Francia heraldikaSzerkesztés
A francia heraldikai rendszer nagyban befolyásolta a brit és a nyugat-európai rendszert. A terminológia és az osztályozások nagy részét ebből vették át. A francia monarchia (és később a birodalom) bukásával azonban jelenleg nincs Fons Honorum (kitüntetések kiadására és ellenőrzésére szolgáló hatalom) a heraldikai törvények szigorú érvényesítésére. Az ezt követő francia köztársaságok vagy csak megerősítették a már létező címeket és kitüntetéseket, vagy határozottan ellenezték a nemesi kiváltságokat. A címereket a család vagy az önkormányzati testület szellemi tulajdonának tekintik. A feltételezett címert (a címert a birtokos találta ki és használja, nem pedig egy hatóság adományozta) érvényesnek tekintik, kivéve, ha a bíróságon bebizonyítható, hogy egy korábbi birtokos címerét másolja.
Brit heraldikaSzerkesztés
Az angol és skót heraldikai hagyományokban inkább egy egyén, mint egy család rendelkezett címerrel. Ezekben a hagyományokban a címer apáról fiúra szálló jogi tulajdon; a feleségek és a leányok is viselhettek olyan módosított címert, amely jelzi a címer jelenlegi birtokosával való rokonságukat. A nem differenciált címert mindig csak egy személy használhatja. Az eredeti viselő többi leszármazottja csak valamilyen eltéréssel viselheti az ősi címert: általában a szín megváltoztatásával vagy egy megkülönböztető töltés hozzáadásával. Az egyik ilyen töltet a címke, amely a brit használatban (a királyi családon kívül) ma már mindig a trónörökös vagy (Skóciában) a feltételezett örökös jele. Az azonosításban betöltött jelentősége miatt, különösen a jogi dokumentumok pecsétjeiben, a címerek használatát szigorúan szabályozták; ezt ma már csak kevés ország folytatja. Ezt a heroldok végezték, ezért a címerek tanulmányozását “heraldikának” nevezik. Idővel a címerhasználat elterjedt a katonai egységekről az oktatási intézményekre és más intézményekre.
Skóciában a Lord Lyon címerkirály büntetőjogi hatáskörrel rendelkezik a címerhasználat ellenőrzésére. Angliában, Észak-Írországban és Walesben a fegyverhasználat a polgári jog hatálya alá tartozik, és a College of Arms és a High Court of Chivalry szabályozza.
Az angliai fegyvertisztek feletti hatáskör gyakorlásával kapcsolatos vitára hivatkozva Arthur Annesley, Anglesey 1. grófja, Lord Privy Seal 1673. június 16-án kijelentette, hogy az Earl Marshal hatáskörébe tartozik “a fegyverek, nemesi, becsületbeli és lovagi zászlókkal kapcsolatos minden ügy elrendelése, megítélése és eldöntése; törvényeket, rendeleteket és statútumokat alkotni a fegyverzet tisztjeinek jó kormányzása érdekében; kinevezni tiszteket a fegyverzet kollégiumában megüresedett helyek betöltésére; büntetni és helyreigazítani a fegyverzet tisztjeit a helyük betöltése során tanúsított helytelen magatartásért”. Kijelentették továbbá, hogy nem adhatnak címpatentumokat vagy nemesi zászlókat, és nem növelhetik, módosíthatják vagy egészíthetik ki a címereket a gróf marsall beleegyezése nélkül.
Ír heraldikaSzerkesztés
Írországban a címerek használatát és adományozását a hivatal 1552-es létrehozásától kezdve az ulsteri címerkirály szigorúan szabályozta. Az ír függetlenség 1922-es elnyerése után a hivatal továbbra is működött és a dublini kastélyból dolgozott. Az utolsó Ulsteri címerkirály Sir Nevile Rodwell Wilkinson volt, aki 1940-ben bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a tisztséget. Az ír kormány kérésére nem neveztek ki új címerkirályt. Ezután Thomas Ulick Sadleir, az Ulsteri címerkirály helyettese lett a megbízott Ulsteri címerkirály. Ő addig szolgált, amíg a tisztséget 1943-ban össze nem olvasztották a Norroy címerkirályéval, és 1944-ig maradt, hogy felszámolja a hátralékot.
