2020. szeptember 23.
A legtöbbünket csípett már meg szúnyog, általában többször is. Ezzel együtt megtapasztaltuk már azt a duzzanatot, bőrpírt és viszketést, amely e szinte mindenütt jelenlévő, idegesítő repülő rovar támadását kísérheti. Ha azonban békén hagyjuk, a tünetek és a csípésnyom néhány napon belül eltűnik.
Néhány embernél azonban a szúnyogcsípésre adott reakció súlyosabb. A duzzanat nagyobb mértékben jelentkezik, a csípéstől számított körülbelül egy órán belül két-tíz centiméter átmérőjű hegek alakulnak ki, és a következő néhány napban egyre nagyobbak lesznek. A duzzanat mellett a csípés területe vörös, viszkető, fájdalmas és meleg tapintású lehet. Az egyénnek láza is lehet.
A Skeeter-szindrómát az okozza, hogy az érintett személy allergiás reakciót mutat a szúnyogcsípésre – pontosabban a szúnyognyálban lévő fehérjékre. A diagnózis azon alapul, hogy az egyén tüneteit pontosan összefüggésbe tudjuk hozni a szúnyogcsípéssel, mivel nincs vérvizsgálat a szúnyogellenes antitestekre.
Néha a Skeeter-szindrómát összetévesztik a cellulitisszel, egy bakteriális fertőzéssel, amely a bőrszövet mélyebb rétegeit érinti. A cellulitis igen súlyos és potenciálisan életveszélyes lehet, ha nem kezelik szisztémás antibiotikumokkal. Az antibiotikumok azonban nem kezelik a Skeeter-szindrómát. A Skeeter-szindrómát diagnosztizáló orvosok alapos kórtörténeti és fizikális vizsgálatot végeznek. Gyakran előfordul, hogy a Skeeter-szindrómával diagnosztizált betegeknél egynél többször fordult elő.
Milyen ritka a Skeeter-szindróma? Valójában ez a szúnyogcsípés allergia viszonylag ritkának számít. A leggyakrabban azok a csecsemők és kisgyermekek érintettek, akiket szúnyogcsípés érte és szenzibilizálódtak, de még nem alakult ki természetes immunitásuk. Szintén gyakrabban fordul elő olyan embereknél, akik új helyre utaztak, és olyan szúnyogtípusok csípik meg őket, amelyekkel korábban még nem találkoztak.
Skeeter-szindróma kezelése
A tanulmányok szerint, bár a gyermekeknél a tünetek a csípéstől számított mindössze 20 percen belül jelentkezhetnek, nincs ok komoly aggodalomra, kivéve, ha a gyermeknél anafilaxia, azaz súlyos, potenciálisan életveszélyes allergiás reakció jelentkezik. Az anafilaxia azonnali orvosi ellátást igényel, beleértve egy adag adrenalin beadását.
Ha a szúnyogcsípés helyét békén hagyják, és nem fertőződik el, a terület begyógyul, és a tünetek néhány napon belül megszűnnek. Addig is a sebet meleg vízzel és hipoallergén szappannal tisztán kell tartani. A hűvös borogatás és a kalaminos krém vagy vény nélkül kapható (OTC) hidrokortizonkrém rendszeres alkalmazása segít enyhíteni a viszketést.
A különösen intenzív allergiás reakciók esetén egy OTC antihisztamin, például a Benadryl vagy a Chlor-Trimeton segíthet. Az orvos által felírt, hosszú hatású orális antihisztaminok, mint a Zyrtec (cetirizin), Xyzal (levocetirizin) vagy Allegra (fexofenadin) szintén használhatók, ha szükséges a tünetek enyhítésére.
A szúnyogcsípések elkerülésének módjai
A Skeeter-szindróma kezelésének legjobb módja természetesen a szúnyogcsípések teljes elkerülése. A megvalósítható intézkedések közé tartozik a védő, hosszú ujjú ruházat és hosszú nadrág viselése; a rovarriasztó spray-k bőséges használata és a termék utasításainak megfelelő újbóli alkalmazása; az élénk színek vagy parfümök mellőzése, amelyek vonzhatják a szúnyogokat; és az olyan területek elkerülése, ahol állóvíz van.
A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint az alábbi hatóanyagok egyikét tartalmazó kémiai szúnyogriasztók a leghatékonyabbak a szúnyogcsípés elleni védelemben:
- DEET (kémiai neve: N,N-dietil-m-toluamid vagy N,N-dietil-3-metil-benzamid)
- Picaridin (kémiai neve: 2-(2-hidroxietil)-1-piperidin-karbonsav 1-metilpropil-észter)
- Citromos eukaliptuszolaj (OLE vagy PMD) (Kémiai név: para-mentán-3,8-diol)
- IR3535 (Kémiai név: 3–aminopropionsav, etil-észter)
- 2-Undecanon (Kémiai név: metil-nonil-keton)