Az impulzusvásárlás manapság gyakori viselkedés. Fogyasztási kultúránk lehetővé teszi, hogy engedjünk a kísértésnek, és vásároljunk valamit anélkül, hogy mérlegelnénk a vásárlás következményeit. Vajon ez rossz dolog? Véleményem szerint igen, lehet. Az impulzusvásárlás összefügg a szorongással és a boldogtalansággal, és a kontrollálása segíthet javítani a pszichológiai jólétet.”
Azért, hogy valamit kontrollálni tudjunk, fontos azonban először megérteni azt. Ahhoz, hogy pszichológiai szempontból megértsük az impulzusvásárlást, fel kell tennünk a kérdést: “Mi motivál minket arra, hogy impulzívan vásároljunk termékeket?”. Erre a kérdésre valójában számos válasz létezik, és ezek ismerete segít abban, hogy okosabb, racionálisabb döntéseket hozzon a következő vásárláskor, vagy amikor legközelebb azon kapja magát, hogy vásárolni akar valamit.
Egyes embereknek szokásuk az impulzív vásárlás. Ez ártatlanul hangozhat, de számos jellemzője van ennek a hajlamnak. Először is, az impulzusvásárlók szociálisabbak, státusz-tudatosabbak és imázs-érzékenyebbek. Az impulzusvásárló tehát azért vásárolhat, hogy mások szemében jól nézzen ki. Másodszor, az impulzusvásárlók hajlamosabbak a szorongásra és nehezebben kontrollálják érzelmeiket, ami megnehezítheti, hogy ellenálljanak az impulzív pénzköltés érzelmi késztetéseinek. Harmadszor, az impulzusvásárlók általában kevesebb boldogságot élnek át, és így a vásárlás a hangulatuk javítására szolgálhat. Végül, az impulzusvásárlók kevésbé valószínű, hogy mérlegelik a költekezésük következményeit; egyszerűen csak meg akarják szerezni.
Azok, akik szeretnek szórakozásból vásárolni, nagyobb valószínűséggel vásárolnak impulzusvásárlásra. Mindannyian örömöt akarunk megtapasztalni, és nagyon szórakoztató lehet vásárolni, és elképzelni, hogy a látott termékeket birtokoljuk. Ha egyszer elkezdjük átélni az örömöt a helyettesítő tulajdonlás érzésének eredményeként, nagyobb valószínűséggel vásároljuk meg ezeket a termékeket, hogy továbbra is átélhessük ezt az örömöt.”
A helyettesítő tulajdonlás fogalma kapcsolódik egy másik impulzusvásárlási motivátorhoz, amely a fogyasztó és a termék közötti kapcsolat. Amikor egy termékhez kötődünk, az elménk lényegében úgy kezd el viselkedni, mintha már a miénk lenne a termék, ami megnehezíti, hogy ne vásároljuk meg. Ez felveti a kérdést: “Hogyan alakulnak ki a termékekkel való kapcsolatok?”. A fizikai kapcsolat egy termékkel akkor jön létre, amikor közel vagyunk hozzá, és amikor meg tudjuk érinteni. Időbeli kapcsolat akkor jön létre egy termékkel, amikor azonnal meg tudjuk vásárolni. Végül, a termékkel való társadalmi kapcsolat akkor jön létre, amikor látjuk, hogy valaki használja a terméket, és összehasonlítjuk magunkat azzal a személlyel.
Hogyan hatnak egymásra ezek a tényezők? Nos, gondoljunk a következő hipotetikus példára: Az impulzusvásárló lehet, hogy boldogtalannak érzi magát, és azt gondolhatja, hogy ha egy drága új szerzeményt látnak nála, az tiszteletet és boldogságot hoz. Ez a boldogsághoz vezető vélt út motiválja az impulzusvásárlót a vásárlásra. A kiskereskedelmi környezetben egy termék megragadja az impulzusvásárló tekintetét. Megnézi, valószínűleg felveszi és megvizsgálja, és talán egy barátjára gondol, akinek van ilyenje. Az impulzusvásárlónak tetszik a termék, és örömét leli abban a gondolatban, hogy azonnal megvásárolhatja és hazamehet vele. Az impulzusvásárló nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy megvegye a terméket, és meg is veszi, anélkül, hogy mérlegelné, nem túl drága és/vagy komolytalan-e a termék. Ez elkerülhetetlenül vásárlói bűntudathoz vezet, ami paradox módon éppen azt az érzést hozza magával, amit az impulzusvásárló nem akart többé átélni.
Ha tudjuk, mi motiválja az impulzusvásárlást, és hogy ezek a motivátorok hatással vannak-e ránk, az segíthet abban, hogy kevesebb pénzt költsünk impulzusokra.
Egy fenntartást szeretnék megemlíteni, mégpedig azt, hogy mindenki viselkedik időnként impulzívan, és egy bizonyos (szerény) szintű impulzusvásárlás ártalmatlan is lehet. A túlzott mértékű impulzusvásárlás azonban adóssághoz és boldogtalansághoz vezethet, ezért a legjobb, ha ismered a figyelmeztető jeleket. Ha úgy találja, hogy gyakran költ pénzt anélkül, hogy igazán átgondolná, mit és miért vásárol, és illik önre az impulzusvásárlók leírása, akkor lehet, hogy impulzusvásárlási hajlama van. Ha hirtelen késztetést érzel arra, hogy megvásárolj valamit, miután játszadoztál vele, vagy miután rájöttél, hogy azonnal meg tudod venni, vagy miután egy barátodra gondoltál, aki birtokolja, akkor valószínűleg olyan impulzusvásárlási késztetést tapasztalsz, amely egy közted és a termék közötti kapcsolatból ered.
Egyszerű módja annak, hogy megállapítsuk, hogy egy vásárlás impulzív-e, ha megkérdezzük: “Terveztem-e, hogy megveszem ezt, vagy csak most támadt bennem a késztetés, hogy megvegyem?”. Ha nem tervezte, hogy megveszi, akkor valószínűleg impulzív vásárlási késztetést érez. Azzal, hogy visszateszed a terméket a polcra, és visszautasítod a vásárlást, teszel valamit azért, hogy segíts magadon. Elutasítod azt az elképzelést, hogy a termék megvásárlásával boldogabb, jobban megbecsült vagy teljesebb leszel. Ezzel nem csak a pénzedből tarthatsz meg többet, de okosabb fogyasztóvá és valószínűleg boldogabb emberré válsz.