A Campylobacter jejuni régóta ismert az élelmiszerek által okozott bakteriális megbetegedések okozója, és meglepő módon mindmáig ez a legelterjedtebb bakteriális élelmiszer-eredetű kórokozó az ipari világban. E Gram-negatív, spirál alakú baktérium természetes rezervoárjai a vadon élő madarak, amelyek belei megfelelő biológiai rést kínálnak a C. jejuni túléléséhez és elterjedéséhez A csirkék röviddel a születés után kolonizálódnak, és az emberi fertőzés legfontosabb forrását jelentik. Az elmúlt évtizedben az e megfoghatatlan kórokozó által okozott fertőzések korlátozására irányuló hatékony beavatkozási stratégiákat főként a C. jejuni virulencia mechanizmusainak hiányos ismerete és részben a betegség megfelelő állatmodelljének hiánya akadályozta. A C. jejuni virulencia molekuláris mechanizmusainak megfejtésében elért legújabb fejlemények azonban egyértelművé tették, hogy a C. jejuni egyedülálló kórokozó, mivel több mint 30, a kolonizációval, tapadással és invázióval kapcsolatos fehérje N-hez kötött glikozilációját képes végrehajtani. Ezen túlmenően a flagellum nemcsak a motilitást, hanem a Campylobacter invazív antigének (Cia) szekrécióját is elősegíti. Úgy tűnik, hogy a C. jejuni egyetlen toxinja, az úgynevezett citoletális distending toxin (CdtA,B,C) fontos szerepet játszik a sejtciklus szabályozásában és a gazdasejtek apoptózisának indukciójában, és a patogenitással összefüggő egyik legfontosabb tényezőnek ismerik el. Más hasmenést okozó baktériumokkal ellentétben a C. jejuniban még nem azonosítottak más klasszikus virulenciafaktort. Ehelyett úgy tűnik, hogy az emberben előforduló campylobacteriosis patogenezisében a gazdaszervezeti tényezők játszanak főszerepet. Valójában több bizonyíték is arra utal, hogy ez a kórokozó különböző alkalmazkodási stratégiákat használ ki, attól függően, hogy a természetes madárrezervoárban vagy az emberi fertőzés során kíván-e megtelepedni.