Epe, más néven epe, a májban termelődő zöldessárga váladék, amely az epehólyagba kerül koncentrálásra, tárolásra vagy a vékonybél első régiójába, a nyombélbe való szállításra. Feladata, hogy segítse a zsírok emésztését a nyombélben. Az epe epesavakból és -sókból, foszfolipidekből, koleszterinből, pigmentekből, vízből és elektrolit kémiai anyagokból áll, amelyek a teljes oldatot enyhén lúgos kémhatású (körülbelül 7-8-as pH-értékkel) tartják. Az epe a máj sejtjeiből folyamatosan kiválasztódik a közös epevezetékbe és az epehólyagba; az epehólyagba kerülve általában az eredeti szekréció erősségének körülbelül ötszörösére – és néha akár 18-szorosára – koncentrálódik. A nyombélbe szekretált epe mennyiségét a kolecisztokinin, a szekretin, a gasztrin és a szomatosztatin hormonok, valamint a vagusideg szabályozza. A máj naponta körülbelül 800-1000 ml epét termel (koncentrálás előtt).
Nefron
Az epesavak négy különböző típusú szabad epesav sóiból állnak (kol-, dezoxi-, fenodeoxi- és litokolsav); e savak mindegyike viszont glicinnel vagy taurinnal kombinálódva összetettebb savakat és sókat alkothat. Az epesók és -savak koleszterinből szintetizálhatók, vagy a máj kivonhatja őket a véráramból. A májból a vékonybélbe jutnak, ahol mosószerként emulgeálják a zsírt, és csökkentik a zsírcseppek felületi feszültségét, hogy előkészítsék azokat a hasnyálmirigy és a bél zsírbontó enzimeinek hatására. A sók nagyméretű, negatív töltésű ionok, amelyek nem szívódnak fel könnyen a vékonybél felső régiójában; következésképpen a vékonybélben maradnak, amíg a zsír nagy része meg nem emésztődik. Az alsó vékonybélben a sók és savak felszívódnak, és visszakerülnek a véráramba, amíg a máj ismét ki nem vonja őket; ezt a körforgást – a májból a vékonybélbe és a vérbe, majd vissza a májba – enterohepatikus keringésnek nevezzük. E folyamat során egyes sók és savak elvesznek; ezeket a májban a koleszterinből történő folyamatos szintézissel pótolják. A szintézis sebessége közvetlen kapcsolatban áll az elveszett savak és sók mennyiségével. Az epesók általában nem jutnak el a vastagbélbe; amikor azonban mégis eljutnak, gátolhatják a víz és a nátrium felszívódását, vizes hasmenést okozva.
Az epesók és savak egy olyan folyadékban szállítódnak, amely vizet, nátriumot, kloridot és bikarbonátokat tartalmaz. Ez a folyadék a májban termelődik, és a gyomorból a vékonybélbe jutott sósav semlegesítésére szolgál. A vízben nem oldódó hulladékok, amelyeket a máj eltávolít a vérből, mint például a koleszterin, a szteroidok, a gyógyszerek és a hemoglobin pigmentek, a folyadékban kerülnek a kiválasztó rendszerbe. A hemoglobin pigmentek lebomlanak, és számos epefolyadék-vegyület keletkezik, köztük a bilirubin, amelynek a színezőanyagon kívül más funkciója nem ismert. Az epében más anyagok nyomai is megtalálhatók, többek között nyálka, szérumfehérjék, lecitin, semleges zsírok, zsírsavak és karbamid.