Az ENSZ és a nukleáris korszak szinte egy időben született. A második világháború borzalmai, amelyek a hirosimai és nagaszaki atomrobbantásokban csúcsosodtak ki, rávilágítottak a nukleáris kérdés kezelésének szükségességére. A Közgyűlés első határozatával létrehozta az ENSZ Atomenergia Bizottságot, hogy foglalkozzon az atomenergia felfedezése által felvetett problémákkal. Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1953-ban elhangzott, “Atomok a békéért” című, mérföldkőnek számító beszéde pedig 1957-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) létrehozásához vezetett.
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a tagállamaival és számos partnerével világszerte együtt dolgozik a nukleáris technológiák biztonságos, biztonságos és békés felhasználásának előmozdításán. A NAÜ és az Egyesült Nemzetek Szervezetének kapcsolatát egy 1957-ben aláírt megállapodás irányítja. Ez a megállapodás kimondja, hogy: “Az Ügynökség vállalja, hogy tevékenységét az Egyesült Nemzetek Alapokmányának a béke és a nemzetközi együttműködés előmozdítását célzó céljaival és elveivel összhangban, valamint az Egyesült Nemzetek biztonságos világméretű leszerelést előmozdító politikáival és az ilyen politikák alapján kötött nemzetközi megállapodásokkal összhangban végzi.”
Az atomenergia számokban
2018. december 31-én világszerte 30 országban 451 atomreaktor működik villamosenergia-termelés céljából, és 55 új atomerőmű építése van folyamatban. 2018 végén 13 ország támaszkodott az atomenergiára a teljes villamosenergia-ellátásának legalább egynegyedében. Franciaországban, Magyarországon, Szlovákiában és Ukrajnában az atomenergia még a teljes villamosenergia-termelés több mint felét is kiteszi.
A nukleáris biztonság
A nukleáris biztonság minden olyan nemzet felelőssége, amely nukleáris technológiát alkalmaz. A NAÜ a Nukleáris Biztonsági és Nukleáris Biztonsági Főosztályon keresztül azon dolgozik, hogy erős, fenntartható és látható globális nukleáris biztonsági és nukleáris védelmi keretet biztosítson az emberek, a társadalom és a környezet védelme érdekében. Ez a keret biztosítja a biztonsági és védelmi szabványok, iránymutatások és követelmények összehangolt kidolgozását és alkalmazását, de nem rendelkezik felhatalmazással a biztonsági szabványok országon belüli alkalmazásának kikényszerítésére.
Csernobil
Az 1986-os ukrajnai csernobili erőműbaleset a reaktor hibás tervezésének eredménye volt, amelyet nem megfelelően képzett személyzet működtetett.
A csernobili balesetet követő első négy évben a szovjet hatóságok úgy döntöttek, hogy a robbanás következményeit nagyrészt nemzeti szinten kezelik. Szovjet támogatás nélkül az Egyesült Nemzetek Szervezete és partnerei keresték a vészhelyzeti segítségnyújtás módját, amely magában foglalta a sugárszennyezett terület nukleáris biztonságának és környezeti állapotának felmérését, valamint a baleset következtében kialakult különböző egészségügyi állapotok diagnosztizálását.
Az 1986-os csernobili nukleáris baleset után jelentősen fokozódott a nemzetközi együttműködés a nukleáris biztonság területén: négy nemzetközi biztonsági egyezményt, két magatartási kódexet, alapvető biztonsági elveket és a NAÜ világszerte elismert biztonsági szabványainak egészét dolgozták ki és fogadták el. A NAÜ biztonsági szabványai nemzetközi konszenzust tükröznek arról, hogy mi jelenti a magas szintű biztonságot az emberek és a környezet védelme érdekében az ionizáló sugárzás káros hatásaitól.
