A legtöbb országban törvényeket vezettek be a gyermekek és a fiatalok védelme, megelőzése érdekében bizonyos veszélyektől vagy ártalmaktól.
Egyesült KirályságSzerkesztés
TörténelemSzerkesztés
1908-ban bevezették a Children Act 1908-t, amelyet a Children and Young Person Act 1920 követett a 20. század elején a fiatalok és a gyermekek védelmét szolgáló törvénycsomaggal. A Children and Young Persons Act 1933 egységes törvénybe foglalta a törvényeket.
A Children Act 1933 definiálta a gyermek elhanyagolását és bántalmazását, ahogyan azt ma a jólét és a jólét összefüggésében értelmezzük. A jólét (egészség, biztonság és boldogság) az a táplálék, táplálék, amely az embert jól, egészségessé teszi.”
Egy kommentátor megjegyzi, hogy “az 1948 előtti időszakban a kiszolgáltatott gyermekekkel végzett munka nagy részét az “erkölcsi” vagy családsegítők végezték. Ezek többnyire önkéntes munkások voltak, akik olyan csoportokon belül tevékenykedtek, mint például az Anglikán Egyház erkölcsi jóléti egyesületei. Feladatuk kiterjedt a barátságtalan lányok, hajadon anyák és csecsemők támogatására, a prostitúció megelőzésére, valamint a nemi betegségek kezelésének és terjedésének megelőzésére. A fiúkat nem tekintették széles körben szexuálisan kiszolgáltatottnak, és alig szerepeltek a gyermekbántalmazásról és a prostitúcióról szóló vitákban.”
A jólét a biztonságra, kényelemre és érzelmi elégedettségre való személyes motiváció és törekvés, amely a folyamatot mozgatja. Az 1989. évi Children and Young Peoples Act 1. szakasza szerinti gyermekkínzás bűncselekménye az egészség és biztonság védelmét szolgálja. A tanulás, mint a jóllétre való törekvés másik lényeges összetevője, a 44. szakasz hatálya alá tartozik.
A gyermekvédelem, valamint az elhanyagolás és a bántalmazás megelőzése mindvégig ezt a modellt követi. Ez a megközelítés vezette a gyermekszegénység felszámolásának politikai imperatívuszát a közegészségügyi járványügyi rendszerben. Az Egészségügyi Világszervezet által támogatott nemzetközi program az Egészség mindenkinek programozási célban és nemzeti szinten az Egészség minden gyermekért elnevezésű programban. A jólét közegészségügyi imperatívuszát pontosan tükrözi a képességek társadalmi-gazdasági filozófiája, mint jóléti közgazdaságtan.
Míg a Children and Young People Act 1933 megteremtette az alapokat, ezeket később az 1989-es Children Act és az azt követő jogszabályi részlet az állami foglalkoztatás, oktatás, egészségügy és jólét területén konszolidálta. Nemzetközi szinten az elvek az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében öltöttek testet.
Fontos változások 1933-ban:
- A kivégzés alsó korhatárát 16 évről 18 évre emelték.
- A büntethetőségi korhatárt 7 évről 8 évre emelték.
- A munkavállalás alsó korhatárának bevezetése 14 évben.
- A dohányzás és a dohánytermékek vásárlásának alsó korhatárát 16 évben állapították meg.
- A prostitúció és a bordélyházba való belépés alsó korhatárát 16 évben állapították meg.
- A magánterületen történő alkoholfogyasztás alsó korhatárát 5 évben állapították meg.
