A Vezúv Olaszország nyugati partjainál található, az egyetlen aktív vulkán az európai kontinensen. Legismertebb a Kr. u. 79-ben történt kitörése miatt, amely elpusztította Pompeji és Herculaneum városát, de a Vezúv már több mint 50 alkalommal tört ki.
A Vezúv tényei
A Vezúv 2013-ban 1281 méter magas volt. Az Encyclopedia Britannica szerint minden egyes kitörés után változik a kúp mérete. A vulkánnak van egy félköríves gerince is, a Somma-hegy, amely 3.714 láb (1.132 m) magasra emelkedik. A kúp és a Somma-hegy közötti völgyet Valle del Gigante-nak vagy Óriás-völgynek nevezik.
A Vezúvot a világ egyik legveszélyesebb vulkánjának tartják, mivel közel van Nápoly városához és a közeli lejtőkön fekvő környező településekhez.
A vulkánt komplex rétegvulkánnak minősítik, mivel kitörései jellemzően robbanásos kitörésekkel, valamint piroklasztikus áramlásokkal járnak. A piroklasztikus áramlás forró lávatömbök, habkő, hamu és vulkáni gáz nagy sűrűségű keveréke az amerikai geológiai intézet szerint. A Vezúv és más olasz vulkánok, mint például a Campi Flegrei és a Stromboli, a campaniai vulkáni ív részét képezik. A campaniai ív egy olyan tektonikai határon helyezkedik el, ahol az afrikai lemez az eurázsiai lemez alá süllyed.
A Vezúv alatt a tudósok egy szakadást fedeztek fel az afrikai lemezben. Ez a “lemezablak” lehetővé teszi, hogy a földköpeny rétegéből származó hő megolvassza az afrikai lemez kőzetét, nyomást építve, ami heves robbanásszerű kitöréseket okoz. A múltban a Vezúvnak nagyjából 20 éves kitörési ciklusa volt, de az utolsó komolyabb kitörés 1944-ben volt.
Pompeji
A Vezúv Kr. u. 79-ben a történelem szerint mintegy 25 óra alatt elpusztította a Rómától délre fekvő Pompeji városát. Mivel a várost ilyen gyorsan eltemette a vulkáni hamu, a helyszín jól megőrzött pillanatkép egy római város életéről. A katasztrófáról részletes beszámolót készített az ifjabb Plinius is, aki interjút készített a túlélőkkel, és barátjának, Tacitusnak írt levelében rögzítette az eseményeket.
Pompeji Kr. e. 600-ban jött létre, és lassan lábadozott a Kr. u. 62 februárjában a várost megrázó nagy földrengés után. A Vezúv alatt keletkezett sekély rengés jelentős károkat okozott a város vízellátását biztosító forrásokban és csővezetékekben. Számos templomot és középületet újjáépítettek. Seneca történetíró feljegyezte, hogy a rengések több napig tartottak, és Herculaneum városában is súlyos károkat okoztak, Nápoly városában pedig kisebb károkat okoztak, mielőtt lecsillapodtak volna. A nagy rengést több kisebb rengés követte a következő években.
Mivel a szeizmikus aktivitás oly gyakori volt a térségben, a polgárok kevés figyelmet fordítottak 79 augusztusának elején, amikor több rengés rázta meg a földet Herculaneum és Pompeji alatt. Az emberek nem voltak felkészülve a robbanásra, amely nem sokkal augusztus 24-én dél után történt. Az első robbanást mintegy 2000 lakos élte túl.
Plinius az idősebb, római író leírta a hatalmas törmelékfelhőt. “Jobban hasonlított egy (mediterrán) fenyőre, mint bármilyen más fára. Mint egy nagyon magas fa, a felhő magasra emelkedett és különböző ágakban terjeszkedett … néha fehér, néha sötét és a kitartott homoktól és hamutól foltos volt.” Pompejiben a hamu délután 1 órára eltakarta a napot, és az emberek megpróbálták eltakarítani a nehéz hamut a háztetőkről, mivel óránként mintegy 15 centiméteres (15 centiméteres) sebességgel hullott.
Röviddel éjfél után egy vulkáni sárfal elnyelte Herculaneum városát, eltörölve a várost, miközben a lakosok Pompeji felé menekültek. Másnap reggel fél hét körül vulkáni gázokból és törmelékből álló izzó felhő gördült le a Vezúv lejtőin, és beborította Pompeji városát. A legtöbb áldozat azonnal meghalt, mivel a túlhevült levegő megégette a tüdejüket és összehúzta az izmaikat, így a testek félig összegömbölyödve maradtak, hogy gyorsan hamu temesse el őket, és így több száz évig részletekben megmaradjanak.
Távol Misenumban, Pompejitől körülbelül 21 kilométerre, az ifjabb Plinius, az idősebb Plinius 18 éves unokaöccse és az anyja csatlakozott a városukat megrázó földrengés elől menekülő többi menekülőhöz. Megfigyelték, hogy “a tenger visszahúzódik, mintha a földrengések tolták volna”. Ezt valószínűleg egy szökőár okozta a kitörés tetőpontján, ami megadja a történelmi feljegyzések időkeretét. Plinius “fekete és borzalmas felhőkről ír, amelyeket lángoló szél kanyargó alakzatai törtek meg”. Leírja, hogy az emberek ziháltak és kapkodták a levegőt e szél miatt; ugyanaz a szél, amely Pompeji lakóit is halálra ítélte.
