El

Ēl (héberül: אל) északnyugat-sémi szó, jelentése “isten” vagy “Isten”. Az angol Bibliában az Elohim származéknevet általában “Isten”-nek, míg a Jahve nevet “Az Úr”-nak fordítják. Az El fordítható “Isten”-nek vagy “isten”-nek is, attól függően, hogy az egyetlen Istenre vagy egy kisebb isteni lényre utal. Az “el” tulajdonnevek elemeként megtalálható az ősi arámi, arab és etióp nyelvekben, valamint a héberben (pl. “Samu-el” és “Jo-el”). A Biblia utáni időszakban az “el” rendszeres elemmé válik az angyalok neveiben, mint például a “Gabri-el”, “Micha-el” és “Azri-el”, hogy jelezze isteni státuszukat. Az iszlám “Allah” Isten szó szemantikai gyökere a szemita El szóval rokon.

A Bibliában El volt az az istenség, akit a héber pátriárkák imádtak, például El Shaddai (Mindenható Isten) vagy El Elyon (Legmagasabb Isten) néven, mielőtt Mózesnek kinyilatkoztatták volna Jahve nevét. De El-t imádták a nem izraeliták is, például Melkizedek (1Mózes 14:9). A tudósok számos biblián kívüli bizonyítékot találtak arra, hogy a kánaániak El-t mint legfőbb istenséget, az ég és a föld teremtőjét, az emberiség atyját, Asherah istennő férjét és sok más isten szülőjét imádták. Az El-ről szóló kánaáni mitológia közvetlenül befolyásolhatta a későbbi görög-római istentörténetek kialakulását.

A zsidók és a keresztények teológiai álláspontja szerint Ēl és Ĕlōhîm, amikor a legfőbb istent jelentik, ugyanarra a lényre utalnak, mint Jahve – az egyetlen legfőbb istenségre, aki a világegyetem teremtője és Izrael Istene. Az, hogy ez volt-e a legkorábbi bibliai írók eredeti hite, sok vita tárgyát képezi. Az egyistenhit valamilyen formája valószínűleg már korán létezett az izraeliták körében, de a tudósok vitatkoznak arról, hogy milyen mértékben kölcsönöztek vagy örököltek számos politeista eszmét kánaáni szomszédaiktól és elődeiktől.

Ēl a Bibliában

A pátriárkák és El

A 2Mózes 6:2-3-ban Jahve kijelenti:

Abrahamnak, Izsáknak és Jákobnak Ēl Shaddāi néven nyilatkoztam meg, de Jahve nevemen nem ismertek.

Ma általában azt a kifejezést halljuk, hogy “Ábrahám, Izsák és Jákob Istene”. Ábrahám azzal az Istennel lépett kapcsolatba, akit “Ábrahám pajzsa” néven ismertek, Izsák “Izsák félelmével” kötött szövetséget, Jákob pedig “a Hatalmaszal”. A Biblia ezeket a személyes isteneket az egyetlen főisten, El formáiként azonosítja. A Teremtés könyvéből kiderül, hogy nemcsak a héber pátriárkák, hanem a kánaáni szomszédaik és mások egész Mezopotámiában is El-t imádták a legfőbb istenként. Például Sálem városának (a későbbi Jeruzsálem) királya a “Magasságos Isten” – El El Eljon – nevében köszöntötte és áldotta meg Ábrahámot:

Melkizedek, Sálem királya kenyeret és bort hozott ki. Ő a Magasságos Isten papja volt, és megáldotta Ábrámot, mondván: “Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől” (1Móz 14:19).