Jelenlegi jogszabályokSzerkesztés
| Védelem | Szabályozás | Szabályozás |
|---|---|---|
| Alkohol | Licensing Act 2003 Children and Young Persons Act 1933 |
|
| Tobacco | The Children and Young Persons (Sale of Tobacco etc.) Order 2007 Children and Young Persons Act 1933 (Tobacco and Primary Medical Services (Scotland) Act 2010). Tobacco Retailers Act (Northern Ireland) 2014 |
|
| Szerencsejáték | Gambling Act 2005 National Lottery Regulations 1994 |
|
| gyermekek foglalkoztatása | Children and Young Persons Act 1933 (England) Management of Health and Safety at Work Regulations 1999 |
|
| Tűzijáték | Pyrotechnikai cikkekről (biztonság) szóló 2010. évi rendelet Tűzijátékról szóló 2004. évi rendelet |
|
| Videojátékok és filmek | Videofelvételekről szóló 1984. és 2010. évi törvények |
Filmek, 2015-től a korhatár-besorolások jelenleg a következők,
(Az U és PG besorolások korlátlanok) Videojátékok, 2015-től a korhatár-besorolások jelenleg a következők,
(PEGI 3 és PEGI 7 korlátozás nélkül) |
| Aeroszol spray festék | Anti-social Behaviour Act 2003 | Aeroszol spray festéket tilos 16 éven aluliaknak eladni. |
| Tizenhat éven aluliakkal szembeni kegyetlenkedés | Children and Young Persons Act 1933 | Ez a 16. életévét betöltött személy, aki felelősséget visel az ezen életkor alatti gyermekért vagy fiatalért, jogellenes: szándékosan bántalmazza, rosszul bánik vele, elhanyagolja, elhagyja vagy kiteszi őt, vagy bántalmazza, rosszul bánik vele, elhanyagolja, elhagyja vagy kiteszi őt olyan módon, amely alkalmas arra, hogy szükségtelen szenvedést vagy egészségkárosodást okozzon neki (beleértve a látás, a hallás, a végtag vagy a test szerv sérülését vagy elvesztését, valamint bármilyen mentális zavart). |
| Tizenhat éven aluli személyek koldulásra való felhasználásának okozása vagy engedélyezése | Children and Young Persons Act 1933 | Tiltott dolog 16 éven aluli személyt nyilvános helyen koldulni hagyni. |
| Szexuális visszaélés | Sexual Offences Act 2003 Sexual Offences (Scotland) Act 2009 |
A szexuális beleegyezés korhatára 13 év az Egyesült Királyság egész területén, Angliában, Skóciában, Walesben és Észak-Írországban. Ez magában foglalja az összes koronafüggőséget és tengerentúli területet is. Ugyanakkor illegális, ha valaki 16 év alattiakkal, illetve 18 év alattiakkal a bizalmi helyzetben lévők esetében szexuális kapcsolatot létesít. Bizalmi helyzetben lévő személynek minősül például a tanár, orvos stb. Jogellenes 18 év alatti személyről (korábban 16 év alatti, mielőtt a szexuális bűncselekményekről szóló 2003. évi törvény 18 évre emelte a korhatárt) |
GyermekvédelemSzerkesztés
A gondatlanság és a szerződés törvényeiSzerkesztés
A fenti rendelkezésekből kitűnik, hogy illetlen vagy pornográf álló/mozgó képek birtoklása jogellenes, amelyek mind a gyermekekről és fiatalokról szóló 1933. évi törvény (Children and Young Peoples Act 1933) elveit követik, a gyermekvédelem a gyermekeknek a potenciálisan veszélyes, bármilyen jellegű termékeknek való kitettségével és fogyasztásával foglalkozik.
A törvény a Donoghue kontra Stevenson UKHL 100 követte, hogy tükrözze a gondatlanság új jogát és a magánjogi korlát lebontását a szerződési jogban. Az új jog elismerte, hogy a termék gyártója sok féllel távolabb lehet a termék végső fogyasztójától, és hogy a termék potenciálisan veszélyes, de nem vizsgálható tartalmat tartalmazhat. Ez történhet akár az összetevőn, akár a csomagoláson keresztül. Az élelmiszer-intolerancia egyszerű példa erre. A vásárló nem tud a potenciális allergiás tartalomról, hacsak a gyártó nem tájékoztatja erről egyértelműen.
A termék vásárlója, vagy általánosabban “beszerzője” (az a személy, aki beszerzi) nem feltétlenül a végső fogyasztó. A szülő a gyermeke számára szerez be, aki potenciálisan a legveszélyeztetettebb fogyasztó. Az 1933. évi gyermek- és ifjúsági törvény 1. szakaszának (1) bekezdése a gyermekkínzás bűncselekményének minősíti, ha a gyermekért felelős személy “olyan módon teszi ki a gyermeket, amely valószínűleg szükségtelen szenvedést vagy egészségkárosodást okoz neki” (kiemelés a szövegben). A megközelítés nem különbözik a munkavédelemtől, de nem a munkavállaló, hanem a fogyasztó esetében.
