pályája közötti övben összpontosul. Az aszteroidák valószínűleg egy olyan bolygó megmaradt darabjai, amely 4,6 milliárd évvel ezelőtt, amikor a Naprendszer még fiatal volt, megpróbált kialakulni, de a közeli Jupiter zavaró gravitációs mezeje miatt nem tudott. Az Erósz egy olyan planetoid darabja lehet, amely régen összeolvadt, majd később más aszteroidákkal való ütközések következtében széttört. A NEAR pályára állításával a tudósok most már tudják, hogy az Eros sűrűsége 2,4 gramm köbcentiméterenként – ez körülbelül megegyezik a földkéreg sűrűségével.
“Ezekkel az új adatokkal most úgy tűnik, hogy egy meglehetősen szilárd objektummal van dolgunk” – mondja Dr. Donald Yeomans, a NASA Jet Propulsion Laboratory (Pasadena, Kalifornia) rádiótudományi csoportjának vezetője. “Nincs erős bizonyíték arra, hogy ez egy olyan törmelékhalom lenne, mint a Mathilde”, a nagy aszteroida, amely mellett a NEAR 1997-ben elhaladt és lefényképezte, és amelyről az imént beszéltünk.”
Az Erósznak van egy óriási horpadása, ami érdekes volt. Íme egy közeli kép.
Az Eros óriási vájata belsejében Ez a kép 2000. február 15-én készült a NEAR-ról, amikor az űrszonda közvetlenül az Eros jellegzetes mogyoróformáját létrehozó nagy vájat felett haladt el. A kép 35 méteres (120 láb) átmérőjű, egyedi képek mozaikja. Bár az aszteroida nagy része árnyékban van, a hasadék belsejébe is be lehet látni. Sok keskeny, párhuzamos vályú követi szorosan a vájat alakját. Bár ebből a nézetből görbe vonalúnak tűnnek, valószínűleg az aszteroida hosszával párhuzamosan helyezkednek el. Az erős fénykontraszt a terminátor mentén (az Eroson a nappalt az éjszakától elválasztó vonal) könnyen láthatóvá teszi, hogy a felszín nagy része becsapódási kráterekkel telített. A hasadék belsejében azonban csak kisebb kráterek vannak, ami arra utal, hogy a hasadékon belüli terület fiatalabb, mint a felszín a terminátor mentén. Ez arra utal, hogy a vájatot okozó eseménynek a közelmúltban kellett bekövetkeznie, mint az Eros felszínének többi részének kialakulása.
De ezzel még nem ért véget a NEAR küldetés. A NEAR, majd átkeresztelve NEAR-Shoemaker-re (Gene Shoemaker után) 2001. február 12-én, hétfőn a NEAR űrszonda földet ért (igen, leszállt) az Eros aszteroidán, miután utolsó ereszkedése során 69 közeli képet küldött a felszínről. Ez volt az első alkalom, hogy az ember űrszonda leszállt egy aszteroidára! Az esemény végignézése több aszteronómus életének legizgalmasabb élménye volt.
Itt az egyik utolsó kép:
A leszállás szelíd volt, kevesebb mint 4 mérföld/órás sebességgel cirkált az aszteroida felszínére. Ezt követően a NEAR Shoemaker űrszonda még kommunikált a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának (APL) NEAR csapatával Laurelben, Md.
És itt az utolsó kép:
A NEAR Shoemaker által készített utolsó kép mindössze 394 láb (120 méter) távolságra volt az aszteroida felszínétől, és egy 6 méteres területet fedett le. A NEAR Shoemaker továbbra is jelet küldött a Földre, biztosítva a csapatot, hogy finoman landolt. A jelet a radar tudományos adatai alapján azonosították, és körülbelül egy órával később a NASA Deep Space Network antennái rögzítették, amelyek továbbra is figyelték az űrszondát 196 millió mérföldre a Földtől. Később a NASA zöld utat adott a NEAR küldetésnek, hogy 2001. február 28-ig négy nappal meghosszabbítva a NEAR Shoemaker űrszonda múlt heti történelmi landolása után kapott engedélyt arra, hogy adatokat gyűjtsön az Eros felszínéről. A hosszabbítás további időt biztosít a NEAR Shoemaker gammasugár-spektrométerének az Eros felszínén és alatta lévő elemek összetételének megfigyelésére, a NEAR-csapatnak pedig legalább két további lehetőséget arra, hogy ezeket az információkat a NASA nagymértékben használt Deep Space Network antennarendszerén keresztül letöltse.
Többet az Erosról
- a földközeli aszteroida randevú küldetés (NEAR)
- többet az Eros, az első ismert földközeli aszteroida felfedezéséről
- Eros képek a NEAR-tól
- jelentés az Eros belső szerkezetéről és krátersűrűségéről
.