Nem sokkal ezután Ábrahám esküt tett Szodoma királyának El Elyon nevében, és őt “Ég és Föld Teremtőjeként” azonosította (1Mózes 14:22). Később, amikor Isten megkötötte Ábrahámmal a körülmetélés szövetségét, El Shaddai – a Mindenható Isten – néven azonosította magát (1Móz 17:1). Ugyancsak El Shaddai az, aki megáldotta Jákobot, és azt mondta neki, hogy változtassa meg a nevét “Isra-el”-re (1Móz 35:10-11). És El Shaddai nevében adta Jákob a saját áldását fiainak, Izrael törzseinek leendő pátriárkáinak:

Atyátok Istene (El) által, aki megsegít titeket … a Mindenható (Shaddai) által, aki megáld benneteket az egek áldásaival fent, a mélység áldásaival, ami lent van, a mell és a méh áldásaival (1Móz 49:25).

Az 1Mózes 22-ben Ábrahám szent fát ültetett Beersebában, az “El Olam” – az Örökkévaló Isten – nevét segítségül hívva. Sikemben oltárt állított az “El Elohe Izrael”-Isten, Izrael Istene nevében. (1Mózes 33:20)

Végül, 1Mózes 35-ben “Elohim” megjelent Jákobnak, és megparancsolta neki és nemzetségének, hogy költözzenek Lúsz városába, hogy ott oltárt építsenek Isten megjelenésének emlékére. Jákob engedelmeskedett, oltárt emelt “El”-nek, és átnevezte a várost “Bét-El”-nek – El házának vagy helyének.

Vita az eredetről

Míg a hagyományos nézet szerint El később Jahve-ként nyilatkozott meg Mózesnek, egyes tudósok úgy vélik, hogy Jahve eredetileg a sok isten egyike volt – vagy talán egy bizonyos izraelita törzs istene, vagy Mózes feleségének kenita istene -, és eleinte nem feltétlenül azonosították Ēl-lel (Smith 2002). Bizonyítékként említik például azt a tényt, hogy néhány bibliai versben Jahve egyértelműen viharistenként van elképzelve, ami az ismereteink szerint nem igaz Ēl-re.

Jahve hangja a vizek fölött van; a dicsőség Istene mennydörög, az Úr mennydörög a hatalmas vizek fölött….. Az Úr hangja villámokkal csap le (Zsoltárok 29:3-7).

A mai elterjedtebb nézet szerint az olyan nevek, mint Ēl Shaddāi, Ēl ‘Ôlām és Ēl ‘Elyôn eredetileg egyetlen Istent jelentettek, akinek az imádat helye szerint különböző címeket adtak, ahogy ma a katolikusok ugyanazt a Máriát imádják “Fatimai Miasszonyunk” vagy “Guadalupe-i Szűzanya” néven. Így lehetséges, hogy ezeknek az alakoknak a vallási azonossága már korán kialakult a népi izraelita tudatban. Ellenkező esetben arra a nézetre jutunk, hogy a különböző törzsek összes hagyományát és kifejezését a vallási hatóságok egy Istenként egyesítették, akik a J, E, D és P szentírási forrásokat kombinálták, ahogy az izraeliták a babiloni száműzetés alatt és után megszervezték a nemzetüket.

El tanácsa

A 82. zsoltár olyan látomást mutat be Istenről, amely talán visszahallatszik arra a korra, amelyben El-t Izrael legfőbb istenségének tekintették, nem pedig az egyetlen Istennek:

Elohim (Isten) az ēl
tanácsban áll, ő ítélkezik az istenek (elohim) között. (Zsoltárok 82:1)

A szövegkörnyezetben úgy tűnik, hogy ez azt jelenti, hogy Isten az isteni tanácsban legfőbb istenségként áll, és ítélkezik a többi isten felett. A továbbiakban kijelenti, hogy bár “isten fiai” (bene elohim), ezek a lények már nem lesznek halhatatlanok, hanem meghalnak, mint az emberek.

Azt mondtam: “Istenek (elohim) vagytok, mindannyian a Magasságos (Elyon) fiai vagytok, de meghaltok, mint az egyszerű emberek, elestek, mint minden más uralkodó (82:6-7).” (82:6-7).