A cselekvés “módja” a fontos: a tevékenységet megfelelő kockázatértékelést követően biztonságosan végzik-e, hogy megfeleljen a Donoghue által megállapított gondatlansági jogi gondossági kötelezettségnek. A gyermekért felelős személynek ismernie kell a gyermek ételallergiáját, és ellenőriznie kell a termék tartalmát a lehetséges ételintoleranciák szempontjából, mielőtt engedélyezné a gyermek számára a termék fogyasztását.
A gyermek jólétének védelmeSzerkesztés
A gyermekvédelem közvetlenül következik ezekből az elvekből. A védelem a szükséges védőintézkedések megtételét jelenti, hogy a gyermek biztonságosan fogyaszthasson bármilyen terméket, lépcsőkapukat, biztonsági öveket, védőlábbelit, szemüveget, alapvető higiéniát stb. A lista végtelen, és a legtöbb esetben nyilvánvalóan a józan észnek felel meg. A felelős személy mulasztása a gyermekkínzás bűncselekményének minősül, mivel nem védte a gyermeket olyan körülmények között, amelyek megfelelnek a biztonságos és hatékony ellátás biztosításának.
A szülő, a gyermekért szülői felelősséggel rendelkező személy kifejezett felelősséggel tartozik, bárki is felelős a gyermekért az adott időpontban (a törvény 17. §-a). A munkavédelemhez hasonlóan a szülői felelősséggel járó hatáskörök átruházhatók, de a kötelezettségek nem. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő és megfelelően tájékozott más személyek vállaljanak felelősséget gyermekeikért (lásd még s.2(9)-(11) Children Act 1989).
Megfelelő hozzájárulás vagy beleegyezésSzerkesztés
A termék gyermek általi biztonságos fogyasztása azt jelenti, hogy a felelős személynek teljes mértékben tisztában kell lennie a termék rendeltetésszerű, biztonságos használatával. A szerződési jogban való mellőzés, annak sugallása, hogy a termék olyasmit tesz, amit nem tesz, vagy a termékek eladása olyanoknak, akik nem teljesen értik, hogy mit kapnak, potenciálisan veszélyes a gyermekre, mint végső fogyasztóra nézve. Az egészségügyi és orvosi kezelés magában foglalhat valamilyen fizikai érintkezést, amely esetben a megfelelő beleegyezés hiánya potenciális testi sértésnek vagy akár testi sértésnek minősül. A beszerzőt olyan helyzetbe kell hozni, hogy fel tudja mérni a termék megbízható használata során a gyermeket fenyegető esetleges kockázatokat. (lásd 1.19. Referenciaútmutató a vizsgálathoz és kezeléshez való hozzájáruláshoz (DOH 2009)).
Jólét, kockázatértékelés és a gondatlanság számításaSzerkesztés
Mint az egész életben, a beszerzett termék valószínűsíthető előnyei is járnak lehetséges nem előnyös tulajdonságokkal. A beszerzés gondos tevékenység, amely a legjobb ár-érték arány elérésére törekszik. A termék előnyeit a szerződési jogban a teljesítésre meghatározottak szerint kell kielégítően teljesíteni. Az élelmiszer-intoleranciákhoz és a vizsgálathoz és kezeléshez való hozzájáruláshoz hasonlóan a beszerzőt is tájékoztatni kell a megbízhatóan teljesítő termék körülményeire vonatkozó esetleges veszélyekről.
A jólét meghatározza azt a folyamatot, amelynek során a megfelelő hozzájárulás vagy beleegyezés megadására kerül sor olyan termékek beszerzésekor, amelyek a beszerző sajátos körülményei között előnyösek és biztonságosak lesznek. Ha a gyermek a beszerzett termék végső fogyasztója, akkor a gyermek jóléte (egészsége, biztonsága és boldogsága) a legfontosabb szempont a döntés meghozatalakor (lásd az 1989. évi gyermekjogi törvény 1. szakaszának (1) bekezdését).
Egyensúlyt kell teremteni a gyártó kötelezettségei és a beszerző kötelezettségei között a gyermek biztonságos termékfogyasztása érdekében. A gondatlansági kalkulus a beszerzés hatékonyságának szellemében olyan jogi megközelítés, amely ezt az egyensúlyt gazdasági alapon próbálja megteremteni. Ez a legkönnyebben a biztosítási felelősség szempontjából érthető meg. A gépkocsivezetőnek legyen-e gondossági kötelezettsége az éjszaka kivilágítatlan kerékpárosokkal szemben, vagy a kerékpárosnak legyen gondossági kötelezettsége, hogy éjszaka megfelelően megvilágítsa a kerékpárját? A kerékpár megvilágításának költségei lényegesen kisebbek, mint a kivilágítatlan kerékpárosokkal szemben gondossági kötelezettséggel járó vezetés költségei.
