Kiskorom óta az egyik leggyakoribb mondat, amit a felnőttkor témáiról hallottam, hogy “az első (év/baba/ stb.) a legnehezebb”. Még a középiskolás éveim elején is, amikor ezek a felnőtt fogalmak – egyetem, házasság, babák – még nem igazán voltak a radaromon, ezt a mondatot a saját tinédzserdrámámámhoz igazodva vettem át. Sőt, azt mondtam a barátnőmnek, hogy “az első a legnehezebb”, azon az estén, amikor szakított a barátjával. Azt hiszem, a nővérem mondta nekem a saját szakításomról. Az edzőm mondta a csapatomnak az első vereségünk után. Sheryl Crowe tanította nekem, hogy az első vágás a legmélyebb. Érted, mire gondolok? Ez csak egy olyan dolog, amit az emberek mondanak, még akkor is, ha nem feltétlenül igaz. (Sőt, azt állítom, hogy az ötödik kapcsolatom és szakításom nehezebb volt, mint minden egyes előtte és utána. És szerintem a rájátszásban való vereség jobban fájt, mint a szezon előtti edzőmeccs elvesztése.)
De ha a házasságról van szó, akkor igaz: az első év a legnehezebb. Legalábbis én ezt tapasztaltam.
A házasságom nehéz, és nem számítottam rá, hogy az lesz. Engem is megáldott egy átkozottul tökéletes példa arra, hogy milyennek kellene lennie egy házasságnak. A szüleim kapcsolata igazi partnerség volt, mindkét rész egyenlően vett és adott az egyiktől a másiknak. A férjem szülei nagyrészt ugyanígy működnek. Továbbá, a férjemmel sokáig barátok voltunk, mielőtt elkezdtünk randizni, és évekig együtt éltünk, mielőtt gyűrűt ajánlott nekem. Összefoglalva, talán a legszilárdabb példákkal rendelkeztünk a házasságra – és a legszilárdabb barátsági alapokkal -, amit csak kívánhat az ember egy kapcsolatba lépve. Ennek eredményeként szilárdan hittem abban, hogy legyőzzük a fogalmat.”
Miért olyan sokkal nehezebb az egészséges kapcsolatom most, hogy házasok vagyunk?
Amikor ezt megkérdeztem anyámtól (igen, 28 évesen még mindig anyámhoz fordulok ilyen dolgokkal), azt mondta: “Évekkel ezelőtt a legtöbb pár nem élt együtt a házasságkötés előtt, így a kihívások is mások voltak. Bizonyos szempontból a nagyszüleid sem tudták, hogy kihez mentek férjhez, így sokat kellett tanulni a párkapcsolat érdekében.” Ez így igaz. Valószínűleg 40 évvel ezelőtt a pároknak nem lett volna lehetőségük (vagy szabadságuk) felfedezni, hogy ki nem állhatják, ahogy a partnerük a papucsában jár. Vagy hogy fordítva rakja fel a vécépapírgurigát. Vagy hogy nem úgy hajtogatják a törölközőt, ahogy százszor megmutattad nekik.
De ma már gyakorlatilag mindent tudunk a partnerünkről, amit csak tudni lehet, mielőtt összeházasodunk vele – sőt, még mielőtt randiznánk vele. Kérdésed van a múltjával kapcsolatban? Ha te magad nem találod a választ, fogadni mernék, hogy van egy FBI-sapkás barátod, aki meg tudja neked találni a választ. (Nekem tényleg van egy ilyen barátom, és valahogy biztosítanom kellene neki egy FBI-sapkát.)
“A korai házasság kihívásai ma már mások – folytatta anyám. “Ismered őt kívül-belül. Minden furcsaságát és rossz szokását már láttad korábban. Szóval mit gondolsz, mi lehet az oka?”