A szakasz feltűnő hasonlóságot mutat egy Ugaritban feltárt kánaáni szöveggel (lásd alább), amely leírja El harcát a lázadó Baal és az őt támogató istenségek ellen. A héber változat egy olyan pontot jelölhet, amikor Izrael korábbi többistenhitű hagyománya átadja helyét az egyistenhitű hagyománynak, amelyben Isten már nem létezett együtt más kisebb istenségekkel. A szigorú bibliai monoteizmus védelmezői azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a 82. zsoltár nem az “istenek” szó szerinti tanácsára utal, hanem egy olyan tanácsra, amelyben Isten vagy a bukott angyalokat, vagy azokat az emberi lényeket ítélte meg, akik Isten helyébe helyezték magukat.

A Biblia számos más utalást is tartalmaz a mennyei tanács fogalmára. A Zsoltárok 89:6-7 például azt kérdezi:

Ki olyan, mint Jahve az El fiai közül? A szentek tanácsában nagyon félnek El-től, ő félelmetesebb mindazoknál, akik körülveszik őt.

A mennyei tanács egy másik változata, amely csak Jahve nevét használja, az I. Királyok 22. könyvében jelenik meg, ahol Mikeás próféta a következő látomásról számol be:

Láttam, hogy Jahve a trónján ül, és körülötte áll a mennyek egész serege a jobb és a bal oldalán. És így szólt az Úr: “Ki csábítja (király) Akhábot arra, hogy megtámadja Rámót-Gileádot, és ott menjen a halálba? Az egyik ezt javasolta, a másik azt. Végül egy szellem jelentkezett, odaállt az Úr elé, és azt mondta: ‘Én fogom őt elcsábítani’. ‘Milyen eszközzel? Kérdezte Jahve. ‘Kimegyek, és hazug szellem leszek minden prófétájának szájába’ – mondta. ‘Sikerülni fog neked elcsábítani őt’ – mondta az Úr. Menj és tedd meg’ (I. Királyok 22:19-22).

Itt már nem kisebb istenek vagy “El fiai”, hanem “szellemek” válaszolnak Istennek a tanácsban. Jób könyvének idejére a mennyei tanács fogalma a 82. és 86. zsoltárban kifejezett kezdetlegesebb változatból olyanra fejlődött, amelyben “az angyalok eljöttek, hogy bemutatkozzanak Jahve előtt, és a Sátán is eljött velük”. (Jób 1:6) Egyes tudósok így arra a következtetésre jutottak, hogy a héber mitológiában egykor alacsonyabb rendű istenségeknek vagy szó szerint “El fiainak” tekintett lények Jób megírásának idejére Jahve egyszerű angyalai lettek.”

Északi El kontra déli Jahve?

Történelmileg és a bibliai elbeszélésben is a jahvista monoteizmus először Júda déli királyságában vert gyökeret, amelynek központja a jeruzsálemi templom volt. A dokumentumhipotézis szerint a Pentateuchus – a Biblia első öt könyve – különböző szálai több különböző szerző teológiai nézeteit tükrözik. Úgy gondolják, hogy az “El”-t használó versek az északi törzsekre jellemző hagyományt képviselik, míg a Jahvét emlegető versek a déli hagyományból származnak.

Az északi/déli teológiai megosztottságra maga a Biblia is közvetlenül utal. Amikor Izrael és Júda az izraeli I. Jeroboám uralkodása alatt különváltak útjaikra, Jeroboám azzal hangsúlyozta királyságának Júdától való szellemi függetlenségét, hogy két északi vallási szentélyt hozott létre, az egyiket Jeruzsálemtől északra, Bételben, a másikat pedig északabbra, Dánban. A feljegyzések szerint ezt jelentette be:

“Túl sok nektek, hogy felmenjetek Jeruzsálembe. Itt van Elohim, Izrael, aki kihozott téged Egyiptomból” (1Királyok 12:28).