A gyermek jólétének előmozdítása és a CAF értékeléseSzerkesztés
A szülőnek a gyermek biztonságos fogyasztásához szükséges valamennyi terméket, környezetet, szállást, árut és szolgáltatást is meg kell szereznie (beszereznie). Ennek elmulasztása ismét gyermekkínzás bűncselekményének minősül a s.a törvény 1. cikkének (2) bekezdése alapján a fizikai elhanyagolás és a kár megelőzésének elmulasztása, mint az egészség és a fejlődés károsodása a Working Together to Safeguard Children (lásd, 2. rész B, 24, sentencing guidance, Átfogó alapelvek: Átfogó alapelvek: Assaults on children Assaults on children és Cruelty to a child; és Introduction, Working Together to Safeguard Children (HMG 2015) the governmental child protection guidance).
Az integrált ellátásra vonatkozó közbeszerzési eljárás az úgynevezett Children and Family Assessment, CAF Assessment, az integrált ellátásra. Ennek eredménye egy CAF cselekvési terv a gyermek jólétének védelme és előmozdítása érdekében, a gyermek szükségleteit legjobban kiszolgáló szolgáltatások meghatározott eredményeivel, amelyeket a megfelelő beleegyezés feltételei szerint kell nyújtani (lásd az Együttműködés 1.35. pontját).
A családjogi rendszerben a CAF-értékelést a Gyermek- és Családjogi Bírósági Tanácsadó és Felügyeleti Szolgálat (CAFCASS) végzi a családjogi bírósági eljárásokban érintett gyermekek jólétének védelme és előmozdítása érdekében. Az ifjúsági igazságszolgáltatási rendszerben és a sajátos nevelési szükségletek esetében a CAF-értékelést a helyi tanácsok szülői felelősséggel foglalkozó egységei végzik a 2001. évi sajátos nevelési szükségletekre vonatkozó (egységes szerkezetbe foglalt) rendeletek 2. jegyzékének megfelelően.
A gyermek mindenek felett álló érdekeEdit
A döntéshozatalEdit
A gyermek biztonságos fogyasztása érdekében beszerzett valamennyi szükséges termékről: környezetről, szállásról, áruról és szolgáltatásról hozott döntésnek a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szolgálnia. A gyermek egy személy, nem pedig egy tárgy, aki egyszerűen nem képes arra, hogy a saját nevében hozzájárulást adjon, amíg Gillick Competent erre nem képes. Őt továbbra is be kell vonni a szükségleteit legjobban szolgáló termékekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokba, a 2005. évi mentális kapacitásról szóló törvény 4. szakaszában foglalt, a legjobb érdekeket szolgáló meghatározásnak megfelelően. Ha a felelős személy ezt elmulasztja, az érzelmi elhanyagolás miatt bűncselekménynek minősül (lásd 2. rész B, 24. pont, büntetéskiszabási útmutató, Átfogó alapelvek: Átfogó alapelvek: Assaults on children Assaults on children és Cruelty to a child; and Introduction, Working Together to Safeguard Children (HMG 2015) the governmental child protection guidance).
The welfare checklistEdit
Working Together to Safeguard Children kiterjeszti a mentális képességet a szülői képességre a szülői felelősséggel rendelkező személy esetében, és a s.1(3)(a)-(f) szerinti legjobb érdek mérlegelése az ún. Ez az Egyesült Királyságban a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 3. cikkének végrehajtása A gyermek mindenek felett álló érdeke.
s.1(3)(a) a gyermek kívánságait és érzéseit életkorának és tapasztalatainak fényében; a gyermek bevonása a döntéshozatali folyamatba (lásd még s.17(4A) és s.47(4A) Children Act 1989).
s.1(3)(b) a gyermek fizikai, érzelmi és oktatási szükségletei; a fizikai és érzelmi elhanyagolás megelőzése és a megfelelő oktatásban való részesülés (s.36 Children Act 1989) a gyermek adottságainak, képességeinek és esetleges különleges szükségleteinek megfelelően (s.7 Education Act 1996).
