A IWC a cetfélék állapotát nem fajonként, hanem populációnként értékeli. Ennek oka, hogy a fajok többsége több különböző területen és csoportban létezik. Egy fajon belül lehet olyan populáció, amelyről azt tartják, hogy közel áll a kihaláshoz, és lehet olyan, amelyről úgy vélik, hogy virágzik. Jó példa erre az észak-csendes-óceáni szürkebálna, amelyet a Csendes-óceán nyugati részén egészségesnek, a keleti részén azonban súlyosan veszélyeztetettnek tartanak.
Egyetlen bálnapopuláción belül a csoportokat tovább bontják “állományokra”. Még egyetlen populáción belül is előfordulhat, hogy egyes állományok egészségesek, míg mások nem. Például jelenleg is folynak viták annak eldöntésére, hogy van-e ok aggodalomra a Csendes-óceán északi részén élő közönséges bálna populációt alkotó egyik/több állomány tekintetében.
Tágabb értelemben egy populáció állapotát úgy értékelik, hogy összehasonlítják a populáció jelenlegi méretét az eredeti, háborítatlan méretével, majd az azonosított trendek és ismert veszélyek alapján megjósolják a jövőbeli méretét. A cetfélék esetében a fő történelmi “zavaró tényező”, amely hatással volt a populáció méretére, a bálnavadászat volt.
A populáció állapotának megismerése létfontosságú annak megértéséhez, hogy egy populáció “egészséges”-e, vagy hogy szükség van-e védelmi intézkedésekre, és ha igen, ezeket az intézkedéseket prioritásnak kell-e tekinteni.
A populáció állapotának értékelése nem egyszerű. Számos kihívást kell leküzdeni, például:
- Ritkán könnyű megállapítani az állatok számát bármely populációban
- A bálnák még nagyobb kihívást jelentenek, mivel idejük nagy részét mélyen a víz alatt töltik, és sokuk a világ legtávolabbi régióiban él.
- A populáció eredeti, zavartalan méretének megismerése történeti adatokra támaszkodik, amelyek hiányosak vagy pontatlanok lehetnek.
- A bálnák hosszú életűek, viszonylag későn érik el az ivarérettséget, és csak 1-3 évente születik egy borjújuk, ezért a populáció alakulásának felmérése csak hosszú időn át tartó következetes megfigyeléssel lehetséges.
- A populáció szerkezetének meghatározása, különösen olyan populációk esetében, ahol a szaporodási területek ismeretlenek, nehéz feladat.
Az IWC Tudományos Bizottsága számos technikát és iránymutatást dolgozott ki e feladatok következetes és minél pontosabb megoldására.
Kattintson ide az IWC Tudományos Bizottságának kézikönyvéhez, amely magában foglalja a különböző irányelveket és eljárásokat.
Kattintson ide, ha többet szeretne megtudni a populációbecslésekről, és megnézheti az IWC legutóbbi becsléseit minden olyan populációra vonatkozóan, ahol a szükséges információk rendelkezésre állnak, és lehetőség volt a becslések kiszámítására.
Veszélyek
A cetfélékre leselkedő veszélyek a következők szerint csoportosíthatók: rövid távú veszélyek, amelyek közvetlen hatással vannak az egyes állatokra, például a bálnavadászat vagy a halászeszközök járulékos fogásai, vagy hosszabb távú veszélyek, amelyeket nehezebb felismerni és számszerűsíteni, de hatással lehetnek egy egész populáció egészségére, például a vegyi szennyezés vagy az éghajlatváltozás
A helyzetre vonatkozó információk szükségesek a populációkat fenyegető veszélyek értékeléséhez és a védelmi intézkedések sürgősségének eldöntéséhez. Egy kritikusan veszélyeztetett populáció nehezen élheti túl egyetlen ivarérett nőstény elvesztését, de egy virágzó és bőséges populáció ellenállóbb, és ezért kevésbé valószínű, hogy azonnali válaszlépéseket vagy egyáltalán bármilyen emberi beavatkozást igényel.
Nercbálnák (két faj)
Az antarktiszi nercbálnák vadászata az 1970-es évek elején kezdődött, sokkal később, mint a többi nagy bálnaé. A legfrissebb becslések szerint a vizsgált területeken az összlétszám 515 000 körül van, így a faj nem veszélyeztetett. Az 1982/83-as, 1991/92-es és 2003/04-es cirkumpoláris felmérések során kiszámított becslések azonban csökkenést mutatnak. Folytatódik a munka annak megállapítására, hogy az ezekben a becslésekben rögzített csökkenés valós-e. A közelmúltbeli vadászat nem olyan mértékű, amely valószínűsíthetően csökkenést okozhatna.