Egy darabig ültem ezen a kérdésen, és csak egyetlen válaszra tudtam rájönni: azért, mert most már állandó. Úgy értem, gondoljatok bele. Igazából semmi sem változott azon kívül, hogy most már van egy papírunk arról, hogy jogilag örökre egymáshoz vagyunk kötve. És ezt tudtuk, amikor belevágtunk – tudjuk, mit jelent a házasság, köszönjük szépen -, de most, hogy már tényleg benne vagyunk, a tét sokkal nagyobbnak tűnik, és minden sokkal keményebben érint minket. Egy furcsaság, ami korábban egy kicsit idegesítő, de aranyos volt, most sokkal kevésbé aranyos és sokkal idegesítőbb, és nem fog egyhamar eltűnni. De a jó hír az, hogy – bár nem vagyok orvos vagy párkapcsolati tanácsadó – gondos személyes kutatás és a legkedvesebb családtagok könyörgő kérdései után csak néhány tippet szeretnék adni, egyenrangúan:
Adj időt magadnak, hogy belerázódj az állandóság gondolatába, és vedd napról napra.
Az állandóság gondolata könnyen nyomasztóvá válhat, különösen az én generációm számára, ahol tényleg bármin változtatni lehet egy szempillantás alatt. Ebben a korban folyamatosan új információkkal, új lehetőségekkel, új hajjal, új ruhákkal, új telefonokkal, új cipőkkel, új könyvekkel dobálnak meg minket, és oké, megvan. De a pillanatok alatt történő változáshoz szokott életünk eredményeként az állandóság olyan súlyt hordoz, amit az érzelmeink kihasználnak. A pillanatban az élettársaddal való konfliktus következtében megbántott érzéseid úgy fognak lefordítani, hogy “az érzéseimet mindig ugyanígy fogja bántani ez a személy, mert velük ragadtam”.
Ez egyszerűen nem igaz.
Ahelyett tehát, hogy hagynád, hogy az állandóság gondolata teherként nehezedjen a mellkasodra, inkább koncentrálj arra, hogy egyszerre csak egy napot tölts azzal az emberrel, akivel elkötelezted magad. És amikor azt hallod a fejedben, hogy a kancsalok azt mondogatják, hogy “FOR-EV-ER”, kapcsold ki. Sőt, egy időre talán kerüld el a The Sandlotot.
Maradj távol a közösségi médiától minden nézeteltérés után.
Ne engedd, hogy a világ sót szórjon egy nyílt sebbe. Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. A házasság nehéz abban a korban, amikor mindenki boldogságával bombáznak, valahányszor bejelentkezel a közösségi médiába. Minden egyes “nézd, milyen boldogok vagyunk” Instagram-poszt a társaidtól olyan, mintha egy sírással vagy összetört vacsoratányérral végződő veszekedés után (ez még nem történt meg, de gondoltam rá). Ne feledd, hogy az Instagram egy kis négyzet alakú pillanatkép valakinek az életéről, és az, hogy más pároknak mi van a négyzetükben, nem befolyásolja, és nem is szabad befolyásolnia a te életeddel vagy a kapcsolatoddal kapcsolatos érzéseidet. Különítsd el a csillogó show-t, amit látsz a valódi kulisszajárástól.
Ahelyett, hogy a telefonod után nyúlnál, hogy eltereld a figyelmedet, ami a végén még jobban árthat neked és a kapcsolatodnak, ha a fizikai és mentális tered engedi, próbálj meg csendben leülni a gondolataiddal. Ezzel el is érkeztünk a következő tipphez…
Változtasd meg a szemüveget.
Nemrég kezdtem el az önreflexió szokását. Igazi önreflexiót. Olyat, ami megköveteli, hogy tégláról téglára lebontsd azt az önelégült piedesztált, amit a saját lábad alá építettél. Ha ezt megtetted, sokkal könnyebb lesz feltenni magadnak néhány kemény kérdést a kapcsolatod érdekében. Arra bátorítalak, hogy a házastársaddal való vitát követően tedd fel magadnak a következő kérdéseket: 1. Tettem-e erőfeszítéseket, hogy aktívan meghallgassam, amit ő mondott nekem? 2. Szerintem úgy érzi-e, hogy meghallgatják vagy megértik?