s.1(3)(c) a körülmények megváltozásának valószínű hatása a gyermek számára biztosítandó termékek, mint környezet, szállás, áruk és szolgáltatások várható eredményei.
s.1(3)(d) a gyermek kora, neme, háttere és egyéb releváns jellemzői meghatározzák a gyermek jelenlegi állapotát, amelyre a rendelkezésnek ki kell térnie.
s.1(3)(e) a gyermeket ért vagy fenyegető kár; meghatározza a kárt, mint a gyermeket ért rossz bánásmódot vagy az egészségének és fejlődésének károsodását, vagy a körülményeit érintő olyan veszélyeket, amelyek miatt fennáll a veszélye annak, hogy kárt szenved. Csakúgy, mint a munkahelyi egészség és biztonság esetében, ezek a jelenlegi gondozási környezet kockázatai.
s.1(3)(f) a szülők vagy bárki más relevánsnak tekintett személy képessége a gyermek szükségleteinek kielégítésére; a szülők képessége és felelőssége a gyermek jólétét elősegítő szükséges termékek, mint környezet, szállás, áruk és szolgáltatások beszerzésére, amelyeket a gyermek jólétének biztosítása érdekében biztonságosan biztosítanak számára.
Döntéshozatal és jogi fogyatékosságEdit
Mind üzleti, mind társadalmi szükségszerűség, hogy mindenkinek lehetőséget adjunk a termelők kínálatának biztonságos és kielégítő fogyasztására. Egyesek, nem biztos, hogy képesek megfelelő beleegyezést vagy hozzájárulást adni az igényeiket legjobban kiszolgáló termékek biztonságos használatához. A szülők esetében a gyermekeik szükségleteit, hogy gyermekeik biztonságban legyenek. Ezt nevezzük jogi fogyatékosságnak.
A fogyatékosság a cselekvőképesség és a képesség közötti különbség. A szülők esetében a szülői cselekvőképesség a Working Together és a szülői képesség az 1989. évi Children Act s.1(3)(f) alapján. A fogyatékosságot olyan szellemi vagy fizikai károsodásként határozzák meg, amely a szokásos napi tevékenységeket hátrányosan befolyásolja. Aki nem tudja használni a lábait, az fizikailag nem képes járni. Nem képes arra, hogy a szokásos napi tevékenységet, például a bevásárlást elvégezze valamilyen korrekciós intézkedés, például mozgássérült robogó nélkül (lásd a 2010. évi egyenlőségi törvény 6. szakaszát és a fogyatékosság értékelésénél figyelembe veendő kérdésekről szóló iránymutatást).
A mentális cselekvőképesség az a képesség, hogy egy adott kérdésben a legjobb érdekek meghatározása során döntéseket tudjon hozni, hogy mentálisan képes legyen megfelelő beleegyezést vagy hozzájárulást adni. A mentális képesség megállapításához szükség van azokra az információkra, amelyek alapján a személy jólétének védelme érdekében a döntést meg kell hozni. Az információk feldolgozására és a döntéshozatalra való mentális képesség hiánya olyan jogi fogyatékosságot jelent, amely a személyt alkalmatlanná teszi arra, hogy ügyvédet bízzon meg (2006. évi mentális kapacitásról szóló törvény 3. szakasza, 26 magyarázó megjegyzés a mentális kapacitásról szóló törvényhez (2005); 1.6 Családjogi jegyzőkönyv (Law Society 2010)).
Testi, erkölcsi és érzelmi egészség, a döntéshozatal szellemi képességeiSzerkesztés
A testi és erkölcsi egészség a döntéshozatalban használt szellemi képességekre utal. A fizikai egészség az a szellemi képesség, amely képes megérteni az anyag és az energia önmagunkra és másokra gyakorolt hatását. Vagyis annak megértése, hogy egy személyt hogyan lehet fizikailag károsítani, amit a gondatlansági jogban kauzalitásnak neveznek. Az erkölcsi egészség az a szellemi képesség, hogy felismerjük azokat a személyeket és a környezetet, akiket a gondatlansági jogban szereplő cselekmények és mulasztások károsíthatnak, a felebaráti elv.