A korábbi ír címerkirályt II. Richárd király hozta létre 1392-ben, és VII. Henrik király szüntette meg 1487-ben. Nem sok címert adott – azt a néhányat, amelyet adott, a többi címerkirály érvénytelenítette, mert azok a joghatóságukba ütköztek. Célja állítólag az volt, hogy egy Írország teljes meghódítására irányuló expedíciót vezényeljen, amely soha nem valósult meg. 1943. április 1-je óta a hatáskör megosztott az Ír Köztársaság és Észak-Írország között. Az Ír Köztársaságban a heraldikát az Ír Kormány szabályozza, a Genealógiai Hivatal az Ír Főherold Hivatalán keresztül. Az észak-írországi heraldikát a brit kormány szabályozza, a College of Arms a Norroy és Ulster King of Arms-on keresztül.
Német heraldikaSzerkesztés
A modern és történelmi Németország és a Szent Római Birodalom heraldikai hagyománya és stílusa – beleértve a nemzeti és polgári, nemesi és polgári címereket, az egyházi heraldika, a heraldikai ábrázolások és a heraldikai leírások – ellentétben állnak a gall-brit, latin és keleti heraldikával, és erősen befolyásolták az északi országok heraldikai stílusát és szokásait, amelyek viszonylag későn alakultak ki.
Skandináv heraldikaSzerkesztés
A skandináv országokban a tartományok, régiók, városok és települések rendelkeznek címerekkel. Ezeket a határokon és a hivatalos hivatalokat tartalmazó épületeken helyezik el, valamint hivatalos dokumentumokban és az önkormányzati tisztviselők egyenruháján is használják. A címereket ajándéktárgyakon vagy egyéb tárgyakon is használhatják, amennyiben az önkormányzati tanács engedélyezte a kérelmet.
Egyéb nemzeti hagyományokSzerkesztés
Nemzeti szinten a “címereket” általában a néhány évszázadnál hosszabb alkotmányos folyamatossággal rendelkező európai államok tartották meg, beleértve az olyan alkotmányos monarchiákat, mint Dánia, valamint a régi köztársaságokat, mint San Marino és Svájc.
Itáliában a címerek használatát csak lazán szabályozták az 1861-es egyesítés előtt létező államok. Mivel a Consulta Araldica, az Olasz Királyság címerkollégiuma 1948-ban megszűnt, a személyes címereket és nemesi címeket, bár nem tiltották be, nem ismerik el.
Spanyolországban a címereket általában magukra a tulajdonosokra bízták, de a tervezés alapja a katonai szolgálat és a nagyszülők öröksége volt. Franciaországban a címer alapja a Fleur-de-lys és az angol heraldikában is használt Tinctures Rule of Tinctures.
Észak-AmerikaSzerkesztés
A kanadai királynő a címeradományozás előjogát Kanada főkormányzójára ruházta. Kanadának saját főheroldja és heraldikai kancellárja van. A kanadai heraldikai hatóság a Rideau Hallban található. Az Egyesült Államok nagypecsétjének előlapján központi motívumként a nemzet címereként leírt heraldikai teljesítmény szerepel. A pecsétet és a címerképet a kontinentális kongresszus 1782. június 20-án fogadta el, és egy tizenhárom részre palástosan osztott pajzs, kék főalakkal, amely egy amerikai kopasz sas mellén látható. A címer tizenhárom, dicsőségen és felhőkön áttörő csillag, amely sisak, torzsa vagy köpeny nélkül látható (ellentétben a legtöbb európai előképpel). Az amerikai államok közül csak néhány fogadta el a címert, amelyet általában az adott állam pecsétjének részeként terveznek. Vermontnak van egy állami pecsétje és egy állami címere is, amelyek egymástól függetlenek (bár mindkettő tartalmaz egy fenyőfát, egy tehenet és gabonakévéket); a pecsétet az okmányok hitelesítésére használják, míg a heraldikai eszköz magát az államot képviseli.