Gyurga bálna
Északi Atlanti-óceán
Ezek az állományok egészséges állapotban vannak. A legutóbbi megbízható becslések szerint az Atlanti-óceán északkeleti és középső részén, valamint Nyugat-Grönlandnál összesen mintegy 180 000 egyedet számlálnak.
Északi Csendes-óceán
A Csendes-óceán nyugati részén erősen vadásznak rájuk. A populáció szerkezetének összetettsége (amely “állományokra” oszlik) megnehezíti a státuszra vonatkozó következtetéseket. A részleges állománybecslések száma meghaladja a 25 000 egyedet. Aggodalomra ad okot a “J-állomány(ok)” állapota, amelynek elterjedési területe magában foglalja a Sárga-, a Kelet-kínai- és a Japán-tengert/Keleti-tengert, ahol a halászeszközök jelentős járulékos fogást jelentenek. A keleti régiót kevéssé fedték le a felmérések, de itt kevés fogást jelentettek, és folyamatban van egy új értékelés.
Déli félteke
A törpe minkebálna, amely jellemzően az Egyenlítőtől az Antarktiszig található, feltehetően vagy a közönséges minkebálna, vagy esetleg egy alfaj. Nincsenek becslések az egyedszámáról, és a fogások száma is alacsony.
Ha többet szeretne megtudni a minkebálnákról, kattintson ide.
Púpos bálna
Északi-Atlanti-óceán
A középső és nyugati területeken a populációk talán a bálnavadászat előtti szintre álltak vissza, és több mint 12 000 állatot számlálnak. A keleti területek állományáról kevesebbet tudunk, de a Norvég- és a Barents-tengeren közel 5000 állatot becsülnek. A nyugat-grönlandi partoknál növekedett a populáció. Veszélyesek a behálózottságra.
Északi Csendes-óceán
A legtöbb olyan területen, amelyről adatok állnak rendelkezésre, növekedést mutatnak, bár a Csendes-óceán nyugati részén az állomány csak körülbelül 1000 példányra tehető. A teljes állomány 22 000 körüli. A helyzet teljes körű felmérése jelenleg folyamatban van.
Déli félteke
Az 1920-1950-es években elsősorban vadászták őket mind a déli óceáni táplálkozóhelyeiken, mind a trópusi szaporodóhelyeiken. Számos területen a kiaknázás előtti populációjuk (amely összesen 75.000-100.000 példány lehetett) erőteljes helyreállásának jeleit mutatták, és Ausztráliánál, Afrika déli részén és Dél-Amerikában évente mintegy 10%-os növekedési arányt regisztráltak. Óceánia egyes részein azonban kevés bizonyíték van a helyreállásra. A déli félteke teljes állománya valószínűleg legalább 80 000 egyedet számlál.
A púpos bálnákról bővebben itt olvashat.
Búbos bálnák
Mindössze két állomány van ma már egészséges állapotban. A Bering-csukcsi-tenger és a Beaufort-tenger populációja az 1978-as első megbízható összeírás óta évente több mint 3%-kal növekszik, és megközelítheti a kiaknázás előtti szintet. Az állomány 2011-ben közel 17 000 egyedet számlált.
A keleti sarkvidéki és nyugat-grönlandi populáció 6-8 000 egyedet számlál. A Spitzbergák vagy az Okhotszki-tengeri állományok abundanciájáról nincsenek jó becslések, de nem mutatják a jelentős helyreállás jeleit.
Az orrfejű bálnákkal kapcsolatos további információkért kattintson ide.
Sei bálnák
Az Atlanti-óceán északi része
Nem áll rendelkezésre elegendő adat a jelenlegi állapot értékeléséhez. A felmérések az Atlanti-óceán északkeleti részén a növekedés kevés jelét mutatják. A középső régióban, ahol kevesebb vadászatot folytattak, 1989-ben mintegy 10 500 bálna volt. Kanada partjainál, ahol a múltban nagymértékben zsákmányolták őket, nem állnak rendelkezésre friss becslések a bálnák számáról.
A Csendes-óceán északi része
A legutóbbi felmérések szerint a jelenlegi állomány meghaladja a 35 000 példányt. A Csendes-óceán északi részén élő sei-bálnák felmérése folyamatban van.
Déli félteke
Az IWC nem rendelkezik friss, elfogadott becslésekkel a bőségről vagy a tendenciákról. Nem lehet értékelni, hogy a bálnavadászat elleni védelem óta növekedtek-e, bár más jelentős fenyegetések hiányában ez valószínűnek tűnik.
Ha többet szeretne olvasni a sei-bálnákról, kattintson ide.