A gyermekekről és a fiatalokról szóló 1933. évi törvény 1. részének címe “A gyermekekkel szembeni kegyetlenség és a fizikai és erkölcsi veszélynek való kitettség megelőzése”. Az 1. § (1) bekezdése szerint a gyermekek elleni kegyetlenkedés bűncselekménye magában foglalja “…a szükségtelen egészségkárosodást okozó módon történő kitettséget.”. Itt is az expozíció módja veszélyezteti a gyermek testi és erkölcsi egészségét, mint szellemi képességeket. Ez nem jelent mást, mint rossz példát mutatni akár a másokkal szembeni viselkedésben (erkölcsi egészség), akár a potenciálisan veszélyes tárgyakkal való gondatlanságban, pl. gyorshajtás a gépkocsival.
A lelki egészség elsősorban az értelmi egészség, a fizikai és erkölcsi egészség megértésén alapuló érvelési képesség a döntések meghozatalakor, hogy ne okozzon kárt a szomszédnak vagy a szomszédságnak. Másodsorban az a kompetencia, hogy az ilyen érvelést és döntéshozatalt követő megfelelő beleegyezés vagy megállapodás feltételei mellett részt vegyünk a személyes vagy üzleti társadalmi kapcsolatokban. Harmadszor, ez az e kompetenciák alkalmazásának valószínűsíthető képessége, hogy a növekedés és a jólét érdekében megragadja a lehetőségeket, majd megbízhatóan teljesítsen.
A gyermek fejlődése és a szülői felelősségSzerkesztés
A Gyermekekről szóló 1989. évi törvény egészségügyi minisztériumi bevezetője a szülői felelősség új fogalmát így írta le: “a szülői felelősség által biztosított hatáskörök csak a gyermek testi, érzelmi és erkölcsi egészségre való nevelésére léteznek”. Lord McKay of the Clasfern, a lordkancellár, amikor a törvényt a parlament elé terjesztette, azt mondta: “…a szülői felelősség és az ezzel járó valamennyi jog elsöprő feladata az, hogy a gyermeket fizikailag és erkölcsileg megfelelően fejlett felnőtté nevelje”.
A gyermek testi és erkölcsi egészsége a testi és erkölcsi képességek fizikai fejlődéseként és viselkedésbeli (erkölcsi) fejlődéseként; a gyermek érzelmi egészsége az értelmi fejlődésként fejlődik, hogy képes legyen e megértések alapján érvelni a döntések meghozatalakor; a szociális fejlődés a személyes és üzleti társas kapcsolatok létesítéséhez szükséges kompetenciaként; és az érzelmi fejlődés a valószínűsíthető képességként, hogy a növekedés és jólét érdekében megragadja a lehetőségeket és megbízhatóan teljesítsen (lásd a 17. sz.(11) Children Act 1989).
“A gyermek személy, nem pedig az aggodalom tárgya “Edit
Lady Elizabeth Butler Sloss tette ezt a gyakran idézett megjegyzést a clevelandi gyermekbántalmazási botrányt vizsgáló vizsgálatában. Mint orvosi tudományág, az 1933-as Children and Young Peoples Act (gyermek- és ifjúsági törvény) 1. és 44. szakasza szerinti gyermekjólétet csak a gyermek kívánságainak és érzéseinek figyelembevétele különbözteti meg a 2006-os állatjóléti törvény 9. szakasza szerinti állatjóléttől, amikor a gyermek érdekében hozott döntések meghozatalakor figyelembe veszik a gyermek kívánságait és érzéseit, miután a Mental Capacity Act 2005 4. szakaszát a Working Together to Safeguard Children és a Children Act 1989 1(3)(a)-(f) szakasza kiterjesztette a szülői képességekre.
Az állat egy tárgy, míg a gyermek egy személy, és ez a megkülönböztetés volt a Children Act 1989 egyik központi szándéka. Lord McKay is ezt mondta a törvény bevezetésekor: “Azokat az időket, amikor a gyermeket a családja birtokának tekintették, sőt elvesztése esetén perelhették, ma már örökre eltemették”. A gyermeket szociálisan és érzelmileg fejlesztik, amíg nem cselekvőképes, azáltal, hogy teljes mértékben bevonják a döntéshozatalba az ő érdekében, amíg Gillick Competentként cselekvőképessé nem válik.
