Források keresése: “(2008. május) (Learn how and when to remove this template message)
A standing ovation a taps egy olyan formája, amikor az ülő közönség tagjai felállva tapsolnak rendkívüli, különösen nagy elismerést kiváltó előadások után. Az ókori Rómában a visszatérő hadvezéreket (például Marcus Licinius Crassust Spartacus legyőzése után), akiknek győzelmei nem feleltek meg teljesen a diadal követelményeinek, de mégis dicséretesek voltak, helyette ovációval ünnepelték, a latin ovo, “örülök” szóból. A szó angol nyelvű használata a hosszan tartó tapsra utalva legalább 1831-ből származik.
Az álló ováció különleges megtiszteltetésnek számít. Gyakran használják egy szónok vagy előadó belépésekor vagy távozásakor, amikor a közönség tagjai addig folytatják az ovációt, amíg az ovált személy el nem távozik vagy el nem kezdi beszédét.
A közönség egyes tagjai világszerte megfigyelték, hogy az álló ováció leértékelődött, például a politika területén, ahol bizonyos alkalmakkor a politikai vezetők számára az álló ováció természetesnek tekinthető, nem pedig szokatlan körülmények között, különleges tiszteletadásnak. Ilyen például számos országban a pártkonferenciák, ahol a pártelnök beszédét “színpadias” álló ovációval jutalmazzák, és az Egyesült Államok elnökének az Unió helyzetéről szóló beszéde (lásd az ovációt 6:15-kor és 7:00-kor itt a YouTube-on). Inkább rutinszerű, mint kivételes, hogy ezt a beszédet az elnök saját pártja és politikai ellenfelei egyaránt bevezetik, megszakítják és álló ovációval követik. A hagyomány szerint azonban minden ováció, amely a beszéd kezdete előtt történik, szemben azokkal, amelyek megszakítják azt, magát a hivatalt dicsérik, nem pedig az egyes tisztségviselőt, és az elnököt soha nem mutatják be név szerint.
Az álló ovációt gyakran sportkörnyezetben is adják, hogy kifejezzék a kiemelkedő egyéni teljesítményt.
A Wikimedia Commons az alábbi témával kapcsolatos médiát tartalmaz: Standing ovation.
Az álló ováció a Wikimédia Commonsban található.