HelikopterSzerkesztés

Főcikk: Helikopter

A helikopter olyan forgószárnyas, amelynek rotorjait a motor(ok) hajtja(k) a repülés során, hogy a helikopter képes legyen függőlegesen felszállni, lebegni, előre, hátra és oldalirányban repülni, valamint függőlegesen leszállni. A helikopterek többféle konfigurációban rendelkeznek egy vagy több főrotorral.

Az egyetlen tengely meghajtású főemelő rotorral rendelkező helikopterek valamilyen nyomatékcsökkentő berendezést, például farokrotort, fantailt vagy NOTAR-t igényelnek, kivéve néhány ritka példát a csúcsrepülőgép-hajtást használó helikopterekre, amelyek szinte semmilyen nyomatékot nem termelnek.

AutogyroEdit

Főcikk: Autogyro
Egy német lajstromjelű autogyro

Az autogyro (néha gyrokopter, gyroplán vagy rotaplane) egy hajtómű nélküli rotorral működik, amelyet aerodinamikai erők hajtanak autorotációs állapotban a felhajtóerő fejlesztésére, és egy motorral hajtott légcsavarral, hasonlóan a merevszárnyú repülőgépekhez, a tolóerő biztosítására. Bár megjelenésében hasonlít a helikopter rotorjához, az autogyro rotorjának a forgás érdekében levegőnek kell felfelé és a rotorlapáton keresztül áramolnia. A korai autogyrók az akkori merevszárnyú repülőgépekhez hasonlítottak, szárnyakkal, elöl elhelyezett motorral és légcsavarral, amelyek vontatószerkezetben húzták a repülőgépet a levegőben. A későbbi autogyrók hátul elhelyezett motorral és légcsavarral rendelkeznek, tolószerkezetben.

Az autogyrót 1920-ban találta fel Juan de la Cierva. A toló légcsavarral felszerelt autogyrot először Etienne Dormoy próbálta ki a Buhl A-1 Autogyrójával.

GyrodyneSzerkesztés

Főcikk: Gyrodyne
Fairey Rotodyne prototípus

A gyrodyne rotorját a fel- és leszálláshoz – a helikopterhez hasonlóan lebegve – általában a motor hajtja, az előrerepüléshez a forgatónyomatékot és a meghajtást egy vagy több, rövid vagy csonka szárnyra szerelt légcsavar biztosítja. A légcsavar teljesítményének növelésével a rotornak kisebb teljesítményre van szüksége az előre irányuló tolóerő biztosításához, ami csökkentett állásszöget és a rotorlapátok csapkodását eredményezi. Utazási sebességnél, amikor a tolóerő nagy részét vagy egészét a légcsavarok biztosítják, a rotor csak annyi teljesítményt kap, ami elegendő a profilellenállás leküzdéséhez és a felhajtóerő fenntartásához. Ennek hatására a forgószárnyasok hatékonyabban működnek, mint az autogyrók szabadonfutó rotorja autorotációban, minimalizálva a helikopterek visszahúzódó lapátcsúszásának káros hatásait nagyobb légsebességen.

Rotoros sárkánySzerkesztés

Főcikk: Rotoros sárkány

A rotoros sárkány vagy gyroglider egy motor nélküli forgószárnyas repülőgép. Az autogyrókhoz vagy helikopterekhez hasonlóan egy vagy több rotorcsoport által létrehozott felhajtóerőre támaszkodik a repüléshez. A helikopterrel ellentétben az autogyrók és a rotoros sárkányok nem rendelkeznek motorral, amely a rotorokat hajtja, de míg az autogyróknak van egy motorjuk, amely előre irányuló tolóerőt biztosít a rotor forgásához, a rotoros sárkánynak egyáltalán nincs motorja, és arra támaszkodik, hogy vagy egy másik repülőgépről a magasba emelik és ledobják, vagy egy autó vagy hajó mögött a levegőbe vontatják.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.