A Paivio által javasolt kettős kódolás elmélete a verbális és a nem verbális feldolgozásnak egyenlő súlyt próbál adni. Paivio (1986) szerint: “Az emberi megismerés egyedülálló abban a tekintetben, hogy a nyelvi és a nem verbális tárgyak és események egyidejű kezelésére specializálódott. Sőt, a nyelvi rendszer abban is sajátos, hogy közvetlenül a nyelvi bemenettel és kimenettel foglalkozik (beszéd vagy írás formájában), ugyanakkor szimbolikus funkciót lát el a nem verbális tárgyak, események és viselkedések tekintetében. Minden reprezentációs elméletnek figyelembe kell vennie ezt a kettős funkciót.” (53. o.).”
Az elmélet feltételezi, hogy két kognitív alrendszer létezik, az egyik a nonverbális tárgyak/események reprezentációjára és feldolgozására (azaz a képiségre), a másik pedig a nyelvvel való foglalkozásra specializálódott. Paivio két különböző típusú reprezentációs egységet is posztulál: “imagens” a mentális képek és “logogens” a verbális egységek számára, amelyeket a Miller által leírt “chunks”-okhoz hasonlóan ír le. A logogensek asszociációk és hierarchiák, míg az imagensek rész-egész viszonyok szerint szerveződnek.
A kettős kódolás elmélete háromféle feldolgozási típust azonosított: (1) reprezentációs, a verbális vagy nem verbális reprezentációk közvetlen aktiválása, (2) referenciális, a verbális rendszer aktiválása a nem verbális rendszer által vagy fordítva, és (3) asszociatív feldolgozás, a reprezentációk aktiválása ugyanazon verbális vagy nem verbális rendszeren belül. Egy adott feladat megkövetelheti a háromféle feldolgozás bármelyikét vagy mindegyiket.
Alkalmazás
A kettős kódolás elméletét számos kognitív jelenségre alkalmazták, többek között: mnemotechnika, problémamegoldás, fogalomtanulás és nyelv. A kettős kódolás elmélete magyarázatot ad a térbeli képességek jelentőségére az intelligenciaelméletekben (pl. Guilford). Paivio (1986) kettős kódolási magyarázatot ad a kétnyelvű feldolgozásra. Clark & Paivio (1991) a kettős kódolás elméletét a pedagógiai pszichológia általános kereteként mutatja be.
Példa
A Paivio és mások által közölt számos kísérlet alátámasztja a képalkotás fontosságát a kognitív műveletekben. Az egyik kísérletben a résztvevők olyan tárgypárokat láttak, amelyek gömbölyűségükben különböztek (pl. paradicsom, serleg), és arra kérték őket, jelöljék meg, hogy a pár melyik tagja kerekebb. A tárgyakat szavak, képek vagy szó-kép párok formájában mutatták be. A válaszidő a szó-szó párok esetében volt a leglassabb, a kép-szó párok esetében a közepes, a kép-kép párok esetében pedig a leggyorsabb.
Elvek
- A felidézést/felismerést fokozza az információ vizuális és verbális formában történő bemutatása.