Vagy inkább…
Ez a szöveg 2003 szeptemberében terjedt el az interneten. Először akkor szereztem tudomást róla, amikor egy újságíró szeptember 16-án kapcsolatba lépett kollégámmal, Sian Millerrel, és megpróbálta felkutatni az eredeti forrást. Sokszor továbbadták, és a legtöbb internetes mémhez hasonlóan ez is mutálódott útközben. Érdekesnek tűnt – különösen, amikor olyan változatot kaptam, amely a Cambridge-i Egyetemet említette! Az Egyesült Királyságban, Cambridge-ben, a Cognition and Brain Sciences Unit-ban dolgozom, az Orvosi Kutatási Tanács egy olyan egységében, amely magában foglal egy nagy csoportot, amely azt vizsgálja, hogyan dolgozza fel az agy a nyelvet. Ha van egy új kutatás az olvasással kapcsolatban, amelyet Cambridge-ben végeztek, gondoltam, már hallanom kellett volna róla…
Ezt az oldalt azért írtam, hogy megpróbáljam elmagyarázni a mém mögött álló tudományt. Vannak benne igazságelemek, de van benne néhány olyan dolog is, amiről a nyelv pszichológiáját tanulmányozó tudósok (pszicholingvisták) tudják, hogy nem igaz. A legszembetűnőbb, hogy egy nemrég megjelent tanulmány 11%-os lassulást mutatott ki, amikor az emberek átrendezett belső betűket tartalmazó szavakat olvasnak:
Raeding Wrods With Jubmled Lettres There Is a Cost
Keith Rayner, Sarah J. White, Rebecca L. Johnson, and Simon P. Liversedge
Psychological Science, 17(3), 192-193
Az emberek ugyanakkor elég gyakran nincsenek tudatában ezeknek a helyesírási hibáknak, és a 11%-os költség kisebb, mint ami a betűk kicserélése vagy a külső betűk sorrendjének megváltoztatása esetén megfigyelhető lenne. Tehát a mémben van néhány igaz elem, de teljes egészében hamis.”
Ezeknek a pontoknak az illusztrálására soronként lebontom a mémeket, rámutatva a szerintem releváns kutatásokra a betűrendnek az olvasásban betöltött szerepéről. Ismétlem, ez csak az én véleményem az olvasáskutatás jelenlegi állásáról, ahogyan az ehhez a mémhez kapcsolódik. Ha úgy gondoljátok, hogy kihagytam valami fontosat, tudassátok velem .
1) aoccdrnig to a rscheearch at Cmabrigde Uinervtisy… A Cambridge-i Egyetemen végzett kutatás (sic) szerint
Az Egyesült Királyságban, Cambridge-ben számos csoport végez nyelvi kutatásokat. Van az a csoport, ahol én dolgozom (Cognition and Brain Sciences Unit), vannak csoportok a Kísérleti Pszichológia Tanszéken is, leginkább a Centre for Speech and Language (ahol korábban dolgoztam). Vannak nyelvi kutatók a Fonetikában, az Angol és Alkalmazott Nyelvészeti Kutatóközpontban és az Anglia Ruskin Egyetemen is.
Tudomásom szerint az Egyesült Királyságban, Cambridge-ben nincs senki, aki jelenleg ebben a témában kutatna. Lehet, hogy Cambridge-ben, MA-ban, az USA-ban vannak emberek, akik ezzel a kutatással foglalkoznak, de én nem tudok róluk. Ha valaki mást tud, kérem, tudassa velem.
Frissítés:
Megtaláltam egy www oldalt, amely Graham Rawlinsonhoz vezette vissza a betűs randomizálás hatásának eredeti bemutatását. Graham 1999-ben írt egy levelet a New Scientistnek (válaszul Saberi & Perrot (Nature, 1999) cikkére, amely a rövid beszédrészletek felcserélésének hatásáról szólt). Ebben Graham azt írja:
Ez a Nottinghami Egyetemen végzett doktori munkámra emlékeztet (1976), amely kimutatta, hogy a szavak közepén lévő betűk véletlenszerű felcserélése alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a képzett olvasók szövegértési képességét. Sőt, egy gyors olvasó mindössze négy-öt hibát vett észre egy A4-es oldalnyi kusza szövegben.”