Észak-atlanti kisbálnák
Egyike a leginkább veszélyeztetett fajoknak, a legtöbb területen kevés jele van a helyreállásnak. Keleten rendkívül ritkák az észlelések. Nyugaton a populáció mintegy 500 egyedet számlál, a lassú növekedés jeleivel. A fő veszélyt a behálózás és a hajócsapások jelentik.
Északi Csendes-óceáni Jobb bálnák
Szintén nagyon veszélyeztetett, és a helyreállásnak kevés jele van. Az Okhotszki-tenger táplálkozóterületein több száz, a Csendes-óceán északnyugati részén pedig körülbelül 1000 állat élhet, de a Csendes-óceán keleti részén csak néhány tíz egyed van.
Déli jobb bálnák
Egykor körülbelül 70.000-100.000 egyed lehetett. A 2009-es évben körülbelül 14 000 példány volt. Argentína/Brazília, Dél-Afrika és Ausztrália partjainál a populációk erősen, évente 7-8%-kal regenerálódnak. Más populációk (pl. Dél-Amerika nyugati részén) továbbra is kicsik. A dél-atlanti és a Csendes-óceán keleti részén élő populációk az IWC természetvédelmi kezelési tervének tárgyát képezik.
A jeti bálnákról további információkért kattintson ide.
Kék bálnák
Északi Atlanti-óceán
A jelenlegi állapotot még nem értékelték teljes mértékben, de biztató jelek utalnak arra, hogy legalábbis a központi területen növekszik. Izlandnál mintegy 1000 állat él, a Szent Lőrinc-öbölben pedig több száz. Továbbra is ritkák az Atlanti-óceán északkeleti részén, ahol egykor gyakoriak voltak.
Északi Csendes-óceán
Nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy a nyugati területek jelenlegi állapotáról nyilatkozzunk. A Csendes-óceán keleti északi részén több mint 2000 állat él, és a populáció majdnem helyreállt.
Déli félteke
A vadászat előtti populáció mérete 200 000-300 000 bálna lehetett. A becslések szerint 1998-ban körülbelül 2300 egyedet számláltak, és évente 2,4-8,4% között növekedtek. Az IWC jelenleg az antarktiszi kék bálnák felmérését végzi. A törpe kék bálna alfajáról eddig még nem készült felmérés.
A kék bálnákkal kapcsolatos további információkért kattintson ide.
Bálnák
Az Atlanti-óceán északi része
A jelenlegi teljes állomány több mint 75 000 bálna, bár nem minden területet vizsgáltak meg. A felmérések szerint a közép- és nyugat-grönlandi populációk egészséges állapotban vannak. A többi terület állapotát még nem értékelték teljes mértékben. A Földközi-tengeren veszélyeztetettek a hajócsapásokkal szemben.
Északi Csendes-óceán
Nem áll rendelkezésre elegendő adat a jelenlegi állapotuk értékeléséhez. Részleges becslések szerint azonban a Csendes-óceán keleti részén mintegy 10 000 bálna él, és van bizonyíték arra, hogy évente 4-5%-kal növekszik.
Déli félteke
A közelmúltban nem készült teljes körű állapotfelmérés. Van némi bizonyíték arra, hogy a nyarat az Antarktiszon töltő populációk kis, de ismeretlen ütemben növekednek.
Az uszonyos bálnákról további információkért kattintson ide.
Szürke bálnák
A szürke bálnáknak vélhetően két populációja volt. A Csendes-óceán északi részén folyamatban van az egész medencére kiterjedő felmérés. Az 1930-as évek óta védettek, eltekintve a helyreállított észak-észak-csendes-óceáni keleti populáció némi önellátó bálnavadászatától, amelynek állománya jelenleg 27 000 körül van.
A nyugat-észak-csendes-óceáni populáció helyzete bizonytalan, és az IWC természetvédelmi kezelési tervének tárgyát képezi. A Szahalin-szigetnél lévő táplálkozási területen nyugati és keleti állatok is lehetnek. Csak mintegy 200 szürkebálna táplálkozik ott rendszeresen, de a számuk 4% körül növekszik. Az elsődleges veszélyek az olaj- és gáziparral kapcsolatos tevékenységek körül forognak.
A szürke bálnákról további információkért kattintson ide.
Bryde-bálnák
Aryde-bálnák melegebb vizekben élnek. Más fajoknál rövidebb és kevésbé intenzív bálnavadászatnak voltak kitéve, és elsősorban emiatt egyik populációjukat sem tekintik veszélyeztetettnek. A Csendes-óceán nyugati részén az IWC által elfogadott legfrissebb becslés szerint a bálnák száma jelenleg 41 000 körül van. Az 1980-as évek végén az egyetlen másik megbízható becslés (kb. 13 000) az állományra vonatkozóan a Csendes-óceán keleti trópusi részén található.
A Bryde-bálnákkal kapcsolatos további információkért kattints ide.