Fukusima
2011 márciusában a Fukusima-Daiicsi atomerőműben a 9,0 erősségű kelet-japáni földrengés és az azt követő cunami után a berendezések meghibásodása miatt jelentős károk keletkeztek. Az 1986-os csernobili baleset óta ez volt a legnagyobb polgári nukleáris baleset. A sérült erőműből radioaktív anyag szabadult ki, és emberek tízezreit evakuálták. A NAÜ baleseti és vészhelyzeti központja azonnal teljes reagálási üzemmódba kapcsolt, és a nukleáris biztonság, a vészhelyzeti reagálás és a sugárvédelem szakértőiből álló csoportot hozott össze. A központ adatokat gyűjtött és elemzett, és rendszeresen tájékoztatta a NAÜ tagállamait, a nemzetközi szervezeteket, a médiát és a nyilvánosságot.
Három hónappal később a NAÜ miniszteri konferenciát rendezett a nukleáris biztonságról. Ez előkészítette az utat ahhoz, hogy a NAÜ tagállamai 2011 szeptemberében egyhangúlag jóváhagyják a NAÜ nukleáris biztonságról szóló cselekvési tervét, amely azóta is elősegíti a nemzetközi együttműködést a globális nukleáris biztonság megerősítése érdekében.
A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés (NPT)
A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló 1968. évi szerződés (NPT) értelmében a NAÜ helyszíni ellenőrzéseket végez annak biztosítása érdekében, hogy a nukleáris anyagokat kizárólag békés célokra használják. A 2003-as iraki háborút megelőzően ellenőrei kulcsszerepet játszottak Irak tiltott fegyverprogramjainak és képességeinek feltárásában és felszámolásában. 2005-ben az ügynökség és főigazgatója, Mohamed ElBaradei Nobel-békedíjat kapott “az atomenergia katonai célú felhasználásának megakadályozására és a békés célú atomenergia lehető legbiztonságosabb felhasználásának biztosítására tett erőfeszítéseikért.”
ENSZ leszerelési konferencia
Az ENSZ leszerelési konferenciája, az egyetlen többoldalú leszerelési tárgyalási fórum, létrehozta az 1996-ban elfogadott Átfogó Atomcsend-szerződést. A Leszerelési Ügyek Hivatala elősegíti a nukleáris leszerelést és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását. A világűr békés célú felhasználásával foglalkozó bizottság 1992-ben kidolgozta a nukleáris energiaforrások világűrben történő felhasználásáról szóló elveket. Az ENSZ Atomsugárzás Hatásával Foglalkozó Tudományos Bizottsága jelentést készít az ionizáló sugárzásnak való kitettség szintjeiről és hatásairól, tudományos alapot szolgáltatva a védelmi és biztonsági előírásokhoz világszerte.
A nukleáris terrorizmus
A nukleáris terrorizmus veszélyével foglalkozva az ENSZ létrehozta a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezményt (Bécs, 1980) és a nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezményt (2005) is.
Nukleáris fegyvermentes övezetek
A nukleáris fegyvermentes övezetek (NWFZ) létrehozása regionális megközelítés a globális nukleáris non-proliferációs és leszerelési normák megerősítésére, valamint a béke és biztonság érdekében tett nemzetközi erőfeszítések megszilárdítására. A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés (NPT) VII. cikke kimondja: “E szerződés egyetlen rendelkezése sem érinti az államok bármely csoportjának azon jogát, hogy regionális szerződéseket kössenek annak érdekében, hogy biztosítsák a nukleáris fegyverek teljes hiányát saját területükön.”
A nukleáris fegyvermentes övezetekben részt vevő szerződések
A következő szerződések képezik a meglévő nukleáris fegyvermentes övezetek alapját:
- Tlatelolcoi Szerződés – Szerződés a nukleáris fegyverek betiltásáról Latin-Amerikában és a Karib-térségben
- Rarotongai Szerződés – A dél-csendes-óceáni nukleáris fegyvermentes övezetről szóló szerződés
- Bangkoki Szerződés – Szerződés a délkelet-ázsiai nukleáris fegyver-Atomfegyvermentes övezetről szóló szerződés
- Pelindabai szerződés – Az afrikai atomfegyvermentes övezetről szóló szerződés
- Szerződés a közép-ázsiai atomfegyvermentes övezetről
Multilaterális és bilaterális nukleáris leszerelési és fegyverzetszabályozási megállapodások