Az angol fordítások az “elohim”-ot ebben az esetben általában “istenek”-ként adják vissza, de valószínűbb, hogy “Isten”. Mivel El-t gyakran társították egy szent bikával (lásd alább), az is valószínű, hogy az e szentélyekben felállított arany bika-borjú szobrok El (vagy Jahve/El) mint Izrael Királyság legfőbb istenségének – ha nem is az egyetlen istenének – megerősítését jelentették.

El különböző alakjai

A többes számú ēlim (istenek) forma csak négyszer fordul elő a Bibliában. A 29. zsoltár így kezdődik: “Adjatok az Úrnak, ti istenek fiai (benê ēlîm)”. A 89. zsoltár 6. verse azt kéri: “Ki hasonlítható az égben Jahvéhoz, ki hasonlítható Jahvéhoz az istenek fiai (benê ēlîm) közül?”. A másik két előfordulás egyike a “Mózes énekében”, 2Mózes 15:11-ben található: “Ki hasonlít hozzád az istenek (ēlim) között, Jahve?”. Az utolsó előfordulás a Dániel 11.35-ben található: “A király tetszése szerint cselekszik, és felmagasztalja magát és felmagasztalja magát minden isten (ēl) felett, és az istenek Istene (ēl ēlîm) ellen.”

A “Isten”-nek fordított ēlohim alak szigorúan véve nem többes szám, mivel bár többes számban van az -im végződés, nyelvtanilag egyes számban álló főnévként funkcionál. Az Elohim volt a héberek Istenének szokásos szava; gyakrabban fordul elő a héber Bibliában, mint bármelyik Isten szó, kivéve Jahve.

Az ēl egyes számú alak is gyakran fordul elő – 217 alkalommal a maszoretikus (héber) szövegben: köztük 73 alkalommal a zsoltárokban és 55 alkalommal Jób könyvében. Vannak olyan helyek is, ahol az ēl (isten) szó Izrael Istenétől eltérő istenségre utal, különösen, ha az “idegen” szóval módosul, mint például a Zsoltárok 44:20-ban és 81:9-ben, az 5Mózes 32:12-ben és a Malakiás 2:11-ben.

Végül a régészek megjegyzik, hogy az ēl nyelvi forma minden olyan időszak izraelita személyneveiben megjelenik, amelyből feljegyzések maradtak fenn, beleértve a Yiśrā’ēl ‘Izrael’ nevet, amelynek jelentése ‘ēl törekszik’.

El a Biblián kívül

Közel-keleti irodalom

El-t az istenek listájának élén találták meg a szíriai Ebla civilizáció királyi könyvtárának romjaiban, amelyet i. e. 2300-ra datáltak. A kánaániak számára El vagy Ilu volt a legfőbb isten és az emberiség atyja, bár távoli és kissé távolságtartó. Eredetileg talán sivatagi isten lehetett, mivel a beszámolók szerint szentélyt épített a sivatagban saját maga, feleségei és gyermekeik számára. El számos isten atyja volt, a legfontosabbak Hadad/Baal, Yaw és Mot, amelyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a görög-római Zeusz, Poszeidón és Hádész istenek.

Az ősi kánaáni feliratokban El-t gyakran Tôru ‘Ēl-nek (Bika El vagy “a bikaisten”) nevezik, és számos bikaszobor- és ikonleletről úgy gondolják, hogy az El-tiszteletnek ezt az aspektusát képviselik. Ugyanakkor gyakran úgy is leírják vagy ábrázolják, mint egy öreg, szakállas férfit – ez az Istenről mint a “napok őseiről” alkotott kép, amely a Bibliában a Dániel 7:9-ben is fennmaradt. El más címei közé tartozik a bātnyu binwāti (a teremtmények teremtője), ‘abū banī ‘ili (az istenek atyja) és ‘abū ‘adami (az ember atyja). “Örök teremtőnek”, valamint “pátriárkádnak”, “ősz szakállú ősnek”, “bölcsességgel teljesnek”, “királynak”, “évek atyjának” és “harcosnak” is nevezik.”