Ez lehetséges, hogy az internet nyújtotta nyilvánossággal Dr. Rawlinson kutatását a jövőben talán szélesebb körben olvassák majd. Azok számára, akik saját kutatásaikban idézni szeretnék, a teljes hivatkozás a következő:
Rawlinson, G. E. (1976) The significance of letter position in word recognition. Unpublished PhD Thesis, Psychology Department, University of Nottingham, Nottingham UK.
Update 2:
Graham nagyon kedvesen elküldte nekem disszertációs munkájának összefoglalóját.
Ez egyértelműen téves. Hasonlítsuk össze például a következő három mondatot:
1) A vheclie epxledod at a plocie cehckipont near the UN haduqertares in Bagahdd on Mnoday kilinlg the bmober and an Irqai polcie offceir
2) Big ccunoil tax ineesacrs tihs yaer hvae seezueqd the inmcoes of mnay pneosenirs
3) A dootcr has aimttded the magltheuansr of a tageene ceacnr pintaet who deid aetfr a hatospil durg blendur
Mindhárom mondatot a mémben leírt “szabályok” szerint randomizálták. Az első és az utolsó betű ugyanott maradt, az összes többi betű pedig átkerült. Viszont gyanítom, hogy a te tapasztalatod ugyanaz, mint az enyém, vagyis a szövegek egyre nehezebben olvashatóak. Ha elakadnál, az eredeti mondatok be vannak ragasztva a cikk alján.
Remélhetőleg ezek a bemutatók meggyőztek arról, hogy bizonyos esetekben nagyon nehéz lehet értelmet adni az összekevert szavakat tartalmazó mondatoknak. Nyilvánvaló, hogy a szöveg olvasásakor nem csak az első és az utolsó betűt használjuk. Ha ez valóban így lenne, hogyan tudnád megkülönböztetni az olyan szópárokat, mint a “só” és a “léc”?
Felsorolok néhány módszert, amelyekkel szerintem a mém szerzője(i) manipulálhatták az összekevert szöveget, hogy viszonylag könnyen olvashatóvá tegyék. Ez arra is szolgál majd, hogy felsoroljam azokat a tényezőket, amelyek szerintünk fontosak lehetnek az összevissza szöveg olvasásának könnyű vagy nehéz voltában általában.
Az olvasás pszichológiájában azonban még mindig nagyon komoly vita folyik arról, hogy pontosan milyen információkat használunk fel olvasás közben. Nem tudom, hogy Dr. Rawlinson mennyire volt tisztában ezzel a szakirodalommal a disszertációja idején, de úgy gondolom, hogy a kusza szöveg jól illusztrálja a ma már fontosnak tartott információforrások egy részét. Áttekintek néhány olyan kutatást, amely ezt demonstrálja.
3) a rset lehet egy toatl mses és sitll raed it wouthit porbelm… a többi lehet egy totális káosz és még mindig gond nélkül el lehet olvasni
Ez a mondat, akárcsak a demonstráció többi része, feltűnően könnyen olvasható annak ellenére, hogy kusza. Mint fentebb láthattad, nem minden azonos módon torzított mondat olvasható ilyen könnyen. Mitől ilyen könnyű ez a mondat? Kollégáimmal a következő tulajdonságokat javasoltuk:
1) A rövid szavak könnyűek – a 2-3 betűs szavak egyáltalán nem változnak. A 4 betűs szavaknál az egyetlen lehetséges változás a középső betűk sorrendjének felcserélése, ami nem okoz túl nagy nehézséget (lásd 4).
2) A funkciószavak (a, legyen, és, te stb.) változatlanok maradnak – leginkább azért, mert rövid szavak, lásd (1). Ez valóban segíti az olvasót azáltal, hogy megőrzi az eredeti nyelvtani szerkezetét, és segít kitalálni, hogy valószínűleg melyik szó következik. Ez különösen fontos a kusza szöveg olvasásakor – a kiszámítható szavak könnyebben olvashatók ebben a helyzetben.
3) A mondat 15 szavából 8 még mindig a helyes sorrendben van. Olvasóként azonban ezt nem biztos, hogy észreveszed, mivel az épségben maradt szavak közül sok olyan funkciószó, amelyet az olvasó nem szokott észrevenni olvasás közben. Például amikor az embereket arra kérik, hogy észleljék az egyes betűket egy mondatban, nagyobb valószínűséggel hagyják ki a betűket a funkciószavakban.
