20 évvel ezelőtt, 1998-ban a Scientific American című lapban jelent meg Colin J. Campbell és Jean H. Laherrère “Az olcsó olaj vége” című tanulmánya, amely a mai napig tartó vitát indított el az olaj kimerüléséről. Ez volt az olaj kimerüléséről szóló, több mint 40 évvel korábban Marion King Hubbert által javasolt, majd a későbbiekben nagyrészt elfeledett nézet visszatérése. Campbell és Laherrère tanulmányukban új tartalékbecslésekkel frissítették Hubbert modelljét, és azt javasolták, hogy a világ nyersolajtermelése 2004-2005 körül tetőzik, majd visszafordíthatatlan csökkenésnek indul. Nem sokkal később Colin Campbell az “olajcsúcs” kifejezést javasolta a legmagasabb globális olajkitermelési szintre. A kifejezés a következő évtizedben népszerűvé vált, és valódi eszmei mozgalmat hozott létre, amelyet néha “olajcsúcs-mozgalomnak” neveznek. Ma már kiderült, hogy ezek a jóslatok csak részben voltak helyesek, főként azért, mert alábecsülték a “nem hagyományos” olaj szerepét. Az olajcsúcs-mozgalom elhalványulni látszik, míg a koncepció eltűnni látszik a vitából, és általánosan úgy jellemzik, hogy “tévedett”. Jelen írás áttekinti az olajcsúcs-mozgalom ciklusát, megvizsgálva, hogyan értelmezték a közvélemény és a döntéshozók körében az olajcsúcs-koncepciót, és mi okozta elterjedését és megszűnését, legalábbis napjainkig.