Fogyatékosság, szülői fogyatékosság és társadalmi befogadásSzerkesztés
A Department of Work and Pensions fogyatékossági értékelése a fizikai és szellemi képességek mérése klinikai vagy ellenőrzött körülmények között a munkaegészségügytől a foglalkoztatási teljesítmény tekintetében. A fogyatékosság tesztje a képesség, mint “a mindennapi tevékenységeket hátrányosan befolyásoló mentális vagy fizikai károsodás”, mint társadalmi teljesítmény. A cselekvőképesség értékelését az 1990. évi NHS and Community Care Act (NHS and Community Care Act 1990) 47. szakasza szerinti otthoni fogyatékossági vizsgálat során alkalmazzák.
A szülő esetében a szülői fogyatékosság az a szellemi vagy fizikai károsodás, amely hátrányosan befolyásolja a gyermek mindennapi tevékenységét, hogy a gyermeknek olyan ellátást nyújtson, amelyet egy szülőtől ésszerűen elvárható lenne, hogy egy hasonló gyermeknek nyújtson (1989. évi Children Act 31. szakasz).
A szülők szellemi vagy fizikai károsodásától függetlenül meg kell kapniuk a szükséges fogyatékossági támogatást, hogy gyermekeikről gondoskodjanak az egészség és fejlődés ésszerű színvonalának fenntartása érdekében. (s.17(10) Children Act 1989).
A szülői felelősséggel rendelkezők esetében a saját érdekükben történő döntéshozatalra való mentális képességet a Working Together to Safeguard Children (Együtt a gyermekek védelme érdekében) kiterjeszti a gyermek érdekében történő döntéshozatalra való szülői képességre. A s.47-es fogyatékossági vizsgálatot a III. rész és a s.8. rész 1. mellékletének 2. melléklete, az 1989. évi Gyermekekről szóló törvény (Children Act 1989) kiterjeszti.
Az 1989. évi Gyermekekről szóló törvény III. része tartalmazza a s.17-et és a helyi hatóság azon kötelezettségét, hogy a rászoruló gyermekek családjainak nyújtott szolgáltatások biztosításával védje és előmozdítsa a gyermekek jólétét. A szolgáltatások közé tartoznak a szülői felelősséggel kapcsolatos hatáskörök gyakorlása során a döntéshozatalban való tanácsadás és segítségnyújtás érdekében nyújtott érdekvédelmi szolgáltatások. Ez volt a törvény másik egyértelmű szándéka, amelyet az Egészségügyi Minisztérium bevezetőjében így írtak le: “az a meggyőződés, hogy a gyermekek a családban nevelkednek a legjobban, ahol mindkét szülő teljes szerepet játszik. a helyi hatóság kötelessége, hogy támogatást nyújtson a gyermekek és családok számára.”
A MARAC-folyamat és a kockázatértékelésSzerkesztés
Az s.47 szerinti fogyatékossági értékelés célja a közösségben történő mentális egészségügyi ellátás támogatása, és a szabadságtól való esetleges megfosztás céljából végzik azok esetében, akik nem képesek önmagukról a közösségben gondoskodni a 2005-ös Mental Capacity Act A1 Schedule szerint. A döntést a MARAC-ként ismert több ügynökséget tömörítő kockázatértékelési konferencia után hozzák meg.
Abban az esetben, ha a szülő nem képes a gyermek szükségleteinek kielégítésére, a helyi hatóság az 1989. évi gyermekjogi törvény 31. cikkének (2) bekezdése alapján bírósági végzéssel avatkozhat be. Ehhez meg kell felelniük a közjogi küszöbértékeknek, miszerint a gyermek jelentős kárt szenved vagy valószínűleg szenvedni fog, amely annak a gondoskodásnak tulajdonítható, amelynek a szülőktől elvárható lenne, ugyanazok a kritériumok, mint a szülői fogyatékossági támogatás esetében.
Állami beavatkozásSzerkesztés
Ez feltételezi, hogy a szülő a megfelelő hozzájárulás alapján megkapta az esetleges szülői fogyatékossághoz szükséges támogatást, hogy a gyermek jóléte biztosítva van, és a gyermeket fenyegető kockázat a szülői gondatlanság. A szülői gondatlanság tesztje – Donoghue nyomán később Bolam-tesztnek nevezett – ugyanaz a teszt, mint a szakmai gondatlanságé. Ha a gondozás elrendelésére kerül sor, a helyi hatóság a törvény 33. §-a alapján szülői felelősséget szerez, mint úgynevezett testületi szülő.