Healy, A. F. (1976). Detektálási hibák a The szóval kapcsolatban: Bizonyíték a betűknél nagyobb egységek olvasására. Journal of Experimental Psychology: Human Perception & Performance, 2, 235-242.
4) A szomszédos betűk átváltásait (pl. porbelm a problémára) könnyebb elolvasni, mint a távolabbi átváltásokat (pl. pborlem). Olyan kutatásokból tudjuk, amelyekben az emberek a számítógép képernyőjén nagyon röviden bemutatott szavakat olvasták, hogy a szavak külső betűit könnyebb felismerni, mint a középső betűket – ami megerősíti a mémben jelen lévő egyik gondolatot. Azt is tudjuk, hogy a szavak közepén lévő betűk helyzeti információit nehezebb felismerni, és hogy azok a hibák, amelyeket elkövetnek, általában átírások.
McCusker, L. X., Gough, P. B., Bias, R. G. (1981) Word recognition inside out and outside in. Journal of Experimental Psychology: Human Perception and Performance, 7(3), 538-551.
Az olvasási rendszer e tulajdonságának egyik magyarázata, hogy ez abból adódik, hogy a külső betű helyzete kevésbé könnyen összetéveszthető a szomszédos betűkkel. Egy külső betű csak egy irányba mozoghat, és kevesebb a szomszédos betű, amely “elfedhet” egy külső betűt. Mindkét tulajdonság nagyon természetesen jön ki egy olyan neurális hálózati modellből, amelyben a betűket különböző pozíciókban azonosítják egy mesterséges retinán.
Shillcock, R., Ellison, T.M. & Monaghan, P. (2000). Eye-fixation behaviour, lexical storage and visual word recognition in a split processing model.Psychological Review 107, 824-851.
A Richard Shillcock és munkatársai által javasolt beszámoló egy másik mechanizmust is felvet, amely a mémben működhet. Ők a szófelismerés olyan modelljét javasolják, amelyben minden szó ketté van osztva, mivel olvasáskor a retinán megjelenő információ megoszlik az agy két féltekéje között. Modelljük néhány szimulációjában Richard Shillcock a szó egyes felében lévő betűk összekeveredésének hatását szimulálja. Úgy tűnik, hogy a betűk a szó megfelelő felében tartása csökkenti a kusza szöveg olvasásának nehézségét. Ezt a megközelítést használták a fenti (1) példa generálásánál, de a (2) és (3) esetében nem.
5) Az átrendezett betűket tartalmazó szavak egyike sem hoz létre másik szót (wouthit vs witohut). A meglévő munkákból tudjuk, hogy a belső betűk felcserélésével összetéveszthető szavak (pl. só és léc) nehezebben olvashatók. Ahhoz, hogy könnyen olvasható összekevert szót hozzunk létre, ezért kerülni kell más szavak létrehozását.”
Andrews, S (1996) Lexical retrieval and selection processes: Effects of transposed-letter confusability. Journal of Memory and Language, 35(6), 775-800.
6) Olyan transzpozíciókat használtak, amelyek az eredeti szó hangzását előzik meg (pl. toatl vs. ttaol a total esetében). Ez segíti az olvasást, hiszen gyakran figyelünk a szavak hangzására akkor is, amikor a jelentésért olvasunk:
Van-Orden, G. C. (1987) A RÓZSA egy RÓZSA: Helyesírás, hangzás és olvasás. Memory and Cognition, 15(3), 181-198.
7) A szöveg ésszerűen kiszámítható. Például a mondat első néhány szavának ismeretében kitalálhatjuk, hogy milyen szavak következnek (még a szó betűiből származó nagyon kevés információval is). Tudjuk, hogy a kontextus fontos szerepet játszik a torzított vagy zajban előadott beszéd megértésében, valószínűleg ugyanez igaz a kusza írott szövegre is:
Miller, G. A., Heise, G. A., & Lichten, W. (1951). A beszéd érthetősége a vizsgálati anyagok kontextusának függvényében. Journal of Experimental Psychology, 41, 329-335.
4) Tihs is bcuseae the huamn mnid deos not raed ervey lteter by istlef, but the wrod as a wlohe… Ez azért van, mert az emberi elme nem minden egyes betűt olvas önmagában a szó egésze szerint.”