A gyógyulási folyamat szempontjából nagyon fontos, hogy minden helyzetet a partnere szemszögéből lásson. Ne feledje: a kölcsönös gyógyulásban nincs helye az egónak. Hogy világos legyen, ez nem azt jelenti, hogy tegye félre az álláspontját vagy az érzéseit – ezek ugyanolyan fontosak és szükségesek mindkét fél megértéséhez. Azt akarom mondani, hogy a gyógyulás és az együttnövekedés érdekében tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy eltávolítsatok minden felesleges haragot, neheztelést, szomorúságot, jogosultságot vagy bármilyen más, a helyzetet övező érzelmet.
Azt mondd, amit gondolsz, ne csak azt, amit hallani akarsz.
Ezt nehéz elmagyarázni. Ezek nem ugyanazok, Emily? Valóban nem. Gyakran, amikor a férjemmel vitatkozunk, sok mindent szeretnék, hogy halljon: “Dühös vagyok” és “Megbántottál” általában a nagy dolgok, és hidd el, ezeket hangosan és tisztán ki tudom fejezni. De amit ezekben a pillanatokban mondani akarok, az valami más: “Ez megbántotta az érzéseimet”, és “Ez így és ezért bántja az érzéseimet”, és “Tudom, hogy nem akartad megbántani az érzéseimet, szóval hogyan tudjuk ezt a továbbiakban helyrehozni?”.
Azt hiszem, ezt a legegyszerűbben úgy lehet elmagyarázni, hogy mindig próbálj meg a lehető legvilágosabban fogalmazni az üzeneteddel. Szándékosan beszélj. Ezt nem könnyű megcsinálni, és biztosan nem vagyok benne jó, de ez a finom párbeszédváltás olyasvalami, amivel próbálkozom, és az eszkalálódott pillanatokban a fejemben tartva hasznos számomra.
Hogy egy lépéssel tovább menjünk, tegyünk meg mindent, hogy emlékezzünk a partnerünk szándékára, bármit is tett, ami zavart bennünket. Egy egészséges kapcsolatban és forgatókönyv szerint a partnerednek nem az volt a szándéka, hogy megbántson téged, és ha ezt aktívan figyelembe veszed, az megváltoztatja a helyzetre adott reakciódat.
Gondolj arra, hogy nem tudod megváltoztatni azt, aki ő, de segíthetsz neki fejlődni.
Gondolj arra, hogy tudtad, ki ez a személy, mielőtt hozzámentél, és hogy azért mentél hozzá, mert szereted, és ismerd fel, hogy a vele szembeni jelenlegi frusztrációd nem abban gyökerezik, hogy neki kell megváltoznia ahhoz, hogy a helyzetet helyrehozd.
A gondolat, hogy egy ember megváltoztathatja/meg kell változtatnia, hogy ki is ő a lényege (pl. introvertált vs. extrovertált), veszélyes és káros lehet bármilyen kapcsolatra. Viszont az a gondolat, hogy egy ember fejlődhet, szerintem abszolút kritikus minden egészséges kapcsolat sikeréhez – különösen, ha házasságról van szó. Partnerként önnek megvan a hatalma ahhoz, hogy segítsen a házastársának megérteni, hogyan van lehetősége arra, hogy megváltoztassa a helyzethez való hozzáállását a kapcsolatuk javára. Hasonlóképpen, legyen nyitott arra a lehetőségre, hogy önnek is változtatnia kell bizonyos helyzetekhez való hozzáállásán annak érdekében, hogy ebben a partnerségben is fejlődjön. (Ehhez segítséget nyújt a 3. tipp.)
A nap végén minden házasság más és más. Biztos vagyok benne (értsd: reménykedem), hogy vannak olyan párok, akiknek a házasság első éve gyerekjáték volt. És bár az enyém időnként nehéznek bizonyult, bízom benne, hogy a szeretet, amit a párom iránt érzek, és a szeretet, amit ő irántam érez, sikeresen átvisz minket ezen az első éven.
végtére is, nem tart örökké.