A steak ugyanolyan kapcsolatban áll más ételekkel, mint az oroszlán az őserdővel, vagy Louix XIV a franciákkal: Vitathatatlanul király. De az a kérdés, hogy hol találjuk a legjobb steaket – a királyok királyát -, komoly vitákat vált ki. Az Egyesült Államokon belül mind Chicago, mind Texas erős igényekkel lép fel. Nemzetközi szinten Argentína Amerika egyik legádázabb versenytársa. Így hát, dacolva a köszvény és a nem tanácsos koleszterinszinttel, elmentem az argentin fővárosba, Buenos Airesbe, hogy magam ítélkezzek.
Egy húsimádó kívülálló számára úgy tűnhet, hogy egész Argentína a tehéntenyésztés és -evés művészetének szenteli magát. A pampák, a füvesített marhahús tartására optimális termékeny síkságok, az ország hatalmas területeit borítják. A gauchók, a pampák lovasai ugyanolyan magas kulturális státuszt élveznek, mint egykor a cowboyok az Egyesült Államokban. Uruguayi szomszédjaikkal együtt az argentinok fogyasztják a legtöbb marhahúst a világon. A becslések változóak, de 2013-ban az argentinok átlagosan 120 font marhahúst fogyasztottak egy adott évben – kétszer annyit, mint a falánk amerikaiak (57,5 font).
“Ez egy olyan ország, ahol mindenki steaket főz és mindenki steaket eszik” – mondta Maciej Ceglowski, webfejlesztő és ételblogger, az “Argentina on Two Steak a Day” című online esszé szerzője. “Kiskoruk óta ezt csinálják, ezt fogják csinálni, amíg meg nem halnak, és nagyon jól csinálják.”
Amint az várható volt egy olyan országban, ahol a steak az egyik fő élelmiszercsoportot alkotja, Argentína úttörő szerepet játszott a húsok hentelésének és elkészítésének számtalan módjában. Általában a marhahúst fa és faszén keveréke fölé helyezik, amely viszonylag kevés füstöt termel, és nagyon lassan süti a húst.
Ez két fő módon történik: al asador, amikor a húst kereszt alakú nyársakon, nyílt tűzrakóhely fölött sütik, és a la parrilla, amikor a sütés fedett grillben történik, általában közvetett hővel és nagyobb mennyiségű faszén felhasználásával (bár a pontos recept természetesen az egyes grillmesterek üzleti titka)
.