Az ugarit “Ba’al-ciklusban” Ēl úgy mutatkozik be, mint aki a “két folyó” forrásvidékén, a Lel-hegyen (ami valószínűleg “Éj”-t jelent) lakik. Sátorban lakik, mint Jahve a monarchia előtti Izraelben, ami megmagyarázhatja, miért nem volt temploma Ugaritban. Őt latipanu ´ilu dupa´idu, “az irgalmasság könyörületes Istenének” nevezik. Lassan haragszik, ezért a Jóságosnak is nevezik. Megáldja az embereket, és szinte mindig megbocsát nekik, ha vezekelnek. Gyászolja az emberi fájdalmat, és örül az emberi boldogságnak. Azonban távolságtartó maradt, és gyakran más istenségeket, nevezetesen Anat és Athirat/Ashera istennőket hívtak segítségül közvetítőként, hogy elnyerjék a segítségét.”

A KTU 1.2:13-18-as ugarit szöveg egy olyan jelenetet ír le, amely hasonló a 82. zsoltár mennyei tanácsra vonatkozó változatához. Itt El a legfőbb isten, és leszögezik, hogy a lázadó Baálnak és azoknak az isteneknek, akik őt oltalmazzák, ítéletre kell jutniuk:

Közvetlenül fordítsátok arcotokat… a Lel-hegy közepén lévő Gyülekezet felé. El lábainál valóban hódoljatok… a Bika, az én atyám, El…. előtt. Adjátok fel, ó istenek, azt, akit elrejtetek, akinek tiszteletet akarnának adni. Adjátok át Baált és csatlósait, hogy megalázhassam őt.

Az isteneknek hozott áldozati adományok listáin El neve gyakran és kiemelten szerepel, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem volt kifejezetten neki szentelt templom. Más címek, amelyekkel El vagy El-típusú isteneket imádtak Ugaritban: El Shaddai, El Elyon és El Berith. Az ugarit szövegekben El gyermekeiként konkrétan megnevezett istenek: Yamm (tenger), Mot (halál), Ashtar és Ba’al/Hadad. Ez utóbbit azonban Dagon isten leszármazottjaként is azonosítják, Ēl a távoli klán-apa pozíciójában van. A “Ba’al palotája” című epizódban Ba’al/Hadad meghívta “Athirat 70 fiát” egy lakomára az új palotájába. Athirat (Ashera) istennő ezen fiairól úgy gondolják, hogy Ēl volt az apjuk.

A tágabb levantei térségben a következő El-re vonatkozó utalásokat fedezték fel a régészek:

• Egy föníciai feliratos amulett a Kr. e. VII. századból.Kr.e. úgy értelmezték, hogy így szól:

Az Örökkévaló (‘Olam) szövetségi esküt tett velünk,

Asherah (paktumot) kötött velünk.
És El minden fia,
És az összes Szentek nagy tanácsa.

Az Ég és az Ősi Föld esküjével.

• Egy ősi bányafeliraton a Sínai-hegy környékéről az ‘ld’lm – értelmezése szerint ‘Ēl Örökkévaló’ vagy ‘Örökkévaló Isten’.

• El (vagy Il), a Föld teremtője’ cím több feliratban is szerepel. A hettita szövegekben ez a kifejezés az Ilkunirsa egységes névvé válik, amely címet Asherdu/Asherah isteni férjének is adták, aki vagy 77, vagy 88 fiú apja volt.

• Egy Ēlnek szóló hurri himnuszban az istenséget ‘il brt-nek és ‘il dn-nek nevezik, amit ‘a szövetség Ēl-je’, illetve ‘Ēl a bíró’ néven értelmeznek.

