Az NCCATA által elismert hat kreatív művészeti terápiás módozat létezik, köztük a művészetterápia, a táncterápia, a drámaterápia, a zeneterápia, a költészetterápia és a pszichodráma. Egyes területeken a kreatív művészeti terápia és a kreatív művészeti terapeuta kifejezést csak azok használhatják, akik megfelelő engedéllyel rendelkeznek, mint például New York államban.
MűvészetterápiaSzerkesztés
A művészetterápia a pszichoterápiát és a vizuális művészetet ötvözi. Az alkotási folyamat, valamint az elkészített műalkotás az önfeltárás, a megértés, az elfogadás és végül a gyógyulás és a személyes növekedés alapjául szolgál. A kreatív aktus a terápiában tehát a feloldáshoz kapcsolódó belső konfliktus újraélésének eszközeként is felfogható.
Tánc/mozgásterápiaSzerkesztés
A többi kreatív művészeti terápiás módozathoz hasonlóan a tánc/mozgásterápia is azon a feltételezésen alapul, hogy “az elme, a test és a lélek elválaszthatatlanok és összekapcsolódnak” (ADTA). A mozgás az elsődleges beavatkozási eszköz a terápiás ülésen, de a tánc/mozgásterápia a játék művészetét is felhasználja a terápiában. Más kreatív művészeti terápiákhoz hasonlóan elsősorban a nonverbális kommunikációt használja.
DrámaterápiaSzerkesztés
A drámaterápia a két tudományág, a dráma/színház és a pszichoterápia kombinációjára utal. A drámaterápia, mint a két tudományág hibridje, színházi technikákat használ a mentális egészségi, kognitív és fejlődési zavarokkal küzdő egyének kezelésére. A játék és a színlelés művészetén keresztül a páciensek a terápia során perspektívát nyernek élettapasztalataikhoz, amit a szakterületen “esztétikai távolságnak” neveznek.
ZeneterápiaSzerkesztés
A zeneterápia a zene, a zenélés vagy más zenével kapcsolatos beavatkozások alkalmazása a terápiás kapcsolaton belül. A zeneterápia széles terület, számos területre és populációra lehet specializálódni. A holisztikus gyakorlat, a zeneterápia foglalkozhat érzelmi/pszichológiai, kognitív, kommunikációs, motoros, érzékszervi, fájdalom, szociális, viselkedési, élet végi, sőt spirituális szükségletekkel is. Ez részben annak köszönhető, hogy a zene az agy számos területén feldolgozható. A zeneterápia segít a betegeknek “a kommunikációban, a nehéz tapasztalatok feldolgozásában és a motoros vagy kognitív működés javításában” (Jenni Rook, MT-BC, LCPC, 2016). Amikor pszichoterápiaként alkalmazzák, a zeneterápia lényege, hogy a zenét az egyén pszichológiai világának szimbolikus reprezentációjaként és kifejezőeszközeként használhatja.
VersterápiaSzerkesztés
A versterápia (tágabb értelemben biblioterápia kifejezéssel is emlegetik) elkülönül a többi kreatív művészeti terápiától, amelyek mind a szavak nélkül működő nyelv létezésének feltételezésén alapulnak. A versterápia azonban az írott szó használata a gyógyulás és a személyes fejlődés érdekében.
PszichodrámaSzerkesztés
A pszichodráma a pszichoterápia egy sajátos formája, amelyet Jacob L. Moreno fejlesztett ki a 20. század elején. Moreno, aki maga is képzett pszichoanalitikus volt, a Sigmund Freud és C. G. Jung által kidolgozott pszichoanalízis hatékonyabb, cselekvésalapú formájának megteremtését tűzte ki célul. Egy világos háromfázisú struktúrát (bemelegítés, cselekvés, megosztás) dolgozott ki terápiájához, valamint többféle intervenciós módszert, amelyeket a pszichodráma-terapeuták ma is használnak.
A pszichodráma és a drámaterápia – bár rokonok – különböző modalitásokat ír le a kreatív művészeti terápiák területén belül. Míg a pszichodráma a páciensek valós élettapasztalatait használja fel a terápiában, hogy “új és hatékonyabb szerepeket és viselkedésformákat gyakoroljanak” (ASGPP), addig a drámaterápia inkább fiktív történeteket, például rögtönzött jeleneteket, mítoszokat vagy meséket enged a pácienseknek felfedezni.