Ezek a küszöbértékek rendkívül ellentmondásosak és kevéssé ismertek. Számos ezoterikus jogi alapelvről van szó, amelyek legkönnyebben a munkavégzés és az egészség és biztonság szempontjából érthetők meg.
A szülőnek, akárcsak egy vállalati szervezet vezérigazgatójának, alkalmas és felelős személynek kell lennie, és annak is kell látszania. Ha megkérdőjelezik, a bíróság először is megvizsgálja a tényeket. A munkavédelemben vannak a balesetek tényei, a baleseti nyilvántartás az elszenvedett károkról, és a munkakörnyezet tényei, a valószínűsíthetően elszenvedett károk, mondjuk egy botlásveszély miatt.
A tényeket a polgári bizonyítási mérce, a valószínűségek mérlegelése alapján állapítják meg: “Megtörtént-e az állítólagos botlásveszély ténye?”, ezt nevezik “a tényállás mérlegének”. Ha igen, akkor ezek a megállapított tények botlásveszélyt valósítanak-e meg, ezt nevezik jogi kérdésnek. Ez megfelel annak, hogy az állítólagos események megtörténtek és jogellenesek voltak, de ez nem elég, ezután következik a vétkesség vagy a tudatállapot kérdése. A gondatlanság egy elmeállapot. Ez a fogalom a büntetőjogból és a gyermekek elleni kegyetlenkedés bűncselekményéből származik az 1933. évi gyermek- és ifjúsági törvény 1. szakasza alapján. Mi volt a motiváció, gondatlanság vagy rosszindulat? Létezik a csökkent felelősség védekezése, a bűncselekmény megtörtént, de nem volt önkéntes vagy ésszerűen előrelátható egy károsodott vagy cselekvőképtelen vádlott részéről.
A gyermekkegyetlenség bűncselekménye számos okból lehetővé teszi a szülői cselekvőképtelenség védelmét (lásd a büntetéskiszabási útmutatót, Overarching Principles: Overarching Principles: Assaults on children Assaults on children and Cruelty to a child).
A munkaegészségügyi és biztonsági megközelítés ismét segít megérteni ezt az összetettséget. Összefoglalva az eddigieket, a valószínűség mérlegelése alapján megállapított tényállás szerint a gyermek kárt szenvedett, vagy nem biztonságos környezetnek volt kitéve. A gyermekért felelős személy legalábbis gondatlan elmeállapotban volt, amikor nem védte a gyermeket, hogy megóvja vagy előmozdítsa a gyermek jólétét. Mindez a jelenben alapul, és a végső megállapítás az, hogy alkalmas és megfelelő személy, hogy ezt a felelősséget a jövőben is viselje. Van-e ilyen felelőtlen magatartás előzménye?
A gyermekek elhanyagolásának és bántalmazásának megelőzéseSzerkesztés
A gyermekbántalmazás bűncselekménye a gyermek ellen elkövetett bármilyen bántalmazással egyidejűleg büntethető. Ha egy gyermeket szexuálisan vagy fizikailag bántalmaznak, akkor mind a bántalmazó, mind a gyermeknek a bántalmazástól való megóvásáért felelős személy vétkes a fizikai bántalmazásként vagy szexuális bántalmazásként elszenvedett kárért. Ez kiegészíti a gyermek elhanyagolásának és bántalmazásának az Együttműködés A. mellékletében szereplő meghatározását (lásd még Preventing child maltreatment: a guide to taking action and generating evidence (WHO 2006)).
A gyermekkínzás bűncselekménye az Egyesült Királyságban a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 19. cikkének (1) bekezdésében foglaltak végrehajtása A gyermekek erőszakkal szembeni védelme. A 19. cikk (2) bekezdése előírja a gyermekekkel szembeni erőszak megelőzésére irányuló szociális programokat, amelyek az 1989. évi gyermekjogi törvény 4. részének 1. része 2. mellékletében találhatók, és magukban foglalják az ugyanezen jogszabály III. része szerinti, a gyermekeknek és családoknak nyújtott szolgáltatásokat a gyermekek védelmére és jólétének előmozdítására vonatkozó helyi hatósági kötelezettség teljesítése során.