A szerető asszony, aki a hatodik keresztúti stációban megtörli Urunk arcát, biblián kívüli, legalábbis a legtöbben így gondolják. De a szentről, akinek az ünnepe július 12-én van, egyesek azt gondolják, hogy az evangéliumokban említett Haemorrhissa (vérfolyásos asszony) (Mt 9,20-22; Mk 5,25-34; Lk 8,43-48). Az apokrif Nikodémus-evangélium szerint Urunk Pilátus előtti tárgyalásán egy Veronika nevű asszony így vallott: “Tizenkét évig vérzékenységben voltam, és csak a ruhája szélét érintettem, és azonnal meggyógyultam”. Úgy tűnik, hogy a Szent Veronika vértanúságáról szóló hagyomány keleten népszerűbb, mint nyugaton.
A negyedik századi történetíró, Eusebius meséli: “Azt mondják ugyanis, hogy a vérfolyásos asszony, aki, mint a szent evangéliumból megtudjuk, a mi Megváltónktól kapott szabadulást nyomorúságából, erről a helyről származott , és hogy háza a városban látható, és hogy a Megváltó iránta tanúsított jóságának figyelemre méltó emlékei ott maradtak. Ugyanis házának kapuja mellett egy magasra emelt kövön áll egy kovácsoltvas képmás, amely egy térdelő, kinyújtott kezű, mintha imádkozna. Ezzel szemben egy másik, ugyanabból az anyagból készült, egyenesen álló férfi képe áll, aki tisztességesen fel van öltözve kettős köpenybe, és kezét az asszony felé nyújtja. A férfi lábainál, maga a szobor mellett, egy bizonyos furcsa növény áll, amely felmászik a bronzköpeny szegélyéig, és mindenféle betegség ellenszere. Azt mondják, hogy ez a szobor Jézus képmása. Napjainkig megmaradt, úgyhogy mi magunk is láttuk, amikor a városban tartózkodtunk.”
Szent Veronika a mosodai munkások és a fényképészek védőszentje.
Fresco, Szent Marcellinus és Péter katakombája, Róma, 4. század eleje, amely a vérzéses vérzést Krisztus ruhájának érintésével gyógyuló vértanút ábrázolja (Mk 5,25-34)
.