A kétéltűeknek van gerincük? Ezt utoljára valószínűleg a középiskolai biológiaórán kellett tudnod. És akkoriban tényleg érdekelt téged? Valószínűleg nem. Csak át kellett menned a hét végi dolgozaton. Ha egyáltalán tanultál, akkor tudtad a választ: “igen, a kétéltűeknek valóban van gerincük”. Nézzük tehát, milyen tények állnak a válasz mögött.
Általában minden állat két osztályba sorolható; gerincesek vagy gerinctelenek. A gerincesek azok az élőlények, amelyeknek van gerincük, míg a gerinctelenek azok, amelyeknek nincs gerincük. Az emberek által leginkább ismert gerincesek közé tartoznak az emlősök, madarak, halak, hüllők és kétéltűek. Ezzel szemben az emberek által leginkább ismert gerinctelenek a pókok és a rovarok.
A kétéltű definíció szerint hidegvérű, gerinces állat, amely a békák, varangyok, gőték és szalamandrák csoportjába tartozik. A kétéltűek olyan előzetes felépítéssel indulnak, amely nem sokban hasonlít a felnőttkori csontvázukra. A csontváz és a gerinc kialakulásának folyamata az, ami a kétéltűeket olyan érdekessé teszi.
Metamorfózis: A porcból a csontba
A kétéltűek csontvázának és egyéb testrészeinek teljes átalakulásának megértéséhez vizsgáljuk meg példaként a béka életciklusát. Ami végül felnőtt békává válik, az egyszerű peteként kezdődik, amelyből lárva kikel.
Rövid időn belül, általában körülbelül egy hét alatt a lárvából ebihal lesz. Az ebihalak teljesen vízi lények. Vagyis kizárólag a víz alatt élnek. Algákból és más növényekből álló táplálékon élnek, és inkább hasonlítanak a halakra, mint a békákra.
Ezúttal fontos megjegyezni, hogy nem minden lárvából lesz ebihal, és nem minden ebihalból lesz béka. A tápláléklánc természetesen azt diktálja, hogy az ikrák és az ebihalak nagy részét más élőlények megeszik, vagy más természetes okok miatt elpusztulnak.
A békafajtól függően az ebihalak hat-tizenkét hétig maradnak vízi alakjukban. Ezt követően megkezdődik a metamorfózisnak nevezett folyamat. A metamorfózis során az ebihal szinte minden szervének meg kell változnia, hogy víz alatti élőlényből átalakulhasson olyan élőlénnyé, amely kifejlett békaként a szárazföldön is képes élni. Mikroszkopikus végtagok kezdenek kialakulni. Ez hasonló módon történik, mint az emlősök embrióinál, de a növekedési folyamat jóval későbbi szakaszában.
Az ebihalaknak kezdetben apró fogaik vannak, amelyekkel az esős évszakban bőségesen előforduló növényeket és algákat fogyasztják. A metamorfózis során a fogak eltűnnek, lehetővé téve a nyelvizmok kifejlődését. Ezeket az izmokat látjuk a kifejlett békáknál, amelyekkel ügyesen elkapják a rovarokat. A rovarok alkotják a béka húsevő étrendjét, amely felváltja az ebihal eredeti vegetáriánus étrendjét. Az ebihal vastagbele is összezsugorodik, hogy alkalmazkodni tudjon az új húsevő étrendhez.
Amint a végtagok megnőnek, a farok eltűnik, és kialakul a békaszerű arc, a koponya porcból csonttá alakul át. Ezen a ponton a béka egy nagyon kicsi változata kezd formát ölteni.
Végül, a metamorfózis egyik leglenyűgözőbb szakaszának részeként az ebihal átalakul az úgynevezett békacskává. Az ebihal kopoltyúi, amelyek a víz alatti élethez szükségesek, helyet adnak a tüdőnek, amely lehetővé teszi a békacska számára a szárazföldön való életet. A farok teljesen eltűnik, és az eredmény egy kifejlett béka.
A béka csontváza
Most, hogy már van egy kifejlett békánk, amit megvizsgálhatunk, nézzünk meg néhány érdekes tényt a békák biológiájáról az emberrel kapcsolatban. Bár a békák külső megjelenésükben nem hasonlítanak az emberre, az embereknek és a békáknak sok hasonló szervük van. Például az embereknek és a békáknak egyaránt van szívük, tüdejük, gyomruk, hasnyálmirigyük, májuk, epehólyagjuk és beleik. Hasonlóképpen az ember és a béka csontszerkezete is nagyon hasonló.
A végtagok
Az emberi csontváznak négy végtagja van. Az emberhez hasonló két láb és két kar helyett azonban a békáknak négy lábuk van. A csontszerkezetek annyiban hasonlítanak, hogy minden végtag két szakaszból áll. Egy, a törzshöz legközelebb eső csontot, majd egyfajta hajlító, vagy könyök típusú ízületet, és a törzstől távolabb egy második végtagrészt.
Az emberi karoknak és lábaknak egy nagyobb, a törzshöz legközelebb eső csontjuk van, a végtag végén pedig két csont, amelyek egymással párhuzamosan futnak, és együtt működnek. A békák törzstől legtávolabbi végtagcsontjai egyetlen csonttá olvadnak össze.
ujjak és lábujjak
Az emberi és a békakéz ujjai is hasonlóak. Mint tudjuk, az embernek öt ujja és öt lábujja van. A békának öt lábujja van a hátsó lábain, de általában csak négy ujja van a mellső lábain. A legtöbb békának viszonylag hosszú ujjai vannak.
A fás békáknak rugalmas ujjai vannak, amelyeket mászásra használnak, míg a vízi békáknak úszóhártyás lábuk van, amely sokkal jobban alkalmas az úszásra. Más békafajok szívesen ássák be magukat a talajba. Lábaik általában szélesebbek és rövidebbek, így lapátként használhatók a föld mozgatására.
Más csontok
A végtagokon túl az ember és a béka csontváza kezd megmutatkozni. Az embereknek, a békákkal ellentétben, van nyakuk. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a fejüket a testüktől külön mozgatják, ami azt az előnyt nyújtja, hogy elfordíthatják a fejüket, hogy oldalra és hátra nézzenek. A béka erre nem képes. A béka azonban ellensúlyozni tudja a nyak hiányát azzal, hogy a szemei nem csak maguk előtt, hanem periférián és részben a hátuk mögött is látnak.
A békacsontváz első pillantásra úgy tűnik, hogy a bordák olyanok, mint az embereké. De ez nem így van. A béka törzsén átívelő vízszintes csontok a gerinc szerves részét képezik, míg az emberi bordákat porcszövet rögzíti a gerinchez.
Gondolkodtál már azon, hogyan tud egy béka ilyen messzire ugrani? A béka medencéje képes felfelé és lefelé csúszni a gerincén. Olyan, mintha rugó lenne a gerincében.
Következtetés
A béka életciklusát vizsgálva biztosan megállapíthatjuk, hogy a kétéltűeknek gerincük van. Egy egyedi gerinc, amely meglehetősen érdekes módon alakul ki.