A Platón filozófus által a Kr. e. 4. század elején alapított Akadémia talán az egyik legkorábbi felsőoktatási intézmény volt. Bár nem volt olyan, mint egy egyetem, ahová az emberek beiratkozhattak és felsőfokú diplomát szerezhettek, az egyik első olyan helyként működött, ahol tudományos és filozófiai kérdések elkötelezett kutatására került sor, legalábbis Európában, összegyűlt tudósok által.
Fő funkciója Platón filozófiai felfogásának oktatása volt, de arra is kihívást jelentett tudósainak, hogy a világegyetemünk újfajta megértését fejlesszék ki. Ezzel az egyik első ismert intézmény lett, amely a világegyetemünkkel kapcsolatos alapvető felfedezéseknek szentelte magát.
Az Akadémia megalapítása
Platón valamikor i. e. 390-380 között alapította az Akadémiát Athénban. Az iskola alapvetően Platón filozófiájának tanítására szolgált. Az Akadémia kezdetben egy olyan területen helyezkedett el, amely egy olajfákból álló liget vagy kert volt, amelyhez szobrok és közeli épületek tartoztak. Az akadémia kifejezés az Akadémosz vagy Hekadémosz nevéből származik, egy mitikus hősből, akinek a kertet szentelték. Ez a kifejezés egyszerre lesz Platón iskolájának megnevezése, de az akadémia és az akadémikus szavunk is.
Az Akadémia ötlete az volt, hogy legyen egy olyan intézmény, ahol elhivatott tudósok találkoznak, vitatkoznak és előadásokat tartanak a világegyetem természetéről. Platón úgy vélte, hogy a tudást nem csupán szemlélődéssel, hanem vitával, tanítással és kutatással lehet elérni.
Platón kezdetben sok előadást és szemináriumot tartott, ahol a tudósokból álló válogatott hallgatóság kérdéseit is megválaszolta. A tárgyak középpontjában a matematika, a természettudományok, a csillagászat, a dialektika, a filozófia és a politika állt. Platónhoz más ismert filozófusok is csatlakoztak az akadémián, köztük Arisztotelész, mielőtt saját akadémiát alapított volna, miután összeveszett Platón filozófiájával. Míg kezdetben az akadémia olyan iskolaként működött, amely Platón filozófiáit tanította a természeti világról, ez a Kr. e. 3. század közepére megváltozott.
Az akadémia folytonossága
Kr. e. 266 körül Arcesilaus lett a scholarcha vagy az akadémia vezetője. Ő fejlesztette ki azt, ami a platonizmus szkeptikus iskolájaként vált ismertté. Ebben az időszakban a szkeptikusok és a sztoikusok számos filozófiai eszmére gyakoroltak hatást, bár a platonista szkeptikusok mindkettőt bírálták. A szkepticizmus úgy látta, hogy a világegyetem megismerhetetlen, és bolondság azt kutatni.
Arcesilaus ezzel szemben azt tanította, hogy a szkepticizmust a valószínűség fokozataival kell mérni. Bár igaz lehet, hogy bizonyos dolgok megismerhetetlenek, mégis lehet úgy törekedni a megismerésre, hogy egy bizonyos fokú valószínűséget lehet tulajdonítani. Ez teszi tehát a tudás hajszolását érdemessé, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy egy adott témáról többet és bizonyos fokú ismereteket szerezzünk, bár lehet, hogy nem érjük el teljesen a teljes tudást egy témáról. A tudáshoz való agnosztikus hozzáállás központi szerepet játszott az új filozófiában.
Az úgynevezett “Új Akadémia” korában az iskola továbbra is a platóni szkepszis mellett kötelezte el magát. A filozófus Karneadész azonban Kr. e. 159 körül átvette az irányítást. Bár fenntartotta a szkeptikus filozófiát, azt állította, hogy a tudás nem teljesen megismerhető. Azt állította, hogy a valószínűségnek nagyobb fokai vannak. Azt állította, hogy élni kell, és élni azt jelenti, hogy vezérelvekre van szükségünk.
Ezeknek az elveknek abból a tudásból kell kiindulniuk, amely a legvalószínűbb, hogy igaz, még akkor is, ha soha nem lehetünk benne biztosak. Ezért úgy kell törekedni a tudásra, hogy a lehető legnagyobb mértékben megértsük egy téma valószínűségét, még akkor is, ha elismerjük, hogy nem érthetjük meg teljesen a témát, és bizonyos fokú agnosztikus hozzáállással kell rendelkeznünk. Ez a filozófia valamivel liberálisabb volt, mint Arcesilaus hitvallása, mivel több bizonyosságot próbált tulajdonítani a tudásnak.
A szkepticizmus filozófiája továbbra is erős hatással volt a platóni iskolára egészen Kr. e. 90-ig, amikor az aszkaloni Antiokhosz kezdte vezetni az iskolát. Ekkorra a sztoikus hatások már jobban kezdték befolyásolni az iskolát.
Antiokhosz fő meggyőződése az volt, hogy az elme képes megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól. Úgy vélte, hogy a tudás, az erkölcs és a megértés alapjait meg kell vizsgálni, és az igazság keresése döntő fontosságú, és lényünk lényege. Antiokhosz sok tekintetben úgy vélte, hogy a Platón kezdeti eszméi által létrehozott Régi Akadémiát eleveníti fel. Antiokhosz gondolatai befolyásossá válnak, és ő lett Cicero egyik legfőbb tanítója és befolyása.