Ez a mondat két gondolatot sugall. Lényegében igaza van a szerzőnek, az emberek általában nem olvasnak minden egyes betűt külön-külön egy szóban – kivéve egy viszonylag ritka, agysérülést követő állapotot, az úgynevezett betűről betűre olvasást, ahogyan azt a következőkben leírják:
Warrington, E.K., & Shallice, T. (1980). Szó-forma diszlexia. Brain, 103, 99-112.
Az is bizonyított, hogy a teljes szó alakjában rejlő információ fontos szerepet játszik az olvasásban. Például a “CaSe MiXiNg” jelentősen lassítja az olvasást:
Mayall, K., Humphreys, G.W., & Olson, A. (1997). A szó- vagy betűfeldolgozás megzavarása? Az esetkeverési hatások eredete. Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, & Cognition, 23, 1275-1286.
Mivel azonban a “szó alakja” magában foglalja a belső betűk helyzetére vonatkozó információkat (különösen, ha azok emelkedő és ereszkedő elemeket tartalmaznak), a szó alakját megzavarják az átírások.
Az írott szavak rövid bemutatását követően az emberek gyakran jobban kitalálják, hogy milyen szót láttak, mint azt, hogy a szó egyes betűit találják ki (“szófölényhatás”):
Reicher, G. M. (1969) Perceptual recognition as a function of meaningfulness of stimulus material. Journal of Experimental Psychology. 81(2), 275-280.
Ez a demonstráció azonban nem jelenti azt, hogy az olvasás nem tartalmaz olyan folyamatot, amely az egyes betűk szintjén zajlik. Egy nemrégiben a Nature-ben megjelent tanulmány új bizonyítékot mutat be a betűszintű folyamatokra a szóolvasásban:
Pelli, D. G., Farell, B., Moore, D. C. (2003) The remarkable inefficiency of word recognition, Nature, 423, 752-756.
Ebben a tanulmányban Pelli és munkatársai azt mutatják, hogy olyan szavak olvasásakor, amelyeket úgy torzítottak el, hogy az egyes betűket vizuális zajban mutatták be (mint egy elhangolatlan televízió), az olvasók nem teljesítenek olyan jól, mint egy “ideális megfigyelő”, aki pusztán az alakjuk alapján képes felismerni a szavakat. Ehelyett résztvevőik csak olyan jól teljesítenek, mintha a szavakat az egyes betűk alapján ismernék fel.
A vita arról, hogy az egyes betűk vagy az egész szavak információi alapján olvasunk-e, még korántsem ért véget. Az összekevert szövegek olvasásának könnyű vagy nehéz voltára vonatkozó demonstrációk valószínűleg fontos szerepet játszanak majd e folyamat megértésében. Például:
Perea, M., & Lupker, S. J. (2003). Aktiválja-e a jugde a COURT-ot? Transzponált betű-összekeverhetőségi hatások maszkolt asszociatív primingben. Memory and Cognition.
Egy másik rendkívül releváns tanulmány, ami most akadt a szemembe, ez:
Perea, M., & Lupker, S. J. (2003). Transzponált betűs összetéveszthetőségi hatások maszkolt formaprimingben. In S. Kinoshita and S. J. Lupker (Eds.), Masked priming: State of the art (pp. 97-120). Hove, UK: Psychology Press.
Mit Perea és Lupker tett, az az volt, hogy szavakat mutattak be lexikai döntésre (ez egy valódi szó?), és megmérték a két gomb (igen/nem) egyikének megnyomásához szükséges válaszidőt. Ezeket a célszavakat egy másik betűsor nagyon rövid (50msec) bemutatása előzte meg, amely maszkolt, és így láthatatlan a résztvevők számára. Ennek a maszkolt szónak a hatása azonban kimutatható a válaszidőkre. Például a válaszidők gyorsabbak, ha az USHER-t “uhser” előzi meg, mint ha “ushre”. Vagyis a középső betűátírások jobban “előkészítik” a szomszédos szót, mint a szélső betűátírások. Ugyanez a jelenség áll a korábbi demonstráció középpontjában.