Úgy tartják, hogy mintegy 30 000 ember halt meg a Vezúv 79-es kitörésében.
Második világháborús kitörés
1944. március 17-én két hétig tartó kitörés kezdődött a Vezúv csúcsáról feltörő lávával. A Life magazin cikkében Giuseppe Imbót, a Vezúv obszervatórium igazgatóját idézik: “Csodálatos dolog, Vezúvom. Értékes hamuval borítja be a földet, amely termékennyé teszi a földet és termővé a szőlőt és a bort. Ezért van az, hogy minden kitörés után az emberek újjáépítik házaikat a vulkán lejtőin. Ezért hívják a Vezúv lejtőit compania felixnek – boldog földnek.”
A kitörés idején a 340. bombázócsoport katonái és repülősök a pompeji repülőtéren állomásoztak, alig néhány kilométerre a vulkán tövétől. A naplók feljegyezték a félelmetes látványokat és hangokat, amelyeknek tanúi voltak ezen a legutóbbi nagy kitörésen. Az őrök bőrdzsekit és “acélcserép” sisakot viseltek, hogy megvédjék magukat a forró hamu és apró kövek záporától. A sátrak összeomlottak vagy kigyulladtak, amikor forró salakot fújtak rájuk.
Robert F. McRae őrmester 1944. március 20-án ezt írta naplójába az Amerikai Földtudományi Intézet szerint: “Ahogy a sátramban ülök … négy-tíz másodpercenként hallom a vulkán hangos dübörgését a jelenlegi kitörés harmadik napján. A zaj olyan, mintha bowlinggolyók csapódnának a bábukhoz egy óriási bowlingpályán. Ha az ember ma este a hegy fölé néz, azt hihetné, hogy a világ lángokban áll. A sűrűn felhős égbolt úgy izzik, mint egy hatalmas erdőtűz felett. Még fényesebben izzik, ahogy a kráterből újabb láng- és lávacsapások törnek elő. Ahogy a felhők elvonulnak a hegy teteje fölött, a láng és a láva magasan az égbe lövell, hogy aztán átcsapjon az oldalakon, és vörös patakokban folyjon le a lejtőkön. … Ma becslések szerint 1 mérföld hosszú, fél mérföld széles és 8 láb mély olvadt láva ösvénye gördül le a hegyről. A lejtőkön fekvő városok evakuálásra készülnek. A mi helyünk, úgy tűnik, biztonságban van. Mindenesetre itt senki, sem a civil, sem a katonai hatóságok nem tűnnek túlságosan aggódónak. A láva még nem kezdett lefelé folyni a hegynek ezen az oldalán, de a másik oldalon már folyik Nápoly felé.”
Március 22-én kénytelenek voltak evakuálni, 88 szövetséges repülőgépet hátrahagyva. Miután a vulkán lecsillapodott, 30-án visszatértek, hogy a repülőgépek teljes veszteséget szenvedjenek. A hajtóműveket eltömítette a hamu, a vezérlőpanelek használhatatlan, összeolvadt drótcsomók voltak, az ernyőkön lyukak keletkeztek a repülő sziklák miatt, vagy a szél okozta hamu marta őket átlátszatlanná.
A 489. bombázószázad egyik repülője naplójában panaszkodott, amikor a Tengely Sally a Vezúv kitörésének “túlélőinek” szentelt rádióműsort sugárzott (valójában a legsúlyosabb emberi áldozat az evakuálás során kificamodott csukló volt). Azt mondta egész Európának, hogy “Vezúv ezredes” mindannyiukat elpusztította. A naplóíró joggal volt büszke arra a munkára, amit társaival együtt végzett a felépülésben. Április 15-re a gépeket kicserélték, és a 340. bombázócsoport újra teljes létszámban állt készen arra, hogy bevetéseket repüljön az új bázisról.
Az Amerikai Földtudományi Intézet szerint bár katonák nem haltak meg, az 1944-es kitörés következtében 26 olasz civil vesztette életét, és közel 12 ezren váltak földönfutóvá.
Jelenlegi helyzet
1944 óta több száz kisebb földrengés volt a Vezúv körüli térségben. A legsúlyosabb földrengés 1999 októberében rázta meg Nápolyt. A 3,6-es erősségű rengést a vulkán tövétől 24 km-re (15 mérföldre) is érezni lehetett, és ugyanolyan erősségű volt, mint a 17 évvel az utolsó igazán nagy robbanás előtt történt rengés, amely 1631-ben pusztított Nápolyban.
2016-ban a Pompeji külterületén végzett ásatások során a vulkánkitörés újabb áldozatai kerültek elő. A régészek négy ember, köztük egy tizenéves lány maradványaira bukkantak egy bolt romjai között, a Soprintendenza Pompei, az ókori helyszín kezelésével megbízott olasz hatóság közleménye szerint.
A további tudósítást Alina Bradford, a Live Science munkatársa
készítette.