KEZELÉSI LEHETŐSÉGEK KRÓNIKUS MIGRÁNE ÉS EGYÉB KRÓNIKUS NAPI FEJFÜGGÉSRE
A krónikus napi fejfájást legalább 3 hónapja fennálló, >15 napon/hónapban jelentkező fejfájás jellemzi, amely >8 napon/hónapban megfelel a migrén kritériumainak, gyógyszeres túlhasználat hiányában.1 A CM diagnózisa azonban magabiztosan felállítható olyan betegnél, akinek >15 fejfájós napja van havonta, és a kórtörténetében migrén szerepel. Az ICHD-II szerint, ha a CM MOH-val társul, csak a valószínű CM és a valószínű MOH diagnózisát lehet felállítani, és csak a túlhasznált gyógyszerek megvonása és a fejfájás fennállása után lehet felállítani a CM diagnózisát. Gyakorlatilag az akut gyógyszerek megvonása mint egyetlen terápiás beavatkozás rendkívül nehéz a klinikai gyakorlatban. Az akut MO a CM-ben szenvedő betegek kétharmadánál fordul elő, és a profilaktikus gyógyszerek alkalmazása az akut gyógyszerek megvonása nélkül is hatásosnak bizonyult. A legpragmatikusabb megközelítés a profilaktikus terápia megkezdése, miközben az akut gyógyszeres kezelést heti 2 napra minimalizáljuk.
A legtöbb CM-ben szenvedő beteg kórtörténetében epizodikus migrén szerepel, fokozatos átmenettel a gyakoribb fejfájás felé; 30%-ban azonban az átmenet hirtelen is lehet. A kontrollált epidemiológiai vizsgálatok a rohamok gyakoriságát (>4/hó), az elhízást (testtömegindex >30), a MO-t, az életet befolyásoló stresszorokat, a horkolást/alvási apnoét/alvászavarokat, a koffeinfogyasztást, a női nemet, a fejsérülést, az alacsony iskolázottságot/szocioökonómiai státuszt és az epizodikus migrén korábbi előfordulását a CM-et elősegítő rizikófaktorokként azonosították3.
A CM kezeléséhez gyakran agresszív, farmakológiai és nem farmakológiai lehetőségeket magában foglaló megközelítésekre van szükség (ábra). Az azonosítható kiváltó okok elkerülése és a napi tevékenységek ütemterv szerinti szabályozása segíthet. A kockázati tényezők kezelése, beleértve a rossz alvást, a túlzott koffeinbevitelt, a testmozgás hiányát, a dehidratációt, valamint a szorongást és a depressziót, mind olyan nem farmakológiai területek, amelyek segíthetik a CDH sikeres kezelését. Funkcionális képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy a szorongás és a fájdalomra való figyelem gátolhatja a központi antinociceptív hálózatokat. A relaxációs tréning, a biofeedback, a stresszkezelés és a kognitív viselkedésterápia lehetővé teszi a betegek számára, hogy kontrollt gyakoroljanak a fájdalom modulációját befolyásoló, egyébként automatikus fiziológiai válaszok felett. Egy nemrégiben 203 CTTH-ban szenvedő felnőtt bevonásával végzett randomizált kontrollvizsgálat kimutatta, hogy a triciklikus antidepresszánsok és a stresszkezelő terápia kombinációja hatékonyabb volt, mint bármelyikük önmagában.4 Jól megtervezett vizsgálatok bizonyították e technikák hatékonyságát, és az Egyesült Államok Fejfájás Konzorciumának iránymutatásai és az Amerikai Neurológiai Akadémia gyakorlati paraméterei A fokozatú ajánlást adtak a migrén kezelésében.5