Hálás lennék minden észrevételért és javaslatért, amit az emberek ezzel az oldallal kapcsolatban tesznek, függetlenül a szakértelem szintjétől. Megpróbálom majd frissíteni ezt az oldalt további információkkal az internetes mémről és az olvasással kapcsolatos kapcsolódó munkákról, ha az embereket érdekli. Talán egy napon a Cambridge-i Egyetemen lesz egy kutatócsoport, amely tudományos áttörést ér el a kusza szövegek olvasásának tanulmányozásával…
Más megjegyzések:
1) Ted Warring közzétett egy linket egy algoritmushoz, amely sokkal jobb az embernél a kusza szövegek megfejtésében. Ez talán nem meglepő – biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki számítógépes programmal oldott meg egy különösen megterhelő anagrammát.
2) Bruce Murray az Auburn Egyetemről (Alabama, USA) a következő idézetre mutat rá, amely egy olyan kutatássorozatot képvisel, amely szerint a helyesírási hibák (és betűátírások) megzavarják az olvasási folyamatot:
“Függetlenül a szemantikai, szintaktikai vagy ortográfiai kiszámíthatóságtól, úgy tűnik, a szem az egyes betűket … A felnőtt olvasók szemmozgásának zavarai arra utalnak, hogy a vizuális rendszer hajlamos a legkisebb helyesírási hibát is felfogni.”
(Adams, M. J. (1990) Beginning to Read: Thinking and Learning About Print. Cambridge, MA: MIT Press, 101. o.)
Egy érdekes kérdés, hogy a nehézség szubjektív benyomása, amelyet egy kusza szöveg olvasásakor kapunk, egészen más lehet, mint az olvasási nehézség objektívebb mérése, amelyet egy szemmozgáskövető (egy olyan eszköz, amely a nyomtatott szöveg olvasásakor végzett szemmozgások mintázatát méri) segítségével kapunk.
Bruce arra is rámutatott, hogy az eredeti szöveg és némi vita az “Urban Legends Reference Page”-re került fel.
3) Peter Hebels készített egy Visual Basic programot kusza szövegek generálására. Mint mondja:
Készítettem egy szép nyílt forráskódú programot Visual Basicben, ez a program képes a betű randomizálás automatizáltan elvégezni helyetted. Csak a szó középső betűit randomizálja, az első és utolsó betűk helyét nem változtatja meg, a speciális karaktereket, mint a vesszők és pontok sem érintik. A programot és a forrást innen töltheted le:
http://home.zonnet.nl/hebels13/letterreplacer.zip
A Visual Basic runtime fájlokra szükséged lesz a rendszereden, ha futtatni akarod a futtatható programot, a fájlok telepítése itt található:
http://download.microsoft.com/download/vb60pro/install/6/Win98Me/EN-US/VBRun60.exe
4) Clive Tooth megtalálta a talán legmagyarabb összekevert mondatot (olyan szavakat használ, mint a “salt”, amely átfordítva “slat” lesz)
“The sprehas had ponits and patles”
Ez így hangozhat…
The sherpas had pitons and plates.
Az alakoskodóknak voltak pöttyök és redők.
A szeráfoknak voltak pöttyök és szirmok.
A sphaereknek voltak pinók és paletták.
A sphearoknak voltak potinók és pelták.
Clive felsorol néhányat a homályosabb szavak közül ebben a lehetséges olvasatok sorában:
palets: paleae (egy fűvirág része)
peltas: pajzsok
pinots: szőlő
potin: rézötvözetek
sphaers, sphears: mindkettő a ‘szférák’ régi formája’
5) Stephen Sachs írt egy CGI scriptet a szövegek összekeverésére. Egyszerűen írd be a szöveget a www oldalra, és nyomd meg a gombot az újonnan összekevert szövegért.
Köszönet:
Köszönjük Maarten van Casteren, Kathy Rastle és Tim Rogers észrevételeit és javaslatait az oldalhoz.
Példamondatok:
1) Egy jármű hétfőn felrobbant egy rendőrségi ellenőrzőpontnál az ENSZ-székház közelében Bagdadban, a merénylő és egy iraki rendőr meghalt
2) Az idei nagy önkormányzati adóemelések sok nyugdíjas jövedelmét szorították meg
3) Egy orvos beismerte egy tizenéves rákbeteg emberölését, aki egy kórházi gyógyszerelési hiba következtében halt meg.
Mindezek a BBC News 2003. szeptember 22-i számából származnak
.