Mi a Ponzi-séma?
A hagyományos Ponzi-séma egy olyan csalárd befektetési rendszer, amelyben az üzemeltető a befektetések után járó hozamot az új befektetőktől származó tőkéből fizeti ki, nem pedig a törvényes befektetési nyereségből. A Ponzi-séma üzemeltetői szokatlanul magas rövid távú megtérülési rátákkal csábítják az új befektetőket.
A csaló vagy úgy nyerészkedik, hogy a “befektetések” után díjakat számít fel, vagy egyszerűen elmenekül a befektetők pénzével. A Ponzi-rendszerek általában akkor omlanak össze, amikor nincs elég új tőke a meglévő befektetők egyre növekvő körének kifizetésére.
A rendszert a massachusettsi Bostonban élő Charles Ponzi után nevezték el. Az 1920-as években Ponzi elindított egy olyan rendszert, amely a befektetőknek 50%-os hozamot garantált a postai kuponokba történő befektetések után. Bár Ponzi ki tudta fizetni a kezdeti támogatókat, a rendszer felbomlott, amikor nem tudta kifizetni a későbbi befektetőket.
Példák a Ponzi-rendszerekre
- Bernie Madoff: Wall Street-i bróker, akinek vagyonkezelési vállalkozása egy közel húszéves Ponzi-rendszer volt, amely milliárdokat csalt ki a befektetőktől. Madoff rendszerét a feljelentő Harry Markopolos leplezte le.
- JSG Capital Investments: két kaliforniai férfi, akik magas hozamokat ígértek “forró”, tőzsdei bevezetés előtti részvényekbe történő befektetések révén. Tényleges befektetésekre soha nem került sor.
Mi a piramisjáték?
A piramisjáték, más néven láncreferencia-rendszer, egy olyan csalárd üzleti modell, amelyben új tagokat toboroznak olyan fizetési ígéretekkel, amelyek ahhoz a képességükhöz kötik őket, hogy jövőbeli tagokat vegyenek fel a rendszerbe. Ahogy a taglétszám exponenciálisan növekszik, a további tagtoborzás lehetetlenné válik, és az “üzlet” fenntarthatatlanná válik.
A piramisjáték gyakran legális többszintű marketing (MLM) gyakorlatnak tűnik. A törvényes MLM az utólagos értékesítésből származó nyereséget a toborzók bónuszainak kifizetésére használja. A piramisjátékok azonban szinte semmilyen törvényes értékesítést nem tartalmaznak. Ehelyett a korábbi befektetőket a valódi nyereség helyett a későbbi befektetések bejövő pénzeszközeiből fizetik ki.
Példák piramisjátékokra:
- Burn Lounge: Egy online zeneáruház, amely olyan személyeket csábított, akik fizettek a zene eladásának jogáért, miközben díjakat kaptak azért, hogy más személyeket toboroztak az üzletbe. A bónuszokat semmilyen módon nem kötötték az árueladásokhoz. Az FTC 17 millió dolláros ítéletet nyert.
- Give and Take: Egy angol rendszer, amelyben az üzemeltetők egy csoportja 3000 fontot kért belépési díjként, és 20 000 font bónuszt ígért bizonyos számú új tag toborzásáért. A rendszer működtetéséért hat személyt ítéltek el, akik börtönbüntetésüket töltötték.
A Ponzi- és piramisjátékok közötti különbségek
A Ponzi- és piramisjátékok hasonlóak, de nem azonosak.
A két csalás közötti lényeges különbség az, hogy a Ponzi-séma általában csak befektetést követel valamibe az áldozataitól, és egy későbbi kifizetési időpontban ígért hozamot.
A piramisjátékok a Ponzi-sémáktól eltérően általában lehetőséget kínálnak az áldozatnak arra, hogy pénzt “keressen” azzal, hogy több embert toboroz az átverésbe.
A SEC és a CFTC mind a Ponzi-, mind a piramisjátékok elkövetői ellen eljárást indít, és a bejelentők nélkülözhetetlenek az ilyen típusú csalások felderítésében.
Lépjen kapcsolatba egy tapasztalt bejelentő ügyvéddel
Van információja a Ponzi- vagy piramisjátékkal kapcsolatos csalásról? Mi segíthetünk. Küldje el biztonságos űrlapunkat, vagy hívjon minket még ma a (212) 350-2764-es telefonszámon, hogy bizalmas konzultációt kérjen egy tapasztalt bejelentő ügyvédtől.