Background: A legtöbb kórházban még mindig a frakcionálatlan heparint (UFH) használják a vénás tromboembólia (VTE) profilaxisának elsődleges szereként a kórházi környezetben a könnyű alkalmazhatóság és a jelentéktelen költségek miatt. A heparin-indukált trombocitopénia (HIT) kockázata azonban egyes csoportokat arra késztetett, hogy más terápiás és profilaktikus antikoagulációs lehetőségeket részesítsenek előnyben. Ez különösen fontos a közelmúltbeli adatok fényében, amelyek a HIT alacsonyabb arányát mutatják az enoxaparinban részesülő betegeknél az UFH-hoz képest. Ez a tanulmány az enoxaparin költséghatékonyságát vizsgálja az UFH-hoz képest a kórházi profilaktikus és terápiás felhasználás tekintetében.
Módszerek: A 2015. április 1. és 2016. december 31. közötti időszakban az Inspira Health Network Vineland campusán (egy körülbelül 262 ágyas, New Jersey déli részén található, körülbelül 61 050 fős lakosságot ellátó közösségi kórház) HIT panel vizsgálaton átesett betegek retrospektív kórlapvizsgálatát végeztük el. A kezdő időpont azt az időpontot jelenti, amelytől kezdve az enoxaparin lett az elsődleges alternatív véralvadásgátló, amely ebben a kórházban rendelkezésre áll. Az UFH és az enoxaparin teljes felhasználására és költségeire vonatkozó nyilvántartásokat a megadott időszakra vonatkozóan a kórház gyógyszertári adatbázisából gyűjtötték össze értékelés céljából, csakúgy, mint a HIT-panelek nyilvántartásait. Az információkat elemezték, hogy meghatározzák az UFH-t kapó betegek és az enoxaparinban részesülő betegek esetében a HIT-panel vizsgálatának gyakoriságát. A kórház éves költségmegtakarítását a HIT-panelek és a kapcsolódó költségek összehasonlító előfordulása alapján extrapolálták, beleértve a megnövekedett tartózkodási időt, a hematológiai/onkológiai konzultációt, az alternatív antikoaguláns használatát, a transzfúziót igénylő kritikus vérzést és a HIT-hez kapcsolódó trombózis szövődményeit. Ezeket a változókat megszorozták az egyes meghatározott gyógyszerek és felhasználások előfordulási arányával, hogy meghatározzák az egyes gyógyszerek napi költségét.
Eredmények: Az enoxaparin alkalmazása nem eredményezte a kórházban a HIT-panelek rendelésének szignifikáns csökkenését, a relatív arányszám 0,948 volt (95%-os konfidenciaintervallum: 0,336, 2,21). Amikor az adatokat rétegezték a profilaktikus és a terápiás antikoaguláció vizsgálatára, jelentős különbség mutatkozott a HIT-vizsgálatok gyakoriságában. Az intravénás (IV) UFH helyett terápiás enoxaparint kapó betegek esetében a HIT-panel elrendelésének arányszáma 0,118 (0,006, 0,625) volt. Ezekből a számokból extrapolálták az enoxaparin teljes napi költségét az IV UFH-hoz képest; a terápiás enoxaparin 30,66 dollárba került, míg az IV UFH 162,30 dollárba. Az IV UFH használata a HIT panelrendelések magasabb előfordulási arányával, és következésképpen magasabb napi költséggel járt a megnövekedett tartózkodási idő valószínűsége, az alternatív antikoaguláció alkalmazása, a transzfúziót igénylő vérzés és a szakértői konzultáció igénybevételének valószínűsége miatt.
Következtetés: Ebben a vizsgálatban az enoxaparin alkalmazása jelentős költségmegtakarítással járt az intravénás UFH-val szemben, amikor terápiás antikoagulációra használták, de ez a költségmegtakarítás nem volt megfigyelhető a profilaktikus antikoaguláció esetében.