Ez a hirdetés Lerombolás és újjáépítés
Kr. e. 86-ban maga az iskola elpusztult egy tűzben, amely valószínűleg Athén ostroma során keletkezett. Az Akadémia újjáépítése lehetetlennek bizonyult; a tanítás azonban Kr. e. 84-ben már újraindult Athénban, Ptolemaiosz gimnáziumában. A tanítás a római korban is virágzott, mivel tanítása még a római tisztviselőkre és másokra is hatással volt. A Kr. u. 5. században már mozgalom indult magának az Akadémiának az újjáalapítására. Seggnek nevezték őket, a neoplatonisták i. sz. 400-410-re megalapították az új Akadémiát.
A neoplatonisták úgy gondolták, hogy Platón eredeti eszméit elevenítik fel, azonban most már maguk is sokféle eszme hatása alá kerültek, ami azt jelzi, hogy filozófiájuk nem csak egyetlen központi témát ölel fel. Ennek az új filozófiának közös hiedelmei voltak, hogy a lélek vagy az ember a világegyetem mikrokozmosza, és hogy ennek a mikrokozmosznak arra kell törekednie, hogy az isteni és a természeti világ jobban működjön. Egy sor szertartáson megy keresztül az ember, amelyek segítenek létrehozni egy olyan magot, amely a tiszta és etikus életnek szenteli magát, amely aztán közelebb visz minket létünk isteni természetéhez. Az Egyet az isteni forrásnak tekintik, ahol arra kell törekednünk, hogy elérjük a megértést és az egységet ezzel a forrással.
Ezeknek az elképzeléseknek nagy részét a keleti miszticizmus befolyásolta, amely keveredett az egységes és egységes univerzum kialakulóban lévő elképzeléseivel. Ez a filozófia később nagy befolyással bír a középkorban, ahogy egyesül a keresztény gondolkodókkal és filozófusokkal. Az iskolán belül azonban mások nem vallották magukat mindennek, vagy akár csak nagyrészt ennek a filozófiának, így némileg kétséges, hogy a neoplatonisták valójában egyetlen egységes gondolkodási iskola voltak.
Mindamellett a neoplatonisták jelenléte újjáélesztette az akadémiát I. Justinianus uralkodásáig, aki Kr. u. 529-ben bezáratta az összes filozófiai iskolát. Justinianus úgy vélte, hogy a filozófiai iskolák, amelyek a politeista múltból származtak, eretnekek, ezért be kell zárni őket.
A platonizmus filozófiái azonban keleten fennmaradtak, mivel a keleti keresztények sok olyan filozófus menekültet befogadtak, akik a filozófiai iskolák bezárása során elhagyták a Bizánci Birodalmat. Ez vezetett végül ahhoz, hogy ezek az iskolák a későbbi középkoron keresztül hatással voltak Nyugatra, amikor a filozófiák némelyike a régi klasszikus művek újragondolásával kezdett összeolvadni a keresztény gondolkodással.
Az Akadémia öröksége
Az Akadémia öröksége azáltal, hogy ez volt az első ismert hely, ahol a tudósok összegyűltek, vitatkoztak, vitatkoztak és tanítottak a világegyetemről és annak megértéséről. A felsőoktatás fogalma új eszme volt az Akadémia alapításakor. Végül ezért került be az akadémia szó a saját szókincsünkbe.
A reneszánsz idején a görög filozófiák iránti érdeklődés újraéledése, általában véve, sokakat arra késztetett, hogy újra megvizsgálják a görög filozófusok és az akadémia régi szövegeit és tanításait. Néhány filozófia, például a neoplatonizmus, a keresztény és későbbi gondolkodásra is hatással volt. Az akadémia elképzelései a késő középkorban kezdték befolyásolni a nyugaton kialakuló tudomány és filozófia fogalmát. Ez vezetett végül az új vagy modern akadémiák létrehozásához, és befolyásolta az egyetemek fejlődését a későbbi időszakokban. Bár maga az akadémia különböző filozófiai irányzatokon ment keresztül, a tudósok vitára, tanításra és tanulásra való összegyűjtésének koncepciója mély hatást gyakorolt a felsőoktatási és tudásintézmények létrehozására vonatkozó nyugati elképzelésekre.
- Az akadémia alapításáról bővebben ld: Press, Gerald A. 2007. Platón: A Guide for the Perplexed. Útmutató a tanácstalanok számára. London ; New York: Continuum.
- Az Akadémia történetét lásd: Reale, Giovanni, John R. Catan és Giovanni Reale. 1990. Platón és Arisztotelész. A History of Ancient Philosophy, Giovanni Reale ; 2. Albany, NY: State Univ. of New York Press.
- Arcesilausról bővebben ld: Algra, Keimpe, szerk. 2005. The Cambridge History of Hellenistic Philosophy. 1st pbk. ed. Cambridge ; New York: Cambridge University Press, pg. 324.
- Carneades filozófiájáról bővebben ld: Furley, David J., szerk. 1999. Arisztotelésztől Augustinusig. Routledge History of Philosophy, 2. kötet. London ; New York: Routledge, 271. o.
- Antiokhoszról és filozófiájáról bővebben ld: Sedley, D. N., szerk. 2012. The Philosophy of Antiochus. Cambridge ; New York: Cambridge University Press.
- A neoplatonistákról bővebben ld: Gregory, John. 1999. The Neoplatonists: A Reader. 2nd ed. London ; New York: Routledge.
- A jusztiniánuszi filozófiai iskolabezárásokról bővebben ld: Adamson, Peter és Peter Adamson. 2014. Klasszikus filozófia. Első kiadás. A filozófia hézagmentes története, Peter Adamson ; 1. kötet. Oxford: Oxford University Press, pg. 259.
- Az Akadémia örökségéről bővebben ld: Power, Edward J. 1991. A Legacy of Learning (A tanulás öröksége): A nyugati oktatás története. SUNY sorozat, az oktatás filozófiája. Albany, N.Y.: State University of New York Press, 29. oldal.
Admin, Maltaweel és EricLambrecht
.