Sanchuniathon beszámolója

A legendás föníciai író, Sanchuniathon feltételezett írásai, amelyeket részben megőrzött a korai egyháztörténész, Eusebius Caesarius, lenyűgöző beszámolót nyújtanak arról, hogy a kánaáni mitológia El-je miként befolyásolhatta a későbbi görög mítoszokat. Az írások feltehetően az ősi föníciai templomokból származó feliratok kompilációi, amelyek valószínűleg i. e. 2000-ből származnak. Itt Ēl mind az Elus, mind a görög megfelelője, Kronosz néven szerepel. Ő azonban nem a teremtő isten vagy az első isten. El inkább az Ég és a Föld fia. Az Ég és a Föld maguk is Elyon – a “Magasságos” – gyermekei. El az apja Perszephonénak és Athénének. Ő a testvére Aphrodité/Astarte, Rhea/Asherah és Dione/Baalat istennőknek, valamint Bethel, Dagon és egy meg nem nevezett, a görög Atlaszhoz hasonló istennek.

Ebben a történetben az Ég és a Föld elhidegülnek egymástól, de az Ég a Földre kényszeríti magát, és felfalja ennek az egyesülésnek a gyermekeit. El sarlóval és lándzsával támad apjára, Skyra, és elűzi őt. Így El és szövetségesei, az Eloim, megszerzik Sky királyságát. Sky egyik ágyasa azonban már terhes volt, és a fia most háborút indít El ellen. Ezt az istent Démárusznak vagy Zeusznak hívják, de feltűnően hasonlít ahhoz a “Baálhoz”, aki az ugarit szövegekben fellázadt El ellen.

Elnek három felesége volt, mindhárom a saját nővére vagy féltestvére: Aphrodité/Astarte, Rhea/Asherah és Dione. Az utóbbit Sanchuniathon azonosítja Baalat Geballal, Byblos védőistennőjével, egy olyan városéval, amelyet Sanchuniathon szerint El alapított.

El és Poszeidón

Egy kétnyelvű, az első századból származó palmyrai felirat Ēl-Föld Teremtőjét a görög Poszeidón istennel teszi egyenlővé. Korábban egy Kr. e. kilencedik századi Karatepe-i felirat Ēl-Föld Teremtőjét a babilóniai vízisten, Ea, a víz alatti mélység ura nevének egy formájával azonosítja. Ez a felirat a helyi panteonban Ēl a második helyen szerepel, Ba’al Shamim után és az Örök Nap előtt.

Nyelvi formák és jelentések

Néhány muszlim tudós azt állítja, hogy az ókorban talált “El” szó valójában nem más, mint Allah, ha a sémi nyelvek hagyománya szerint ejtik ki. Az El-t “AL”-nek kellene ejteni, mivel az El első betűje az ‘alef, a második betűt pedig kettős L-nek lehetne ejteni. Az ősi szemita civilizációk nem írtak magánhangzókat, ezért az L utáni A hiányzott, akárcsak a H.

Az El alternatív alakjai az összes szemita nyelvben megtalálhatók, kivéve az ősi etiópiai Ge’ez nyelvet. A formák közé tartozik az ugarit ‘il (pl. ‘lm); föníciai ‘l (pl. ‘lm), héber ‘ēl (pl. ‘ēlîm); arámi ‘l; arab Al; akkád ilu (pl. ilāti).

• Bruneau, P. 1970. Recherches sur les cultes de Délos à l’époque hellénistique et à l’époque imperiale. Paris: E. de Broccard. (franciául)
• Cross, Frank Moore. 1973. Kánaáni mítosz és héber eposz. Cambridge, MA: Harvard University Press. ISBN 0674091760.
• Rosenthal, Franz. 1969. “The Amulet from Arslan Tash.” In Ancient Near Eastern Texts, 3rd ed. Princeton: Princeton University Press. ISBN 0691035032.
• Smith, Mark S. 2002. Isten korai története: Jahve és a többi istenség az ókori Izraelben. Grand Rapids, MI: William B. Eerdmans Publishing Co. ISBN 9780802839725
• Teixidor, James. 1977. A pogány isten. Princeton: Princeton University Press. ISBN 0691072205

Az összes linket 2019. március 9.

• Ugarit és a Biblia

.